Az interjúalany beszél családjáról, életkörülményeikről a két világháború között. Beszél II. világháborús emlékeiről, például az esküvőjéről, ami egybeesett az oroszok bejövetelével (5:28). Beszél továbbá az újjáépítés éveiről (11:15), és a mezőgazdaság átalakításáról is (13:47). Végül a Kádár-korszak alatti viszonylagos jólétről beszélt (16:08).

Az interjúalany beszél korai oktatásáról, és arról, miért döntött úgy, hogy tanítónő lesz (0:05). Beszél arról, hogy milyen bürokratikus nehézségek után került a szarvasi evangélikus tanítókézpőbe (3:00). Szól arról, hogy miként telepítették ki tervezetten őket a közelgő orosz hadsereg elől, és Ausztriába menet hogyan látta életében először, majd hogyan kellett egy géppisztolysorozat elől bújkálniuk (6:20). Ausztriában Linzig jutottak. Elment mellettük egy visszavonuló SS sereg, valaki odakiáltott nekik, hogy miattatok vesztettük el a háborút. Az egyik SS tag erre minden további nélkül főbelőtte azt az embert (10:20). Céljuk az volt, hogy angolszász hadifogságba esnek, és végül valóban az amerikaiakkal találkoztak. Először egy garázsfélében szállásolták el őket, ahol tetvet kaptak, de utána gyorsan javultak a körülményeik és ellátták őket amerikai konzervekkel (12:40). Regisztráció után hazamehettek, ám már laktak a házukban. A beköltözött fiatal pár egy idő után elhagyta a régi házukat. (16:30). Az iskolában gondot jelentett, hogy nem volt otthon korábban, de végül külön kérvénnyel 28 nap alatt elvégezte a 3. osztályt és folytatta tanulmányait. Leírja az internátus és a kézpő elhelyezkedését és mindennapi életét is (18:10). Beszél a háború után divatos olvasástanítási módszerekről, amik nem értek sokat, és végül mindenki visszatért a szótagoló olvasáshoz (24:00). Szól első munkahelyéről, egy baranyai, svábok, sokácok és magyarok lakta faluról, majd elmeséli, miként találkozott férjével és kötött vele házasságot 1952-ben (29:25). Pedagógusi pályájának örömteli és nehéz pillanatairól, gyermekei születéséről is szól (32:10). Végül megemlíti, hogy Kiváló Pedagógus díjat kapott, amit nem az Akadémián vett át, mert 1963-ban éppen Hruscsov elvtársat fogadták az épületben (36:42).

Az interjúalany beszél szüleiről, tanulmányairól (2:12), az 1944-es debreceni bombázásokról, amelyek miatt a család Szeghalomra (4:40), majd a Dunántúlra, Pápára menekült (6:03). Mesél a természettudományok iránti érdeklődésének kezdetéről (8:50), a Pápa környéki bombázásokról (10:33), egy zsidó hölgy bújtatásáról a vészkorszakban (12:21), majd visszatér tanulmányaira (13:56), beszél az egyetemi karrierjéről (17:03), az atomfizika fejlődéséről, az atombombákról, a magyar (18:39), a magyar atomfizikai eredményekről, szovjet, dubnai kiküldetéséről (20:03), amerikai kutatóútjáról (25:41), a szovjet és amerikai körülmények összehasonlításáról (30:54). Mesél a rendszerváltoztatás időszakáról, az magfizikai tudomány lehetőségeinek változásairól (34:43), a mai fizikusképzés anomáliáiról (41:13), kitüntetéseiről (48:01).