A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Az interjúalany beszél II. világháborús katonai szolgálatáról, sebesüléséről a Don-kanyarnál (0:31), hadbírósági tárgyalásáról és Magyarországra szökéséről (16:22), illetve Magyarország szovjet megszállásáról és az orosz katonákról (23:22). Szól még továbbá a TSZ-ekről (5:25), a megélhetési körülményekről (12:00), és a munkaviszonyokról (22:20).

0:00 családi háttér, édesapja cipész volt, nagyszülei erdélyi származásúak voltak 2:13 a szülei üzeme tönkrement a világgazdasági válság miatt, az általános iskola négy osztályát négy különböző iskolában végezte, elkezdte a gimnáziumot, de átkerül a polgári iskolába 3:47 Budapesten a Gamma hadiüzemben dolgozott a Fehérvári úton, a lakásukból a háború alatt kibombázzák őket 4:19 ellenálló volt, mesél az ellenállási mozgalomról, az üzemben, ahol elhelyezkedett, nagyon sok német dolgozott, a magyarok hátrányban voltak; az ellenállási mozgalom célja az volt, hogy akadályozzák a német megmozdulásokat, különösen a Volksbund ellen 8:39 a budai hegyekbe jártak hétvégenként, hogy alkalmasak legyenek a fegyveres harcra 10:06 mesél a vezetőjüknek, Szabó Miklósnak a későbbi életéről 11:06 az édesapja a háború után újraalapította a cipőüzemet,de 1948-ban az államosítás előtt feloszlatja, ő pedig ezalatt szakmát szerez, egyetemre nem jut el, mert a katonaság behívja 13:50 a Szovjetunióba kikerülve elvégez egy repülő-fegyvermérnöki iskolát, és ebben a tisztségében volt az iskola tanára 15:23 a közvetlen környezetét nem érintették az atrocitások, de azokról, és a koncepciós perekról mindenki tudott 15:54 1956-ban nagyon sokan váltottak tábort, előbb forradalmárok voltak, majd nem voltak azok 17:48 1956 előtt a hadsereg miatt párttag volt, de utána nem lépett be, sőt, nem érte hátrány emiatt az egyetemi felvételi alatt, Kádár Jánosnak nem tudta megbocsátani azt, hogy a szovjetekhez pártolt 21:04 mesél a reptéri eseményekről, készenlétbe helyezték a repülőgépeket, a repülőtér mellett volt egy kis szovjet páncélos alakulat, de azok nem kaptak se élelmet, se üzemanyagot, ők adtak nekik mindkettőt 29:19 a tisztek bekapcsolódtak az ötvenhatos eseményekbe, felderítést is végeztek 31:20 a városból kivonuló fiatalok fegyvert követeltek, de nem adtak fegyvert nekik, este 34:47 beszél a Kádár-korszakban tapasztalt megfigyelésekről, elterjed róla, hogy a fiát megkeresztelteti, és ezért zaklatták őt, a két fiát megpróbálták beszervezni 36:21 az első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett, továbbtanulásra 1950-ben, tömeges részegséget, nagy sovinizmust tapasztalt 38:28 a rendszerváltoztatásról beszél, a várakozásait a változás beteljesítette, leginkább a felelősségre vonást hiányolta 40:41 1977-ig volt a hadsereg kötelékében, a Műszaki Főiskolán tanított, ezt követően egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó vállaltnál dolgozott, mellette pedig hobbiból játékokat talált ki