Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).

Az interjúalany beszél családjáról és oktatásáról a győri internátusban (1:08). Rátér a II. világháború éveire, a várost sújtó járványra és a nyilas uralomra (2:57). Beszél budapesti kollégiumi éveiről (5:35), majd ügyvezető igazgató nagybátyja pereiről, börtönbüntetéséről és internálásáról (07:08). Szól államügyész bátyja meghurcolásáról (9:15). Beszél a Budapestre költözésről (16:37). Feleleveníti a királypuccs eseményeit (21:10), Horthy Miklós szerepét a pesti zsidók megmentésében (24:20), egy ismerőse megmenekülését a mauthauseni táborból (26:55), a német és orosz megszállást (29:43). Beszél az 1950-es évekről és arról, hogyan hatott életükre az 1956-os forradalom (34:50, 43:22), illetve feleleveníti a mosonmagyaróvári sortűz eseményeit is (10:55). Végül a rendszerváltoztatás hatásait elemzi (44:24).

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).