Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, családja I. világháborús élményeiről (0:14). Szól továbbá a második világháborúról, annak családjára gyakorolt hatásáról (1:55). Feleleveníti az 1956-os forradalom helyi eseményeit, és értékeli a forradalom jelentőségét (3:46), külön szólva a megtorlásokról (5:38). Beszél a Kádár-korszakról, az alatta töltött katonai szolgálatról (7:48), a gazdasági fellendülésről (11:00), és Sopron iparáról (13:00). Beszél a szövetkezetesítésről (14:00), a határsávról és az állambiztonság jelenlétéről (15:13), valamint az érvényesülés lehetőségeiről (16:36). Rátér a hitélet és a kommunista ideológia ellentéteire, a művelődés lehetőségeire (21:00), majd szól a rendszerváltoztatás előzményeiről, első jeleiről (26:15). Beszél politikai pályájának kezdeteiről (30:56) és összehasonlítja a rendszerváltozás előtti és utáni életkörülményeket (34:08). Végül a horvát kisebbség helyi helyzetéről szól (38:30).

Az interjúalany 1946-ban született. Mind a két nagyapja harcolt az első világháborúban, a Horthy korszakban a felmenői nagyon jól éltek - a család háború előtti sorsáról mesél az interjúalany(0:18). A második világháborúban az anyai ágról 3 fiú is részt vett a harcokban(5:46). Az interjúalany édesapja bevonult Flevidék és Erdély visszacsatoláskor(8:22). Az édesapja részt vett tehát a visszacsatolásokban, de nem kapott katonai behívót a későbbiekben - még a nyilas uralom alatt sem(10:00).A Szálasi rezsim alatt az interjúalany apját megválasztották falusi bírónak. Ekkor részt vett a helyi zsidók mentésében(12:21). Az interjúalany a szövetséges légitámadásokról és a falusi óvóhelyekről beszél(15:23). Valamint beszámol az orosz katonák erőszakosságáról, a nők így bujdokolni kényszerültek(17:20). 1956-ot gyerekként élte meg, bátyja Pesten tanult, de visszatért vidékre, hogy munkástanácsokat szervezzen(18:20).Édesapját felkérték, hogy a falu politikai vezetője legyen - meg is választották(20:57).A bátyja a forradalom után Sopronban tanult, de disszidált - ám édesapja hazahozta Ausztriából. Ennek a történetét meséli el(22:05).A forradalom után az interjúalany Nagycenkre járt, itt hallott először az 1956 utáni megtorlásokról(24:38). A Kádár-korszakról, a TSZ-ekről és ezek személyes vonatkozásairól mesél(26:04).A gépipari technikumba került és ott tanult tovább(29:25). A faluból 4 emberről tudott, aki disszidált (29:35).A kommunizmus alatt a család gyakorolta a katolikus vallását(30:51).A rendszerváltoztatás alatt egy buszos cégnél dolgozott. Ezzel kapcsolatban beszámol a munkahelye megszünéséről, valamint a Páneurópai Piknikről is mesél(32:36). A rendszerváltoztatás előtt 1974-ben járt először külföldön. Majd Jugoszláviában is járt. Az interjúalany mesél az útlevelek fajtáiról, a kint tapasztaltakról és az utazás lehetőségeiről(36:34).