1928-ban született Pálmonostorán, ahol 1952-ig lakott. Szegény családból származik, róluk mesél az interjúalany(0:08).6 osztályt járt ki, nővére végzett egy "ismétlőisklát" is - erről szól pár mondatot(3:46).Az iskola után a szülei egyből befogták a gyerekeket dolgozni. Mindezek mellett a korabeli falusi oktatásról, szórakozási lehetőségekről is hallhatunk néhány történetet(5:09).Az iskolában kiemelt fontosságú volt a hittan és a templombajárás(9:00).A férje dolgozott, de az interjúalany csak kivételes esetekben, amikor jól megfizették. Egyébként a gyerekekre kellett vigyáznia. Ez férje halála, 1963 után változott meg. Erről mesél(9:30).Munkájáért több kommunista kitüntetést, elismerést is kapott(12:53).Az interjúalany a kommunista szombatokról is beszél(14:29).A második világháborús harcok átvonulását testvéreivel egy bunkerban élték át. Ezekről a zavaros időkről meséli el személyes és családi történeteit(15:27).Az egyik rokonát a háború után Szegeden egy olyan táborban tartották, ahol a katonák egészségi állapotát fel tudták javítani(24:16).Az interjúalany legidősebb bátyja a második világháború alatt sofőr volt, innen pedig Ausztráliába került(25:00).A háború után nehéz volt az élet, de akik a földekből éltek, azok elő tudták teremteni az élelmiszert(26:55).Az interjúalany a parasztságot keményen sújtó beszolgáltatásról is beszél(28:50).A falusi fiatalság munkával egybekötött szórakozási lehetőségeiről (kukoricafosztás, napraforgóverés, stb) stb hallhatunk történeteket(30:44).

0:00 családi háttér, gyermekkor, a család az édesapja munkája miatt gyakran költözködött 2:34 elmeséli azt, hogy Ausztriába mentek az orosz front elől Püspökladányból; előbb Pestre, majd Linzbe menekültek, mesél az ausztriai tapasztalatokról 12:20 az amerikai megszállás alatti életre emlékezik vissza, akkor látott először néger katonát, az élelmezés pedig összehasonlíthatatlanul jobb volt 17:20 a lágerban összevont csoportokban oktatták a gyerekeket 19:15 tíz hónappal később az amerikaiak bejelentették, hogy hazautazhatnak, Magyarországra, Angliába vagy Belgiumba, ők a legelső utat választották, vagonokban vitték őket haza 22:51 az apácazárdába járt iskolába, mesél arról, hogy testi fenyítést is alkalmaztak 26:52 a gyerekkori családi ünnepekre emlékezik vissza, de arra is, hogy sokszor nehéz volt költözködni 31:32 1956 Szolnokon éri őket, eleinte kivonták magukat a felhajtásból, de édesapja legfiatalabb húgáért felküldik őket Csepelre, látták a sok suhancot fegyverrel a Nagykörúton, de a nagynénje házát találat érte, 19 halott volt a házban 37:51 tudomása szerint a Gubacsi útról lőtték be a házat, de az 1956-os Intézet szerint a Gellért-hegyről lőtték azt a területet 40:06 a határőrségnél KISZ-tag, majd párttag lesz, politikai tiszt-helyettes is volt, a megyei tanácsnál is KISZ-titkár lett 42:26 mesél a korabeli kulturális életről

Az interjúalany 1924-ben született Kiskunfélegyházán. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Középosztálybeli családban, nagy szeretetben nőtt fel. Beszél iskolás élményeiről. Egy zárbába járt iskolába, ahol kötelező volt az egyenruha viselése. Kifejti a szórakozási lehetőségeket, elsősorban gramofonon hallgatott zenét, vagy rádiót hallgatott. (07:30) Beszél az ünnepekről, a hagyományokról. Nyaralni nem tudtak, de nem is volt erre igény. Megemlíti a kulturális életet, énekkarban énekelt, amellyel hangversenyeken vett részt, egyszer maga Kodály Zoltán vezényelt. (12:56) Beszél Horthy Miklósról és családjáról. Elmondja azokat a híreszteléseket, amelyeket Horthy István haláláról hallott. Beszél arról, hogyan jelent meg Horthy a nagy állami, vallási ünnepeken. (15:46) Beszél Kiskunfélegyháza mezővárosi jellegéről. A városban mindig a Kisgazdapárt nyert a kormánypárttal szemben. A környéken kis- és középbirtokos parasztok éltek. A családok általában békésen megoldották az öröklődést, tisztességes parasztemberek voltak. A környékbeli cigányokat is rendes, dolgos embereknek ismerte. (19:58) Beszél a mindennapi házimunkáról, hogyan kellett kislányként testvérével együtt édesanyjának segítenie. (21:02) Beszél gimnáziumi apáca tanárairól. Már a háború kitörésekor is azért imádkoztak, hogy Isten védje meg a magyar nemzetet a némettől. Az oroszokról a családnak voltak első világháborús emlékeik, amelyek alapján vallásos, tisztességes embereknek hitték őket. Sajnos a szovjet katonák többségében csalódniuk kellett. (24:22) Beszél a II. világháború harcairól, az oroszok bejöveteléről. Az idősebb katonák tisztességesek voltak, de a fiataloktól féltek. Tüzérséggel lőtték a várost. (29:14) A korábbi német megszállás nem volt kemény, csak néhány katona érkezett Kiskunfélegyházára, akikkel nem álltak szóba. Az interjúalanynak és nővérének is akkori udvarlói harcoltak a fronton. Fél év után szerencsésen visszatértek mindketten, de összességében a városnak nagy volt a vesztesége. (32:50) Azokkal, akiket később elvittek málenkij robotra vagy kitelepítették őket, nem volt kapcsolata, mivel elsősorban a falusiakat vitték el, az ő városi ismerőseit kevésbé érintették az atrocitások. A háború után nem kellett nélkülözniük. (36:20) A családnak sikerült talpra állnia és étkezdét nyitnia. Ő irodai munkát vállalt, élelmiszerjegyeket adott ki. (39:10) A kommunista hatalomátvételt félelmek közepette élték meg. Minden idegentől féltek, mert attól kellett tartaniuk, hogy bármilyen apróságért feljelenthetik őket. (41:26) Az 1956-os eseményekben nem vett részt. A forradalomról a rádióból értesült, de nem voltak pontos információi. Beszél mindennapjairól a Kádár-korszakban. (45:26)