Az interjúalany elmeséli, hogyan ismerkedett meg felvidéki édesanyja és ukrán származású édesapja az első világháború végén, és hogyan gátolta meg házasságukat az, hogy édesapja nem tudta megszerezni a papírjait a forradalmi Oroszországból (0:19). Szól arról, miként adott munkát édesapjának egy helyi uraság, és miként tagadták ki családjából édesanyját (4:02). Beszél arról, hogyan és milyen munkát kezdett végezni (10:42). Később marokszedéssel, cukorrépa-szedéssel (13:42) kereste a kenyerét, majd elment cselédnek (18:30). Elmondja, hogyan karolták fel őket édesanyja rokonai (19:38). Elmeséli, hogy leendő férje hogyan találkozott először édesapjával, majd saját ismeretségükről és házasságukról szól (20:46). A II. világháború budapesti eseményeiről is beszél (25:54), arról, hogyan omlott be a bombatámadást kapott bunkerük (27:30), valamint arról, hogyan menekültek vidékre, ott milyen rosszul fogadták, és hogy folytattak a városiakkal cserekereskedelmet (29:54). Végül arról szól, hogyan adta oda papírjait egy zsidó asszonynak, hogy az megmenekülhessen (32:02).

Az interjúalany beszél a leventemozgalomról (1:26), majd II. világháborús tapasztalatairól, az orosz katonák elől való menekülésről (2:54). Később rátér a háború utáni évekre, az ötvenes évek mindennapjaira (16:50). Végül a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatást említi (27:32).

Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan élték meg Gyömrőn a II. világháborút és az oroszok bevonulását. Ezt követően beszél az 1956-os szegedi és gyömrői eseményekkel kapcsolatos élményeiről is. 0:26--család, szülők, hogy nézett ki a korabeli Gyömrő 5:5--iskolás évei és a II. világháborúról őrzött emlékei (bombázások, oroszok bevonulása) 20:21--milyen portrékat készít az édesapja az oroszoknak 23:20--apja összetűzése az orosz katonákkal 28:50--1956-os élményei szegedi kollégistaként, hogyan bontakozott ki az egyetemisták mozgalma, részvétele a helyi eseményekben 39:8--mit történt 1956-ban Gyömrőn, hogyan döntötték le az apja által készített szovjet emlékművet