0:22--férje hadifogsága, részvétele Sztálingrád újraépítésében, milyen munkákat végzett itt, hogyan lopják be magukat a tábor vezetőinek a szívébe 0:10--mi volt a legmegrázóbb élmény férje számára a hadifogolytáborban 12:55--mit csinált az interjúalany az 1940-es években, hogyan lesz tanító és milyen körülmények között tanít 18:58--hogyan úszták meg a szovjetek bevonulását, hogyan viselkedtek az orosz katonák

Az interjúalany beszél a háborúban töltött gyermekkoráról, a vele találkozó orosz katonák kedvességéről (0:10), majd arról, hogy apját viszont elvitték málenkij robotra (3:10). Szól arról, hogy a háború egy szakaszában zabrálások és fosztogatások kezdődtek a polgári lakosság körében is. Mivel lakásukat bombatalálat érte, lejjebb költöztek, egy elhagyott zsidó tulajdonba, majd leköltöztek vidékre (4:02). Beszél a Leányfalun töltött időről és arról, hogyan semmisült meg a babaháza az egyik támadásban (8:00). Visszatérhettek Budapestre, de rögtön kaptak társbérlőt is (10:00). Szól a szétlőtt Budapest közlekedéséről, a csónakokról és a pontonhídról (11:11). Szól beiskolázásáról és arról, hogy rögtön úttörő lett, ahol jó barátságba keveredett a csoportvezetővel, Rákosi Tamarával, aki Rákosi Mátyás rokona volt (12:52). Szól arról, hogy Rákosinak minden örs, szövetkezet és más csoport ajándékokat adott a születésnapján, amit kiállítottak a Népművészeti Múzeumban (17:20). Beszél az úttörőmozgalom különböző szervezeteiről, az úttörővasútról, úttörőrendőrségről (18:50). Elmeséli, hogy a Sztálin halálára rendelt néma csendben majdnem elnevették magukat. Édesapja bekerült az egyik minisztériumba, ezért sok kiváltságban részesülhettek és pl. külön boltba járhattak vásárolni (21:42). Beszél akkori külföldi utazásáról, és arról, hogy Rajk újratemetése olyan felzúdulást keltett a határon is, hogy bármit be lehetett hozni elvámolás nélkül (24:15). Szól 1956-os emlékeiről. Az első tüntetésekre ő is kiment megnézni és szétvált a húgától. Otthon sokáig várták a húgát, ő pedig gyorsan lefeküdt, mert kezdett rájönni, hogy ebből baj is lehet (28:55). Szól arról, hogy ismét sorban kellett állni az élelemért, és az egyik pesti srác belelőtt a sorba. Ezért elítéli, ha az 1956-os hős gyerekeket emlegetik (38:10). Végül november 4-éről beszél és Mindszenty József rádióüzenetéről, amiben a földrendszer visszaalakításáról hallotta beszélni. Ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom mindenképp elbukik (39:20).

Az interjúalany beszélt a család felmenőiről, anyagi helyzetéről, a háború utáni kitelepítésről, illetve szólt a férje és édesapja katonaélményeiről is. Ezt követően a saját kitelepítésük történetét részletezi. Végül arról beszélt, hogy hogyan sikerült a kitelepítés után talpra állniuk. 0:19--családja, nagyapja katonai szolgálata az I. világháborúban, milyen volt az élet a két háború között; 8:13--házassága, emlékei a II. világháborúról, apja katonai szolgálata, hogyan zajlott a svábok kitelepítése, kik kerültek a helyükre; 18:12--hogyan sikerült az édesapjának megmenekülnie az oroszok támadása elől; 23:26--mi fogadta a katonaságtól hazatérő apját és férjét otthon; 26:17--hogyan zajlottak a kitelepítések, mihez kezdtek, miután mindenüket elvesztették, hogyan szóródott szét a családjuk, miért nem kellett végül elmenniük a kitelepítettekkel; 37:0--hogyan tudták újrakezdeni az életüket, miután hazatértek; 42:30--gyermeke születése és apja hazatérése a hadifogságból