Az interjúalany beszél II. világháborús katonai szolgálatáról, sebesüléséről a Don-kanyarnál (0:31), hadbírósági tárgyalásáról és Magyarországra szökéséről (16:22), illetve Magyarország szovjet megszállásáról és az orosz katonákról (23:22). Szól még továbbá a TSZ-ekről (5:25), a megélhetési körülményekről (12:00), és a munkaviszonyokról (22:20).

Az interjúalany beszél 1941-es katonai bevonulásáról, szerepéről a katonaságnál (1:20), az amerikai hadifogságban töltött időszakról (6:20), kaposvári fogadtatásukról és az újrakezdésről, cukorgyári munkájáról (8:24), a szakszervezetről, fizetéséről (10:38), értékeli a hazatérése utáni éveket (13:14), mesél az 1956-os forradalomról (13:50), a forradalom utáni közhangulatról (17:05), szertornász múltjáról (18:05).

1935-ben született a Dunántúlon, Tengelicen. Ez egy uradalmi falu volt, az interjúalany ezt a légkört mutatja be a saját élményein keresztül(0:10). Amikor az első osztályos lett, a nagymamájához, Kecelre került. Herner József a családja foglalkozásairól is mesél(3:10).Egy szerb lakosságú településre került tovább, de nem tanult meg szerbül. Az itt töltött gyermekéveiről hallhatunk pár történetet(6:10).A háborús helyzetből csak annyit érzett meg, hogy a fontso háborús alapanyagokat (pl. gumi) eltűntek, mert kellett adni. Valamint, hogy a férfiakat behívták. Az egyik bátyját a Don kanyarnál el is esett. A család háborús tapasztalatait meséli el(12:36).A szovjet megszálláskor a pusztán laktak, így front elkerülte őket. De a szovjet fosztogatásokat már ők is megtapasztalták. Édesapja malenkij robotra került - az ő kálváriáját is elmeséli az interjúalany(16:19).A háború után rejtegeni kellett az élelmiszert, azt a keveset, ami megmaradt. A földosztáskor 15 holdat, 1 lovat és egy tehenet kaptak(20:41).A háború után jeges árvíz csapott le a pusztára, mert kiöntött a Duna. Rengeteg állat és ember pusztult el(23:27).Az interjúalany a Rákosi korszak alatti tanulmányairól beszél(24:22). Gimnáziumi negyedikben egy szovjet ösztöndíjas iskolába vették fel, itt is érettségizett. Továbbra is az iskoláiról beszél(28:26).Beszámol a sztálinizmus keménységéről, az akkori hangulatról(31:31).A falusi embereket szabályosan kifosztották, mindent be kellett szolgáltatni(36:02).Ellenzéki szerveződésben nem vett részt (36:30).1956-ot a rengeteg feszültség kifakadásának véli(38:00).A miskolci forradalomról mesél, az egyetemisták szerveződéseit, sorsát beszéli el(40:00). Az 1956 utáni megtorlásokból nem sokat észlelt, de pár ismerősét felelősségre vontak. Őt és diáktársait azért nem bántották, mert egyetemista volt(43:10).A Kádár korszakban a falusiaknak annyival lett jobb, hogy nem fosztották ki őket a beszolgáltatások alkalmával. Bár így is nehéz volt megélni, de akkor sem volt olyan nehéz a mindennapi élet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban hallhatunk személyes történeteket(45:06).Nyugaton munkahelye jóvoltából járt, az interjúalany a legalapvetőbb különbségekről és a saját tapasztalatairól beszél(48:30).Az interjúalany szerint a rendszer fentarthatatlan volt, ezt több szempontból is megindokolja(52:29).