0:00 bemutatás, családi háttér, gyermekkor, szlovák kisebbségi családból származik 6:00 édesapja már tudott szlovákul tanulni, mert a törvények ezt lehetővé tették 10:25 felidézi saját tanulmányait 13:30 felidézi az ötvenes évek beadásait és beszolgáltatásait 17:24 részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben, ezért másfél évet kapott, mesél a katonaságról 19:52 az egyetemet védték 1956-ban, november 8.-án indult haza, mikor végül nem támadta meg senki az egyetem épületét 21:15 1957. április 25.-én értesítik, hogy folytathatja a tanulmányait az orosz szakon 23:36 bekényszerítették a TSZ-be, úgy, hogy 21 ember jött be a szobájába, és kényszerítették őt; bérszámfejtő lett egy olyan TSZ-ben, ahol nem is fizettek 26:43 szlovák nyelvet tanított az iskolában, 1995-ös nyugdíjazásáig szlovákot tanított; de párhuzamosan megalakult a szlovák kisebbségi önkormányzat, amelynek az elnöke lett 28:38 felidézi az 1956-os forradalom debreceni eseményeit 32:14 felidézi a tirpákok által megőrzött hagyományokat 41:10 a jellegzetes tirpák ételekről beszél

Az interjúalany mesél a Horthy-korszak iskolájáról, az itt zajló vallási nevelésről, majd elmondja, hogy SAS-behívója kézhezvétele után milyen viszontagságos módon került ki Dániába, majd onnan hogyan került haza. Végül szól a háború utáni újjákezdés nehézségeiről is. 0:25--születés, család, iskolái; 2:17--a gimnáziumban hogyan zajlott a vallási nevelés; 5:30--hogyan változott az osztály létszáma 1941-ben, a hadapródiskola beindulásával; 6:11--hogyan teszik le az érettségit a II. világháború alatt; 8:11--milyen feladatokat végzett miután megkapta a SAS-behívóját; 12:1--hogyan jutottak el Ausztriába, majd innen Dániában; 14:19--hogyan jutottak el egy német táborba, és milyen szolgálatot kellett itt teljesítenie; 17:52--hogyan jutott el az Atlanti-falig és hogyan érintette őket a háború vége; 19:37--milyen volt a különböző fogolytáborokban, ahová zárták őket; 25:0--hazatérése a fogságból, milyen körülmények között kezdik újra az életet itthon a háború után

Az interjúalany beszél erdélyi születéséről, és arról, hogy édesapja Pallavicini gróffal együtt jött át Magyarországra, miután nem akarta letenni a román hűségesköüt (0:26). Szól arról, hogy egyszer franciául kellett volna üdvözölnie egy Erdélybe látogató francia tisztet, ám édesapja dühös lett és ezt megtiltotta a franciák román-barátsága miatt (2:25). Magyarországon Szegedre költözött, majd Budapestre, és a gyengébb tanulókat korrepetálta (4:15). Szól a cserkészetről, annak kiváló szerepéről (11:05), illetve az egyházi élet virágzásáról, az Eucharisztikus Kongresszusról (17:20). Szól arról, hogy sem a leventemozgalomba, sem a katonaságba nem kellett mennie, mert a MÁVAG-ban dolgozott anyagbeszerzőként a nyelvtudása miatt (20:00). Szól a háborúról, arról, hogy a testvére elesett a fronton (22:50), valamint arról, hogy miket gyártottak a hadiiparban (24:58). Az ostrom idején Ausztriába ment, ahol megszületett az első fia (28:28), a háború után pedig mindenféle munkák után jogászként kezdett dolgozni (34:20). Végül a nyelvtudás fontosságáról (36:45) és a magyar intellektusról beszél (39:04).