0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.

Az interjúalany részt vett a debreceni páncélos csatában, utána menekülni próbált. A fejetlenségben folyamatosan máshová irányították. Kecskemétnél alakulatát a szovjet harckocsik megtizedelték. Miután az interjúalany kilőtt egy tankot, sikerült elmenekülniük. (06:36) Később elfogták és mivel tiszt volt, fogságba ejtették. Részletesen elmeséli fogságba esésének történetét. (11:20) Szibériába hurcolták, elmeséli az ottani lakosság életét is. (15:08) Beszél az I. világháború eseményeiről. (16:00) Korábban betegség miatt két év csúszással tudott érettségizni. (17:56) Elmeséli a II. világháborús harcokban átélt szörnyűségeket, a keleti front és a Don-kanyar eseményeit. (31:02) Gyerekkorában megtanult angolul, németül, latinul, később oroszul, franciául, olaszul. (34:10) Az 50-es évek elején a zalai olajkutatások alatt sok a világháborúban elesett katona holtteste került elő. (36:24) Elmondja élményeit a balatoni csatáról és az azt követő szovjet megszállásról, a háború utáni lopásokról. (45:06) Az interjúalany 1945. április 4-én, édesapjával együtt esett hadifogságba. Májusban már Szibériában voltak. Elmeséli rabságának történetét. (50:46) Az interjúalany beszél a szibériai körülményekről, a hidegről, az ott élő emberek természetéről, mindennapjaikról. (55:44) Mivel az interjúalany és apja is katonatiszt volt, a fényképeket, iratokat sokáig el kellett rejteniük. (57:40)

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).