Az interjúalany beszél családjáról, fiatalkoráról, röviden szólva arról, hogyan disszidált és került végül az amerikai hadseregbe, és megemlíti oktatását is (0:13). Szól második világháborús emlékeiről, a Felvidék akkori életéről (7:54), majd visszatér arra, milyen érzés volt az ottani magyaroknak, mikor visszacsatolták a területet (12:45). Szól arról, hogyan bántak velük a szlovákok a háború után (5:52), és hogy miért emiatt hogyan disszidált Csehszlovákiából, hogyan került gyűjtőtáborba Jugoszláviában (16:14), és végül került az amerikai hadseregbe (17:16). Mikor dél-karolinai kiképzése befejeződött, tolmácsként hónapokig az 1956 novemberében érkező magyar emigránsokkal foglalkozott (18:30). Szól arról, miként zárult ez a program (24:48), valamint arról, hogy mit hallottak Amerikában az 1956-os forradalomról (25:40). Beszél arról, hogy hol szolgált az amerikai hadseregben (26:02), valamint a koreai háborúról (27:45). Szól arról is, hogyan fogadták, mikor haza akart települni, és milyen nehézségekbe ütközött a letelepedése (29:20), valamint a Magyarország és Amerika közötti különbségekről, és arról, milyen feszültség volt a korábban és később érkezett amerikai magyarok között (34:50).

Az interjúalany beszél a II.világháború alatti élelmezési viszonyokról, a háború helyi történéseiről (0:42), férje háborús szerepéről és további háborús eseményekről (5:50), a szovjet katonák viselkedéséről (12:10), a forint bevezetéséről, arról, hogy egy kitelepített sváb család házába költöztek, valamint megemlíti a háború utáni kitelepítéseket is (14:30). Mesél arról, hogy felkerültek a Hortobágyra kitelepítendő kulákok listájára, de végül deportálták őket (20:54). Beszámol arról, hogy édesapja nem volt hajlandó belépni a TSZ-be (21:42), és beszél gimnáziumi végzettségéről (25:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).