Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

Az interjúalany huszárként szolgált Horthy seregében és huszárként került ki az orosz frontra is a második világháború során. Ott rövid időn belül fogságba esett, és több mint három évet töltött hadifogságban, ahol munkatáborokban is dolgoztatták. Végül 1947-ben került haza. 0:28--gyermekkor, családja,milyen volt leventének lenni; 2:26--hogyan lesz katona; 3:34--hogyan gyűjtötték össze a gettóba a zsidókat; 6:37--mi történt, miután kikerültek a frontra, hogyan találkoztak a szovjet partizánokkal; 12:36--hogyan került fogságba; 17:51--hogy jutottak el a fogolytáborba, milyen volt a fogság; 25:25--hogyan jelent meg náluk Rákosi, hogyan vallatják ki őket a fogolytáborban és hogyan próbálják beszervezni őket a németek ellen a hadseregben; 29:0--munka a fogolytáborban; 29:32--hogyan került haza a fogolytáborból; 32:25--mi fogadta itthon a hazatérése után

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről (0:17), tanulmányairól (2:31), a tanítóképző elvégzés utáni munkájáról, zenei képzettségéről, későbbi munkájáról (6:10), második világháborús emlékeiről (12:26), a németek kitelepítéséről, és a szlovák-magyar lakosságcsere következményeiről (17:18), a zsidók elhurcolásáról (21:30), a második világháború utáni változásokról (22:54), az ’50-es évek légköréről (24:54), a békekölcsönről (28:28), zenei elhivatottságának kezdetéről, tanulmányairól (31:15), Jánoshalmára kerüléséről, az ottani első emlékeiről (39:48).