Az interjúalany beszél a juhászok II. világháború előtti és utáni életéről, munkájukról, illetve arról, hogy hogyan érintette ez a szakmát a rendszerváltoztatás. Mesél a II. világháborúban szerzett tapasztalatairól is. 0:5--születés, család; 5:0--hogyan kezdett juhászként dolgozni, majd hogyan lett kocsis legény; 11:45--hogyan kezdett fellépni a dudájával, hogyan ismerte meg a feleségét; 13:35--hogyan lesz katona, milyen volt a katonai szolgálat; 18:25--hogy szerelt le, és hogyan kellett újra berukkolnia és milyen munkát talált a háború után; 23:13--hogyan tenyésztett és tanított be terelőkutyákat, mi a terelőkutyák szerepe a juhász életében; 28:00--mi a különbség a különböző juhászok között, hogyan zajlott a juhfejés, egyéb érdekességek a juhászok munkájával és életével kapcsolatban; 34:35--milyen jövő vár a juhászatra, mi változott a rendszerváltoztatás után

A divattervező anya és a vezető beosztású apa Erdélybe kerül a második bécsi döntést követően. Az apa katona lesz, a család Nagyváradon marad. Amikor újra lezárják a határokat, a család szétszakad. Egy hír a zárt határon keresztül eljut a családfőhöz, eszerint az asszonyt és két gyerekét megölték. A holttá nyilvánítást az apa kérelmezi, megkapja, és újranősül. Évekkel később a család Erdélyben maradt tagjai előkerülnek, válás, az apa a második kapcsolatában marad. Az első feleség összeomlik, így a gyerekek az új családban nevelkednek Miskolcon. A család hétköznapjai az ötvenes évektől. Az iskolai évek elbeszélése után részletes beszámolót hallgathatunk meg az ötvenhatos forradalom miskolci eseményeiről. Drámai beszámoló a szovjet tankok bejöveteléről, és egy fiatal lány élményeiről, akinek osztálytársát, barátnőjét, padtársát - megölték, (Mislei Emesének hívták, a mai napig emléktábla hirdeti egy miskolci ház falán) és még a temetésére is csak egyenként mehettek el. Testvére a gyárban a munkástanács tagja volt, akit a forradalom után úgy mentett meg az apja, hogy azonnal budapesti rokonokhoz küldte. 0:00 Nagyváradon született, ami akkor Magyarország része volt, édesapja a Corvin szőnyegházának volt a vezetője, édesanyja pedig divattervező volt, az édesapa az erdélyi szőnyegház vezetőjeként kap állást, ezért Nagyváradra költöznek 1:47 édesapját elvitték katonának 3:12 az orsolyásokhoz járt óvodába, de tőlük 1946-ban elvették az intézményt, és onnantól kezdve magyarul nem szólalhattak meg 3:55 édesapjáról semmit nem tudtak, de nem tudtak a családról sem, édesanyja varrt, és eladogatott egyes dolgokat; édesapja amerikai hadifogságba esett, és úgy értesítették, hogy a felesége és két gyermeke meghalt egy bombázásban, és ezért újranősült 7:33 egy baráti család értesíti a nagyszülőket, 1948-ban haza tudtak jönni, édesapja azonban a második feleségével akart leélni, mert a gyermeke betegebb volt, ezért édesanyja idegileg tönkrement, édesapjához kerültek 12:51 az ötvenes években jól éltek, anyagi gondjaik nem voltak 14:51 felidézi az iskolai éveit 17:01 az ötvenes évek elején édesapját a múltja miatt kiebrudalják a munkahelyéről, ezért a cementgyárnál helyezkedett el, nevelőanyja is dolgozni kényszerült, jegyrendszert vezettek be, a viszonylagos jólét után nélkülözniük kellett 20:36 volt rádiójuk, hallgatták a Szabad Európa Rádiót 21:49 otthon nem mertek beszélni a politikáról 22:50 sokat sportoltak gyerekként: úszott, vívott 25:10 1956-ban kezdte a középiskolát, 1956. október 22.-én az edzésen már azt beszélték, hogy készülnek a pestiekkel lázadásra, másnap már délben hazaküldik őket az iskolából 28:33 1956 novemberében lőtték le a legjobb barátnőjét, Mislei Emesét; mikor mentek haza az iskolából, az orosz katonák utánuk eresztettek egy sorozatot 30:47 a barátnőjét tejért küldte le az édesanyja, a temetésére csak egyesével lehetett elmenni 32:41 bátyja a Lenin Kohászati Műveknél helyezkedett el, ott volt a vörös csillag leverésénél, ezért kerestették ők, így apja Budapestre küldi 35:39 amikor visszajöttek az orosz tankok Miskolcra, éppen az édesanyjukat látogatták meg, a leengedett ágyúcsővel a tankok megfélemlítették az embereket, akik egymást taposták el

Az interjúalany felvázolja a harmincas évektől a Kádár-korszakig a főbb állomásokat (0:30), majd megemlíti a beszolgáltatási rendszert (3:30). Szól arról, hogy a háború alatt iskolába járt (6:00), majd rátér a bombázásokra (7:30). Elmeséli, hogyan kellett édesapjának és a katonáknak kivinni a leventéket Németországba, és hogyan tudtak mégis visszafordulni (9:50). Szól az orosz megszállásról, arról, hogyan menekültek ki fiatal lányokként a pincéből az erőszak elől, valamint arról, hogy végül másokat erőszakoltak meg (13:50). Szól arról, hogy a később jövő kozákok már rendesebbek voltak, de később is ki kellett egyszer szaladniuk a rétre az erőszak elől. Arról is szól, hogy hány nőt becstelenítettek meg a faluban, hogyan lettek betegek, és arról, hogy még ők szégyellték magukat (17:15). Szól a hitéletről, a vallási nevelésről, és arról, hogy beléjük ivódott a becsület és a szüzesség eszméje (23:18). Szól az 1950-es évekről, a beszolgáltatási rendszerről és arról, hogy lehetett társulni is a beszolgáltatásban, kivéve, ha valakinek több földje volt (26:38). Szól a körülmények javulásáról a Kádár-korszakban, valamint a TSZ-ek megszervezéséről (32:05). Végül a munkákról és a házépítésről szól (37:00).