Az interjúalany mesél a II. világháború előtti tanyasi hétköznapokról, és a világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Beszél iskolás éveiről és a levente mozgalomról. Elmondja, hogy hogyan érintették őt és családját a beszolgáltatások, padlássöprések, a mezőgazdaság átalakítása és a téeszesítés. 0:30--gyermekkora, a tanyasi mindennapok, az általuk végzett mezőgazdasági munka; 4:33--emlékei a II. világháborúról; 6:7--hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen munkákat végeztek a TSZ-ben, hogyan zajlottak a beszolgáltatások; 9:15--iskolás emlékei, hogyan bújtak el a szovjetek elől; 10:25--a levente mozgalom; 11:40--miben változott az élete, amikor elköltözött tanyáról, munkája TSZ-tagként; 14:18--hogyan folytatták a vallásos életüket a szocializmus alatt; 16:21--utazások a TSZ keretében; 19:9--padlássöprés; 20:17--közös munkák a falun (pl. tollfosztás, cséplés), egyéb mezőgazdasági munkák

Az interjúalany kitagadott apa gyermekeként született. Polgári iskoláját nem fejezi be, hogy ne legyen osztályidegen, és munkásként dolgozik. A világháború kapcsán beszél a zsidőüldözésről, az elgázosításról, az orosz katonák zaklatásairól, valamint a háború utáni munkanélküliségről, a munkaszerzés lehetőségeiről. Mesél az 1956-os makói eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:11--születés, család, apja és bátyja halála; 6:17--iskolája, gyermekkora; 13:30--a makói zsidók és elszállításuk; 19:59--emlékei a II. világháborúról; 28:31--mit csináltak a háború után, milyen volt az újrakezdés; 31:55--az oroszok által bántalmazott lányok; 34:17--emlékei az 1956-os makói eseményekról; 41:44--mi változott a rendszerváltoztatás után az azelőtti időszakhoz képest, milyen volt a munka a Kádár-korszakban

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról, költözésükről, iskolai tanulmányairól (0:21), apja háromhetes katonai szolgálatáról (5:57), második világháborús emlékeiről, a katonák viselkedéséről (7:21), a háború utáni újrakezdésről (15:39), későbbi férjéről, akiről azt hitték, meghalt a háborúban, de visszatért (17:13), a földosztásról és a Rákosi-korszakbeli nehézségekről (21:41). Kitér arra, hogy az apja a második világháború idején facipőben járt, és a gyerekek télen a cipőhiány miatt nem mentek iskolba (24:14). Beszámol arról, hogy a bátyját jó tanulmányi eredményei miatt a Szovjetunióba vitték továbbtanulni (26:33), és hogy miként sikerült elkerülni a családnak a deportálást (27:25). Mesél arról, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vitték el férje családját az ávósok, pedig kulákok voltak, valamint arról, hogy mennyire vasósult meg a faluban a közteherviselés (29:11). Elmondja, hogyan költözött be egy tanácstitkár a házukba (36:10), megemlíti a földjük kollektivizálásának körülményeit és az elviselhetetlen beszolgáltatási kötelezettséget (37:22). Feleleveníti, hogyan lett az apjából akarata ellenére TSZ-elnök (39:25), végül arról beszél, hogyan segített az agráregyetemen tanuló bátyja a falunak az aratásban, apja kilépéséről a TSZ-ből, és ismételt költözésükről (40:38).