Az interjúalany mesél családtagjai I. és II. világháborús élményeiről, a kárpátaljai magyarság XX. századi sorsáról, megpróbáltatásáról, életmódjáról. 0:20--születés, foglalkozás, munka, nagyszülők foglalkozása 2:22--nagyszülők emlékei az I. világháborúról (pl. galíciai front) 5:25--Trianon hatása a kárpátaljai magyarságra, csehek bevonulása 7:48--a II. világháborúval kapcsolatos emlékei, Kárpátalja visszacsatolásának hatása, német megszállás, szovjet megszállás 11:42--a helyi zsidóság helyzete 14:45--harcoló katonák a családban (nagybátyja) 15:30--1944-es "háromnapos robot", ennek hatása a községre 19:28--iskola, oktatás 21:22--az egyház, vallás üldözése 26:15--mit tudnak ebben az időben külföldről, Szabad Európa Rádió, az első háztartási gépek megjelenése 29:00--téeszesítés, kolhozosítás, háztartási gépek, áruhiány 32:50--szórakozási lehetőségek 33:45--60-as és 70-es évek, a rendszer válságjelenségei, magyarok helyzete Kárpátalján 38:28--a rendszerváltoztatás,válságjelenségek 40:40--KMKSZ alapítása, kárpátaljai magyarok reményei

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (1:05), tanulmányairól (2:46), kisdobos, úttörő múltjáról, további iskolai emlékeiről, zenei, színjátszó tevékenységéről (4:22), arról, hogy egy május 1. alkalmával műsorvezető volt (19:18). Beszámol a családi háttere miatt őt ért hátrányos megkülönböztetésről (23:00), 1956-os emlékeiről, a nagysápi eseményekről, édesapja elhurcolásáról (25:16), a forradalom leverése utáni megtorlásról (28:24), az ’50-es évek padlássöpréseiről, kulákokról (32:05), szülei gyerekkori emlékeiről (33:05), valamint édesapja második világháborús emlékeiről (35:46).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).