0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja tanár volt, édesanyja könyvelő 3:15 a kommunizmus alatt a vallási életet korlátozták 4:20 iskoláit a pécsi Miasszonyunk apácák iskolájában kezdte, majd nyolcosztályos gimnáziumba folytatta, később pedig visszatért a zárdában működő tanítóképzőn folytatta, tanító lett, és ott maradt a polgári iskolában tanítani 1948-ig, akkor azonban az apácákat összeszedték, teherautóra tették, és elvitték 9:52 a Horthy-korszakról mesél, ő lett a tankerületi leventelány-vezető lett, a leventelányok fővezére pedig Horthy István özvegye volt, a vezetők minden hónapban összegyűltek nála, az ő segítségével tudtak összeházasodni 16:57 a férjét kivezényelték a frontra, ahol az élelmezésről kellett gondoskodnia, ott az utasítások ellenére ugyanazt főzette a munkaszolgálatosoknak és a katonáknak is, ezért hazaküldik, 1944. okt. 14.-én tudtak végül összeházasodni 18:50 Pécsett 1944 novemberében kiürítik, elhatározták, hogy nem mennek nyugatra, de a férje parancsnoka miatt végül el kellett menniük Zalába, ahol 1945 áprilisig voltak, majd Ausztriába mentek, ott a magyar tiszteket lefokozták és elvették a fegyvereiket 21:17 angol hadifogságba kerültek, nagyon kevés élelmet kaptak, egy napra híg bablevest, vagy egy napra egy darab kekszet, később egy kicsi kenyeret, megtiltották azt is, hogy a közeli folyóban horgásszanak 24:50 hazajövetelkor Kaposvárott elválasztották őket, Pécsre mentek haza, a szülei házából az orosz katonák rekviráltak mindent 29:50 a férjét visszahívták katonának, de hazaküldik, mert nem írja alá a Mindszenty felakasztását követelő ívet 33:39 visszaemlékezik az elmúlt rendszerekre

0:00 Családi háttér, gyermekkor, édesanyja árva volt, mesél a harmincas évek gazdasági válságának hatásáról az édesanyja családjáról, nagyon korán férjhez ment 3:44 1944. ápr. 3.-án zárja az iskolai évet vizsgákkal, akkor jött a nagy bombázás, ekkor már a Ferencvárosban laktak, a teherpályaudvar közelében, így a környéket nagyon sok találat érte 5:44 az első bombázáskor kimenekülnek a pincéből a közeli kis erdőbe 7:51 később a Rákóczi útra költöztetik őket, üres lakásokba, ahonnét zsidókat telepítettek ki, a házban élő zsidókat később Auschwitzba viszik, és nem is térnek vissza a haláltáborból 10:36 a légitámadások alkalmával később géppuskával is lőtték a lakosságot, élelemként az elesett lovakat vágták össze a bombázások alatt 12:40 a szovjetek bejövetelét felszabadulásként élték meg, mindenhol németeket kerestek, de atrocitást nem tapasztalt, az édesapját azonban elviszik, és három évig kint volt Szibériában 14:06 a lakásuk és a ház tönkrement, ablakok nem voltak télidőben, újságpapírral fedték az ablakot; édesanyja az apja fogsága miatt elment dolgozni 17:08 a Veres Pálné Gimnáziumba íratták be, akkoriban elitgimnázium volt, szerencséjére nagyon jól ment neki az orosz, de emiatt volt konfliktusa a tanárral, azonban később egy orosz tagozatos gimnáziumba kerül át 20:31 az orosz tagozatos gimnáziumban csupa kádergyerek járt, ráadásul sokszor kocsival 23:21 két évig a honvédségnél dolgozott a Haditechnikai Intézetben, férjhez ment, Gyöngyösre pedig akkor kerültek, amikor a férje vállalata révén ott kapott lakást, majd általános gépész szakon végez Salgótarjánban 26:13 a mátraaljai szénbányáknál dolgozott később, onnan ment nyugdíjba 26:52 1956-ban még a szüleinél élt a Ferencvárosban, közel volt az Üllői úton a laktanya, az ötvenhatosok valójában nem akartak rendszerváltoztatást, csak sajtószabadságot és az oroszok távozását 28:57 a férje mentős volt, a forradalom előtt két nappal volt az eljegyzésük, nem látták egymást napokig, és nem tudtak kapcsolatba lépni, az Üllői út jobban szét volt lőve, mint a háború után 31:50 az orosz katonákkal beszélgetett, azt hitték eleinte, hogy Lengyelországot megtámadták a fasiszták, de a katonák felettese puskatussal verte őket, hogy nem állhattak szóba a helyiekkel 33:19 ötvenhatban a politikai foglyokkal együtt kiszabadult köztörvényesek fosztogattak, és látta a köztársaság téri lábbal felakasztott ávósokat 34:10 mesél édesapja szibériai fogságáról, eleinte nem is tudták, hogy hova vitték, Oroszországból nem írhatott levelet, nagyon kevés élelmet kaptak, a nyers cukorrépát is megették a földekről

0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten dolgozva ismerkedett meg a férjével, egy zsidó családnál volt háztartásbeli 2:43 1943-ban költöztek Lentibe, a helyi uradalomban dolgoztak, a gyermeke korán meghalt 5:25 mesél a háború idejéről 9:46 a szovjet hadsereg tüzérséggel támadta a környéket, ezért mély óvóhelyet kellett ásniuk, de a javaik elégtek a házukat elpusztító tűzben 15:46 ruhájuk híján minden nap ugyanazt viselték egy ideig, úgy gyűjtötték össze a különböző ruhadarabokat, felidézi a háború utáni élelemhiányt 27:27 a fia temetésekor a sírásó nem fogadta el a pénzt, mert az nem ért semmit, felidézi a különböző nációjú katonák érkezését