Az interjúalany beszél családi hátteréről, és arról, hogyan kapott a család vitézi címet (0:08). Szól a második világháborúval kapcsolatos családi emlékekről, például arról, miként kérte édesapja, hogy szüntessék meg felmentését a katonai szolgálat alól (07:03). Külön szól édesapja orosz és nagyapja amerikai hadifogságáról (09:07). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, a tüntetésekről és az orosz nyelvtanulásról (12:36). Szól a szórakozási lehetőségekről diákévei alatt, különösen aról, hogyan szervezte a jogászbálokat, amiken az Illés zenekar játszott (15:25). Arról is beszél, milyen nehéz volt bekerülni a felsőoktatásba, hogyan helyezkedett el szakmunkásként egy sikertelen felvételi után, majd hogyan került a jogi karra (20:45). Beszél rövid katonai szolgálatáról és laktanyafogságáról (27:50). Beszél a Kádár-korszak hétköznapjairól, különösen a nyugati utazásokról (30:22). Végül elmeséli, hogy kötött barátságot egy orosz ezredessel, és hogyan érték el, hogy a helyi orosz katonák leaszfaltozzák az utcájukat. Orosz ismerősével 1989-ben Volvográdba is ellátogattak, ahol az interjúalanyt meglepte, hogy mennyire nem változott a Szovjet Birodalom édesapja hadifogságának ideje és az utolsó évek között (31:37).

Az interjúalany beszél családjáról, 1929-ben Kanadába vándorolt apjáról (0:11). Rátér arra, hogyan választották ki a Horthy-korszak tehetségmentő alapja keretében továbbtanulásra, majd arra, hogy ezt hogyan hiúsította meg a háború (1:45). Szól arról, miként ment nyugatra a háború elől (2:45). Elmeséli, hogyan fejezte be tanulmányait, és hogyan alakult, hogy nem látogathatták meg édesapját soha (4:48). Beszél az FKgP újraalapításáról és az egyéni vállalkozáson alapuló szövetkezetek létrehozására való kísérletről (07:45). Elemzi az Észak-Amerikába történt kivándorlás okait és következményeit (12:08), majd feleleveníti a földkérdés történetét 1945-től a markazi TSZ 1961-es megalapításáig (14:30). Szól a rendszerváltoztatás utáni kárpótlás visszásságairól, és ezeknek a kiigazítási lehetőségeiről a helyi összefogás segítségével (17:28). Az agrárium mai helyzetét is elemzi (20:10), valamint összehasonlítja a 2008-tól kezdődő és az 1929-es világgazdasági válságot (21:06). Feleleveníti katonai szolgálatát (24:14), majd arról beszél, hogyan érintette az 1956-os forradalom a családját (25:18). A Nemzeti Parasztpárt helyi jelentőségéről és ’45-ös helyi eredményéről is szól (26:40). Végül bérmaapja háborús bűnösségi peréről és felmentéséről szól (26:40).

Bartal Mihály szegényparaszti családban született Izsákon. Tízéves korától cselédként szolgált. A II. világháború végén hadifogságba esett, de már '45 szeptemberében szabadult. Megnősült, és felesége családja révén került kapcsolatba a kommunista párttal. Különböző pártiskolákat végzett, egyre magasabb pozíciókba került, pártiskolai előadó és Szabadszállás párttitkára hosszú időn keresztül. Hisz a rendszerben, mert "emberszámba veszik". Beszél a békekölcsön jegyeztetésről, de különösen részletesen mutatja be a TSZ-szervezés "módszertanát". Emberséges magatartása miatt '56-ban beválasztják a nemzeti bizottságba. (00:00- 01:50) családi háttér, cselédsors; (01:50-02:50) katonaság; (02:50-06:00) fogság, szabadulás, házasság, kapcsolat a párttal; (06:00-14:20) pártiskolák, emelkedés a ranglétrán, miért hitt a rendszerben: visszatekintés a cselédsors nyomorúságára; (14:20-18:00) a rendszer "elferdülése", személyi kultusz, Rajk-per, bizalom Nagy Imre iránt; (18:00-23:00) a szegényparaszti TSZ-ek az 50-es években; (23:00-37:00) a 61-es TSZ-szervezés módszerei konkrét példákon keresztül az agitátor szemszögéből; (37:00-44:40) az 56-os forradalom szabadszállási eseményei, mivel megőrizte emberségét, megkímélte a nép.