Az interjúalany beszél a családjáról (0:31), iskoláiról (1:43), a mezőgazdasági munkáról (3:32), az 1956-os eseményekről (7:50), a parasztok nehéz helyzetéről a Rákosi-rendszerben (8:33), a kulákokról, az embertelen beszolgáltatási követelésekről (11:25), a második világháborúról, a házukat ért bombatalálatról (12:42), majd beszél ismét a kulákokról (21:43), az 1942-ben bevezetett beszolgáltatási rendszerről [Jurcsek-rendszer] (24:45), arról, hogy miért nem lépett be a TSZ-be (26:04). Mesél az aratás munkafolyamatairól (27:43), a téeszesítéssel kapcsolatos propagandáról (31:52), arról, hogy lányának milyen hátránya származott abból, hogy nem lépett be a TSZ-be (33:55). Beszámol arról, hogy börtönben is volt a Rákosi-korszakban (37:12), végül lakodalmával kapcsolatban mesél el egy történetet (39:04).

Gyermekkori, gyermekkorban átélt háborús emlékképektől a fiatal felnőttkorig. A II. világháború utolsó évében született az öccse, ott, ahol a háború elöl a pincében keresett menedéket a család (01:57). A szovjet megszállók a házukban működtették a telefonközpontot. Ez viszonylagos biztonságot is jelentett. Apja katona, édesanyja az ellátás híján súlyos beteg volt. A család gyermekei Rákoshegyre kerültek (03:40). Az édesapa hazatérése és az édesanya részleges felépülése után a család a nincstelenségből próbált talpra állni (06:00). A banktisztviselő apa és a betegellenőrként Sülysáptól Rákoshegyig (gyalog) ingázó, dolgozó édesanya a gyermekeket nehéz körülmények között nevelte fel. (07:41, 13:49). A gyermekkor maradandó szépségei, emlékei (sok-sok munka és játék, szoros baráti kötelékek, emlékezetes iskolaévek) mellett (09:07) az ifjúsági élet, úttörőmozgalom közösségformáló ereje és az iskolai tanulmányok elevenednek meg (11:21, 12:47). 1956-ról és az eseményekről alig-alig volt információja (15:09). A közgazdasági technikumban képesített könyvelő / vállalati tervező / statisztikus végzettséget szerzett. Tanítóképzőbe nem kerülhetett "egyéb" kategóriájú származása, osztályidegen besorolása miatt (18:07). Szó esik tanulmányokról, érettségiről, korabeli iskolai évekről, a szigorú, de kulturált viseletről, viselkedési normákról (20:51). A emberi hétköznapokról... A pénzügyi területen dolgozó fiatal hölgy foglalkozása, munkája mellett (24:41) a katonai szolgálatát éppen megkezdő fiatalemberrel történt megismerkedéséről vall -a későbbi férjéről... zárszóként házasságukról (1966. április) és következő évben megszületett lánygyermekükről (26:00).

Balassa Klára a Rajk – ügy egyik elítéltje: a „sleppet” sújtó mellékperben 15 évet kapott, mint Lazar Brankov titkárnője. 1956 nyarán, jóval főnöke rehabilitációja után szabadult. Kisfiát a börtönben szülte meg: elvették tőle és a többi politikai elítélt gyerekéhez hasonlóan nevelőotthonba adták. Noha a Párt anyagilag rehabilitálta (erkölcsileg soha), a hatvanas években Párizsba ment gyermekének apja, a Rajk – perben szintén elítélt Branislav Zsivkov után. Párizsban, a Nanterre-i egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjazásáig, ma egy kis francia faluban, Courcôme-ban él a fiával, Ruffec mellett. Az interjú két nagy tematikus blokkra tagolódik: az első rész érdekessége a harmincas – negyvenes évek társadalomtörténeti vonatkozásaiban rejlik, beleértve a kettős megszállás megpróbáltatásait is (a nyilas éra zsidóüldözései – a szovjet hadsereg nők elleni nemi erőszakcselekményei); a második rész a Rajk – per és a börtönévek története. Az első rész összefoglalása: házasságon kívüli születés a Horthy – adminisztráció magasan pozicionált személyiségének családjában; örökbeadása után gyermekévek a trianoni határ túloldalán, Zomborban; zsidó származású nevelőanyját eredeti családjára hivatkozással megmenti a deportálástól; „viszonzásul” az oroszok bejövetelekor nevelőanyja vállalja a nemi erőszakot a fiatal lány helyett. A második rész összefoglalása: szerb nyelvtudása révén állás a jugoszláv követségen: Lazar Brankov titkárnője lesz; Tito kiátkozása után is a követségen marad; Brankov szovjetunióbeli, majd Rajk itthoni elítélése után a „második vonalat” sújtó perben 15 évet kap; a letartóztatás körülményei, az ÁVH kihallgatási módszerei; börtönévek, börtönviszonyok; neve nincs, csak száma: 118; kisfiát, Miklóst a börtönben szüli meg, 3 hónapos korában nevelőotthonba adják: ám egy emberséges ávós elárulja, hova vitték, így találja meg szabadulása után, 1956 nyarán; az immár 5 éves gyermekkel való megrázó találkozásakor elhangzott párbeszéd lett az interjú címe. Az utolsó rész a kiszabadulás utáni évek elbeszélése: a Pethő – intézetet alapító dr. Pethő András segítsége a lelkileg súlyosan sérült Miklós felépülésében; bőséges anyagi kárpótlás az MSZMP részéről: lakás, állás a Rádióban és a Televízióban. Azonban a gyermek apja Párizsban él: mindent feladva utána megy. Disszidálása után nincs visszaút: Franciaországban éli le az életét. 0:00 gyermekkor, házasságon kívüli gyerekként született, az édesanyját megházasítják, de a nevelőapja nem tűrte meg, ezért dajkához, majd örökbe adják 2:47 örökbe fogadó apja leviszi Jugoszláviába, Zombor városába, 1941-ben kapja meg a Bácskát ismét Magyarország 4:57 beszél a zsidókról és a zsidótörvényekről, mivel a nagymamája zsidó származású volt, ezért a két lányával együtt öngyilkosságot kísérel meg, hogy ne vigyék el őket, a kísérletet a két nagynénje túléli, de a holokauszt során megsemmisítőtáborban végzik 6:55 a család elhurcolása után Budapestre ment, ahol befogadták 1944-ben, a pincében húzták meg magukat, beszél a nyilasokról 10:06 ő azért menekült meg, mert az igazi édesanyja egy magas rangú katonatiszt felesége volt, így menekültek meg a deportálástól, a nevelőanyja pedig őt menti meg attól, hogy az orosz katonák megerőszakolják 12:34 be akart iratkozni az egyetemre, de elment dolgozni a jugoszláv katonai delegációhoz titkárnőnek, mert tudott szerbül, ott ismerkedett meg Lazar Brankov katonatiszttel, aki később a Rajk-per második vádlottja lett 15:40 a követségen dollárral fizették a munkáját 16:25 Brankovot a Szovjetunióban elfogják, és visszahozzák a Rajk-perhez, az ő unokaöccse volt Branislav Zsivkov, aki később az ő férje lett 18:03 1951 januárjában letartóztatták, mert Brankovnak volt a titkárnője, felidézik a Rajk-pert, 15 évre ítélték 21:39 Sztálin halála után a börtönben is könnyebb volt, felidézi az elfogásának körülményeit 25:37 kihallgatták, törvényszék elé viszik, 15 évet kapott, a Margit körúton volt a katonai bíróságon 30:00 gyermeket várt, mikor bebörtönözték, így a börtönben született meg a fia, a szintén bebörtönzött édesapja egy ideig nem is tudott a fiáról 32:32 őket Kalocsára vitték Sztálin halála után, a fiát elválasztották tőle három hónaposan, a fia hajából egy darabot végig magán hordott egy darabot 35:32 1956 augusztusában jött egy bizottság, és mindenkit szabadon engedtek, akik a Rajk-ügyhöz tartoztak, (Brankov is kiszabadult), felidézi azt is, hogy a börtönük ablaka alatt zajlottak a kivégzések 38:21 1956-ban összefutott az egyik kihallgatójával, aki elszaladt előle; a történtek ellenére nem érzett dühöt a végrehajtókkal szemben 39:25 1956. augusztus 12.-én szabadult; a börtönben dolgozniuk lehetett egy idő után; egyenruhában voltak, számokon nevezték a bebörtönzötteket 43:17 a szabadulása után gondot okozott az, hogy mit hova menjen, egyből elment a fiáért Pálfalvára, ott egy gyermekotthon volt, ahol az elítéltek gyermekeit gondozták 46:00 Dr. Pethő Andrást egyik páciensén keresztül ismerte meg, segített nekik 48:58 a forradalom alatt Zsivkov Párizsba menekült; ő kapott lakást és a rádióban munkát 50:27 beiratkozott az egyetemre, magyar tanár lett, de 1966. július 6.-án eljöttek Párizsba, de a fia édesapja akkor már házas volt, és két másik gyermek édesapja