Az interjúalany beszél fiatalkoráról, szüleiről, testvéreiről, polgári és politikai iskolai éveiről. Mesél a Kodak gyár 1944. december 5-ei szovjet bombázásáról, az áldozatokról és a károkról. Említést tesz a váci zsidóság deportálásáról, valamint a váci kórház elnevezésének történetéről. Végül szól a Kodak gyár és a váci ipar sorsáról. 00:29--gyermekkor, szülők, iskolák 3:37--továbbtanulás, munkahelye a váci Kodak gyárban, családja 6:40--nyugdíjazása 7:50--a váci ipar a szocializmus évtizedeiben 8:46--a bombázásokról őrzött emlékei 15:54--mi volt a bombázás előzménye, miért történt a bombázás 17:55--mit dolgozott a Kodek-gyárban; milyen volt a Kodak-gyár 20:27--emlékei a zsidók deportálásról 22:58--emlékei a váci kórházról 25:45--jelentősebb emberek a Kodak gyárban 30:55--a Kodak-gyár eladásának és Forte gyár beindításának története, a váci ipar megszünése

0:00 családi háttér, gyermekkor, egy kispolgári családból származik, a család Pápára költözött a gazdasági világválság miatt 3:53 mesél a pápai zsidó közösség életéről 5:35 a pápai gettót 1944-ben állították fel, a környező falvakból is ide hurcolták a zsidókat, mesél a német megszállásról 7:09 őt munkaszolgálatra hívták be, ami saját bevallása szerint számukra az életet jelentette, mesél a körülményekről, amelyek jobbak voltak a sorstársaiknál 8:31 őt Kőszegre hívták be, majd gyalog átvonultak Szombathelyre, ahol hónapokig voltak, ott nem érte őket semmilyen bántalmazás 10:10 ők a légitámadások utáni mentésekben dolgoztak, a családjával a deportálásig tudta tartani a kapcsolatot 12:35 1944 novemberének első napjaiban átvezénylik a századukat Ausztriába, mesél a kiugrási kísérlet napjairól 15:46 gyalog mentek a magyar határig, Mosonmagyaróvárig, ott a szerbiai munkaszolgálatosokat látták, akik sokkal rosszabb állapotban voltak, mint ők 18:03 Németországban meneteltették őket, de ott már kegyetlenkedtek velük, egy pápai ismerősét pl. agyonverték; az élelmezésük drasztikusan romlott 20:41 1944 decemberében egy munkatáborba viszik át, ott töltöttek négy és fél hónapot, síneket, farönköket cipeltettek velük, az élelmezés valamivel jobb, de kevés volt, mesél a lágerkörülményekről 24:14 szökésre nem tudtak gondolni, mert csíkos rabruhában voltak, és nem volt helyismeretük sem 25:33 az étrendjük részben kenyérből, zöldségfélékből álló levesből állt 26:28 a front közeledtével a tábort feloszlatták, a tábor egyik fele gyalog indult el, a másik fele meg vonattal, őket München közelébe vitték 28:45 Dachauba viszik őket, április elején kerültek oda, nem csináltak semmit, de nem volt élelem se, április végén vonatra rakták őket, és elindultak, de megállítják őket ápr. 28.-án, mondván, hogy vége a háborúnak, de akkor még nem volt vége a harcoknak 31:16 sok gyalogoltatás után egy fennsíkon letáboroztatták őket, gépfegyveres őrséggel, de ekkor már sok volt a szökés, ők is megpróbálták 34:40 végül 1945. május 1.-én szabadultak meg, mikor az amerikai tankokkal találkoztak 35:39 a hazatérésre nem volt azonnali lehetőség, ő kórházba került, csak szeptember 1.-én indult el haza, a családja sorsáról egy ismerősön keresztül értesül 37:10 mesél az élet újrakezdésének nehézségeiről, és az óriási inflációról

0:00 családi háttér 2:44 iskoláiról mesél, a polgári iskolából Szegedre kerül az ottani katolikus tanítóképzőbe, elvégzi a kántorképzést is 3:27 behívják katonának, Désre vonult be, páncéltörősnek jelentkezik 6:13 kiépítik a lövészárkokat, rendesen ellátták őket fegyverekkel, de az állomáshelyükön lévő lengyel partizánok már akkor lőtték őket 10:43 fogságba esnek egy közeli városban, ahol meghúzták magukat a front áthaladásakor 17:25 négy orosz katona tartóztatja le őket, elvették mindenüket, bekerülnek egy fogolytáborba, amit a lengyelek őriztek 19:28 onnan bevagonírozták őket, és elviszik őket Gorkij városához közel egy táborba, ahol a spanyol Kék Hadosztály korábbi faházai álltak, kétezer magyar volt ott, rajtuk kívül pedig németek, csehek és lengyelek, mesél a tábori életről és az élelmezésről 27:25 a magyarok között egyből kialakult az ellentét; a foglyokat dolgoztatták a környék kolhozaiban, az oroszok szerették a magyarokat, mert jól dolgoztak 35:30 1956-ért érdemes volt megszületni, szinte kicserélték a világot 37:11 1956. október 24.-én szolfézsórát tartott, amikor a tanítványait tüntetésre hívják, a továbbiakban a nagykanizsai események helyszíneiről beszél 46:02 részt vett a városi forradalmi bizottság működésében, visszaemlékezik a szobor ledöntéséről