1931-ben Pápán született, elemi és gimnáziumi tanulmányait is Pápán végezte. 1942-től MÁV alkalmazott. Az interjúalany a saját élettörténetén keresztül mutatja be a MÁV-nál végzett munkáját(0:30).1970-ben állomásfőnökhelyettes lett Pápán. Ezt a munkát 10 évig végezte(3:49).1980-ban Celldömölkre került üzemfőnöki pozícióba. Ennek a munkakörnek a jellemzőit mutatja be(5:01).4 év után visszakerült Pápára állomásfőnöknek, ahonnan 1990-ben nyugdíjba vonult(07:58).Születésétől kezdve meghatározta az életét a MÁV(8:24).A pápai református gimnázium büszke tanulója volt. Ezzel kapcsolatban történeteket mesél a tanárokról, a diákokról és az iskola légköréről(10:00).Az interjúalany bemutatja a családját és gyermekkori életkörülményeit(13:37).A második világháború alatt édesapja nem járta meg a frontot(mivel MÁV alkalmazott), de több rokona elesett a keleti hadszíntéren. Az interjúalany a pápai bombázásról is részletesen beszél(16:26).1944 őszén bezárt az iskola, de a rádióban a távoktatást is megszervezték(22:16).Az interjúalany a pápai gettóról és a zsidók bevagonírozásáról is mesél(22:52).Döbrönte Tibor a háború utáni magyar pénzromlásról és az általános gazdasági helyzetről (24:17).Azért iratkozott a református gimnáziumba, hogy majd később a lehető legjobb MÁV dolgozó legyen. A továbbiakban személyes iskolai élményeit adja elő(26:15).Az interjúalany Csoóri Sándor osztálytársa volt, róla hallhatunk pár rövid történetet(30:16).Döbrönte Tibor a MÁV-hoz kerülésének történetét meséli el(32:01).Budapesten volt katona, vasutas távírász képzettségét itt is kamatoztatni tudta(33:11). A Kádár-korszakban is megbecsült dolgozó volt, de igyekezett távol maradni a politikától(35:36).Az interjúalany a "Végrehajtó Bizottság" szerepkörét mutatja be, majd saját kitüntetéseiről, elismeréseiről beszél(37:00). Nagy Imre újratemetésével kapcsolatban egy kisebb zűrbe keveredett(42:34).

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak

Az interjúalany beszél szüleiről, tanulmányairól (2:12), az 1944-es debreceni bombázásokról, amelyek miatt a család Szeghalomra (4:40), majd a Dunántúlra, Pápára menekült (6:03). Mesél a természettudományok iránti érdeklődésének kezdetéről (8:50), a Pápa környéki bombázásokról (10:33), egy zsidó hölgy bújtatásáról a vészkorszakban (12:21), majd visszatér tanulmányaira (13:56), beszél az egyetemi karrierjéről (17:03), az atomfizika fejlődéséről, az atombombákról, a magyar (18:39), a magyar atomfizikai eredményekről, szovjet, dubnai kiküldetéséről (20:03), amerikai kutatóútjáról (25:41), a szovjet és amerikai körülmények összehasonlításáról (30:54). Mesél a rendszerváltoztatás időszakáról, az magfizikai tudomány lehetőségeinek változásairól (34:43), a mai fizikusképzés anomáliáiról (41:13), kitüntetéseiről (48:01).