Julika néni nagy átéléssel és szeretettel mesél a Kőrös-mentén megélt gyermekkoráról: a recesszió korai emlékéről (00:55), édesapja háborús fogságáról (02:15), a mezőberényi polgári iskolás éveiről, a dolgos hétköznapokról. Férjhezmenetele után is gazdálkodtak, beszolgáltattak, termeltek (14:30), majd a téeszesítés után, az '50-es évek második felétől, családi gazdálkodásuk is "bement" a téeszbe. Itt téesz-könyvelő lett. (16:35) Majd Gyömrőre kerültek és 44 éve él itt. (17:25). Kitér a sok-sok, szorgos munkával végzett mezőgazdasági munkákra (24:25), állattartás, rizstermelés a településhatárban (30:11) Ma egyedül él, már Gyömrőhöz kötődik.

Az erdélyi református lelkész interjúalany 1933-ban született. Beszél arról, hogyan élte meg az 1940-es visszacsatolást. Határtalan lelkesedéssel és örömmel várták a magyar csapatokat. (01:40) A környéken nem volt nagy magyar-román ellentét, csupán apró személyes csipkelődések. A románok többsége is magyarul beszélt. Az interjúalany, ahogy az emberek többsége is, meg volt győződve arról, hogy németek nyerik a világháborút. (03:20) Beszél a háború végén a Vörös Hadsereg bevonulásáról és a Manui-gárdisták vérengzéseiről. Amíg a terület hovatartozása el nem dőlt népőrség felügyelt a rendre. (05:42) A háromszéki református gimnáziumban tanult. A bentlakásos intézményben a tanulóknak kellett eltartaniuk magukat (nem pénzt kellett fizetni, hanem élelmet, használati cikkeket hoztak). Csak magyarul tanultak, de sok felekezet tagjaival együtt. Az interjúalany 1952-ben érettségizett, ekkor már tilos volt a hitoktatás. A hittant nem csak a vallás miatt tiltották, hanem, mert ennek keretében tanították a magyar történelmet is. (09:44) Nehéz volt vallásos életet élni, figyelték azt is, hogy ki jár templomba. A tiltások ellenére a székelyek többsége csak azért is járt templomba és járatta hittanra a gyerekét, hogy ezzel ellenálljon a rendszernek. (11:16) A teológiai egyetem volt az, ahova felvették az osztályidegenek gyermekeit is. A teológián végzetteknek az egyház biztosított állást. Amikor a kommunisták rájöttek, hogy így sok lelkész/pap kerül ki az egyetemről, korlátozták a felvehető hallgatók számát. (14:20) Az interjúalany elmondja, hogyan próbálták akadályozni lelkészi munkáját. Beszél arról, hogy a kollektivizálások hogyan zajlottak, több embert kivégeztek vagy áttelepítettek. (18:36) Erdélyben nagy lelkesedéssel fogadták az 1956-os eseményeket és az első hetekben meg voltak győződve arról, hogy az USA segítségével Magyarország független lehet. Információkhoz csak a rádióból jutottak, a securitate figyelt arra, hogy ne terjedjenek át a forradalmi események. (22:02) Beszél a Ceausescu-rendszerről, a falurombolásról. Megpróbálták szétzúzni a magyar közösségeket, a magyar identitást. A magyar városokba románokat telepítettek. (25:40) Ceausescu alatt nagyon kemény volt az élet. Még az előre meghatározott mennyiségű, jegyre adott élelemért is sorba kellett állni. A magyaroknak nem engedték, hogy elhagyják az országot. (27:46) A magyar nyelvoktatás bizonyos keretek között mindvégig megvolt, csak egyre több román órát kellett tartani. Az értelmiséget próbálták lefejezni, hogy utána könnyebben lehessen a többi embert románosítani. (28:56) A romániai rendszerváltoztatás óta sokat javult a magyarság helyzete, szabadabb a sajtó és az emberek is. (30:12)

Egy Kárpátalján született nyugdíjazott pedagógus beszél iskoláztatásának körülményeiről, második világháborús élményeiről (1:38), Kárpátalja helyzetéről 1945 után, a határátlépés nehézségeiről, az oktatásról (5:29), a Budapesten eltöltött egyetemi éveiről (13:25), a munkavállalás lehetőségeiről, a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett állásáról, a pártonkívüliségről, illetve a teológiai végzettség hátrányairól (33:33), a kommunizmus alatti vallásgyakorlás lehetőségeiről, illetve a helyi pártapparátussal fennálló viszonyáról (45:00)