Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:34), második világháborús emlékeiről, a szovjet megszállásról (7:12), majd rátér a kitelepítésük körülményeire (15:25). Beszámol arról, hogyan próbálták elkerülni, hogy kuláknak nyilvánítsák őket (18:11), majd visszatér arra az éjszakára, amikor elvitték őket az ávósok (20:10). Részletezi a táborbeli élményeit, beszél a lakhelyről, munkáról, barátságról, udvarlásról, ünnepekről (25:00), az őrök viselkedéséről (32:05), az étkezésről és a fizetésről (34:21), végül pedig a szabadulásról (36:18) és későbbi életéről (39:23).

Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:30 a faluba nem vonultak oda a szovjet csapatok, de ennek ellenére a faluból elviszik dolgozni az embereket 4:05 Pécsváradra vitték őket, ott pedig bevagonírozták az összegyűjtött embereket 7:00 A vonat egy donyecki bányába vitte őket, egy táborba 8:16 a feladatuk az volt, hogy a csillékbe lapátolják a szenet 10:13 hetente egy nap szabad napjuk volt 12:34 ennivalónak általában kevés káposztalevest és rizst kaptak, reggelire fekete kenyér volt valami kevés sajttal 15:28 a ruhákat, fülbevalókat ennivalóért cserélték el, sokan meghaltak a táborban, nem kaptak rendes temetést 17:48 a nők a bányában ugyanazt csinálták, mint a férfiak 18:52 az otthoniakkal nem tudták tartani a kapcsolatot 22:50 mikor visszaértek a magyar határra, vonatra szálltak, Hegyeshalomnál ellenőrizték őket, onnan pedig vonattal mentek Pécsre 25:30 a szüleit ezalatt kitelepítették a lakhelyükről, mert németek voltak