0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban

Az interjúalany 1932-ben született Demjénben (Heves megye). Beszél gyermekkoráról, iskolás éveiről. A II. világháborút szülőfalujában élte át. 1944-ben talált egy gránátot, amely felrobbant kezében és elveszítette két ujját. (01:30) Részletesen beszél a falusi hétköznapokról, munkákról, hagyományokról. 1949-ig nem volt áram. (07:10) Sérülése miatt szülei úgy gondolták, hogy nem lehetne teljes értékű földműves, ezért az Egri Piarista Gimnáziumba íratták. Beszél az iskoláról, a tantárgyakról, arról, hogyan változott meg az oktatás az államosítással. (10:02) Többször kivezényelték a diákokat az utcára, hogy tüntessenek az egyház ellen és a kommunisták mellett. (11:12) Az interjúalany 1952-ben érettségizett, utána kezdett el dolgozni a füzesabonyi gépállomáson: a traktorosok teljesítményét számfejtette. 1955-ben került vissza szülőfalujába VB titkárként (jegyző). (13:06) Elmondja, hogyan zajlottak le az 1956-os események a szülőfalujában. Részt vett a szovjet katonai emlékmű feldöntésében, ezért a forradalom után elveszítette állását. (17:50) Földműveléssel kezdett foglalkozni. A családnak összesen 9 hold földje volt. Részletesen beszél a mezőgazdasági munkákról. (21:26) Édesanyját erőszakkal beléptették a TSZ-be 1958-ban. Mindenüket elvették. (26:36) Elmondja emlékeit a II. világháborúról. Pincébe menekültek a front elől. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel. Egy szovjet tiszt a front átvonulásáig a családnál szállásolta el magát. (29:08) Az interjúalany részletesen beszél a balesetről, amelyben elveszítette két ujját. (31:30) Elmondja, milyen volt a lakosság kapcsolata az orosz katonákkal. (35:00) A környéken többen veszítették életüket a fel nem robbant gránátok és egyéb fegyverek miatt. (35:52) A német megszállásból csak annyit érzékelt, hogy néhány katonát elszállásoltak. A német és az orosz katonák is emberségesek voltak. (38:52)

Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről a két világháború között. Beszél II. világháborús emlékeiről, például az esküvőjéről, ami egybeesett az oroszok bejövetelével (5:28). Beszél továbbá az újjáépítés éveiről (11:15), és a mezőgazdaság átalakításáról is (13:47). Végül a Kádár-korszak alatti viszonylagos jólétről beszélt (16:08).