Interjú

Gyűjteményhez ad
rendszerváltoztatás
Kádár-korszak
megfigyelés
Erdély
át- és kitelepítések
Securitate
Románia

A magyar kultúra elkötelezettjeként élni Erdélyben

2305 megtekintés

Hossz: 00:41:00
Témakörök: kultúra/művészetek
Leírás: Az interjúalany a saját művészetével kapcsolatban fejti ki egy darabot az életfilozófiájából(0:15).Nagy László bemutatkozik és első gyerekkori emlékeiről mesél, melyek egybefonódnak Sztálin halálával. Az erdélyi fiatalkoráról mesél különböző történeteket(0:39).Amikor a tanulmányait elkezdte, akkor még külön voltak bontva a román és a magyar diákok, később ez megszűnt. Erről és iskolás koráról beszél részletesebben(1:55). Az érettségi után már egyből elkezdett érdeklődni a zene, a festészet és az irodalom, tehát a kultúra iránt. Nagyváradra került, történelem földrajz szakon tanult, de innen Marosvásárhelyre került 2 év után. Ennek részleteit bontja ki(5:11).A Nagyváradon eltöltött idő hozta meg számára az "eszmélést", ekkor kezdett el érdeklődni a társadalom és a kultúra különböző kérdései iránt. Valamint ekkor találkozott a magyar-román ellentéttel is(10:20).Marosvásárhelyen végezte el tanulmányait. Nagyváradon is, és Vásárhelyen is megpróbálta beszervezni, figyelni a Securitate(13:02).Marosvásárhelyen zárt körökben "mozgott", de amikor tanítóként dolgozott a Szilágyságban, akkor rengeteg művésszel, értelmiségivel ismerkedett meg - emiatt egyre jobban a Securitate szeme elé került(15:06).Amikor elege lett a karhatalom zaklatásából, akkor 1980-ban átköltözött Magyarországra(19:49).Az erdélyi néprajzzal behatóan foglalkozott - az interjúalany az akkori romániai néprajzkutatásról beszél (22:15).Az áttelepedés nagyon meghatározta az életét, a kezdeti években nehezen viselte az új légkört. Ennek részleteit fejti ki(26:58).Később Magyarországon is felkeresték az ügynökök, nem csak a magyarok, hanem a románok is(29:15).Magyarországon nem tudott elhelyezkedni tanárként, így építőipari raktárosként dolgott, majd pedig egy Várpalota melletti kis faluban tanított(33:52).Kőszegen nevelőotthonban is dolgozott, ez az egyik legszebb korszaka volt az életének(35:50).A házassága miatt költözött fel Budapestre, itt lakást vett, azóta itt tanít(37:19).Ha előre tudta volna, hogy így alakulnak az események, akkor soha nem költözött volna Erdélyből. De a zaklatásokat nem bírta tovább(37:48).A magyar, főként a román rendszerváltoztatást óriási megkönnyebbüléssel fogadta - annak ellenére, hogy az interjúalany szerint nem történt meg teljes egészében(39:39).
Említett időszakok, témák
  • Az 1953-tól 1956-ig terjedő időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • A rendszerváltoztatást megelőző időszak politikai változásairól, mozgásairól
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról (úttörőmozgalom, KISZ, Munkásőrség, egyházi szervezetek, ellenzéki csoportok, „alternatív” mozgalmak)
  • A rendszerváltoztatás és az azóta eltelt időszak
Interjúalany neve: Nagy László
Interjúalany lakhelye: Budapest
Interjúalany született: Ágasegyháza, 1950
Interjúalany foglalkozása: nincs megadva
Felvétel időpontja: 2011. július 16.
Felvétel helyszíne:

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:32:00
0:00 családi háttér, gyermekkor 7:14 mesél az iskolai tapasztalatairól 8:24 1956-ban féltek az oroszok bevonulásáról, de nem látták őket, mesél az orosz tanulásról is 12:10 1959-ben kezdett el dolgozni a szövetkezetnél 14:31 később raktárosként dolgozott 18:44 volt munkásőr is, mesél erről az időszakról 20:39 volt KISZ-tag, és KISZ-vezető 23:04 munkásőr azért lett, mert a családjában is voltak munkásőrök 23:40 a határőrségnél volt katona, felidézi a katonasági élményeit 28:53 volt párttag, és szakszervezeti bizalmi is 29:43 a rendszerváltoztatással nem sok minden változott az életében
Interjúalany: Gondi István
Felvétel időpontja: 2011. április 14.

Hossz: 00:45:00
Tárgy: '50-es évek
Az interjúalany 1938-ban született Szatmárcsekén. 1950-ben a családot kuláklistára tették. Mindent elvettek tőlük, folyamatosan megbüntették őket valamiért. Édesapját sokszor órákon keresztül hallgatták ki, de nem tudtak saját magára terhelő vallomást kicsikarni belőle. Hónapokon keresztül ez ment, míg végül magyarázat nélkül letartóztatták a családfőt. Végül a hivatalos vád az volt, hogy nem szántotta fel a földjét. A vádlott által hozott nyolc tanú vallomását nem vették figyelembe, 4 hónapra börtönbe zárták. Az interjúalany édesanyja belebetegadett a meghurcoltatásokba. A folyamatos üldöztetésnek az 1956-os forradalom vetett véget. (06:54) 1955-ben ment férjhez. Félt a kitelepítéstől. Végül ez nem történt meg, de a rettegés miatt idegileg tönkremnet a család. Öccsét nem vették fel egyik középiskolába sem, pedig kiváló tanuló volt. (10:04) Elmondja a békés forradalmi eseményeket Szatmárcsekén. Miután a család kezdett volna talpraállni, kezdődött a TSZ-esítés. Mivel az apja már nem tudott rendesen dolgozni, ezért ez nagy hátrány volt. (15:04) A rokonságot is büntették, elvitték mindenüket, többeket börtönbe zártak. Elsősorban idegileg próbáltak tönkretenni mindenkit. (18:46) Az interjúalany és családja egy háromszobás, kétkonyás, kételőszobás házban laktak, azért még egy családot be akartak költöztetni. Végül "csak" egy tanítónőt költöztettek be, aki szerencsére hamarosan családtaggá vált. Az akkor még gyermek interjúalanynak nagyon hamar fel kellett nőnie. (25:40) A családnak titokban sikerült megőriznie katolikus hitét és vallásosságát. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközött. A hittan oktatását megszűntették a kommunisták, így sok fiatal már nem is akart vallásos életet élni. (31:02) Az 1956-os forradalom után jobbak lettek a körülmények, de ez az interjúalany csaldjára már nem volt nagyobb hatással (szülei öregek voltak). A forradalom alatt a házból sem mertek kimenni, mert féltek a megtorlástól. (33:30) A Kádár-korszakban a szülei már nem tudtak dolgozni, édesapja csak portás lehetett. Az interjúalany már túl öreg volt ahhoz, hogy gimnáziumban tanulhasson, így ápolónőnek készült. Szatmárcsekéről szerencsére nem telepítettek ki senkit. (36:30) Beszél arról, hogyan sikerült a hozzájuk költöztetett tanítónőnek beilleszkednie. (38:26) Elmondja milyen volt a munkája ápolónőként. Közben a kialaukó TSZ-rendszerben sok család megerősödött. Bármennyire nehéz is volt a család sorsa, segítette őket, hogy legalább együtt lehettek. (45:40)
Interjúalany: Kondiszné Jakab Ilona
Felvétel időpontja: 2011. január 20.

Hossz: 00:38:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogy a nővére szülési komplikáció miatt kórházban volt, és meghalt egy bombatalálatban (0:00). Szól arról, miként csalták őket az oroszok az iskolába, és kerítették be (3:50). Elmeséli a bevagonírozást, és azt, hogy fél órán belül már tetvesek lettek (5:20). Szól a megérkezésről, a munka jellegéről, a fejadagokról (7:00). Elmeséli, hogy a táborból kijárkálva két falusi özvegyasszonynak segíetett élelemért (10:30). Szól arról, hogy átkerültek a kolhozba dolgozni. Beteg testvére már ki volt írva hazautazásra, de a vonat elment nélküle, mert éppen a kolhozból hozott élelemmel próbáltak segíteni rajta. Végül egy idő után nagy szerencsére még egy szállítmány ment, ahová őt is feltették (13:40). Szól arról, hogy aztán elkezdtek javulni a körülmények, már fizetést is kaptak és ennivalót is árultak a táborban. A konyhán kuponokért cserébe lehetett vásárolni, de a kuponokat széles körben hamisították (19:44). Beszél arról, hogy a kolhozban egy orosz nő felügyelete alatt dolgoztak, aki nem akarta őket hazaengedni, amíg nem teljesítették a normát. Ezt a nőt Kocának nevezték, hogy ne tudja, hogy róla van szó, és még dalt is írtak róla (23:06). Beszél a tisztálkodási szokásokról, a tetűről és a poloskáról (26:35). Szól a vasárnapokról, a hitéletről, a karácsony megtartásáról, a holtak temetéséről, valamint arról, hogy egyszer még egy pap is meglátogatta őket (29:05). Végül hazajövetele körülményeiről szól, és arról, hogy spórolt pénzéből ruhát vett hazaútja előtt (35:40).
Interjúalany: Kind Jusztina
Felvétel időpontja: 2010. november 27.