Az interjúalany beszél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a háborút követő újjáépítésről, és arról, hogy ez utóbbi milyen hatással volt a családja életére. Bemutatja Szécsény különböző iskoláinak történetét, és mesél az egyházi iskolák államosításáról, illetve a szécsényi ferencesek elhurcolásáról. 0:3--születés, család, gyermekkor, szülők, az 1945 utáni változások hatása a család kertészetének életére; 4:16--emlékei a II. világháborúról, az orosz támadásról; 7:3--milyen meghatározó élmények és hatások érték a gyermekkorában, a vallás szerepe a neveltetésében, hol tanult tovább, hogyan érintette az iskolák államosítása; 15:21--a szécsényi irgalmasrendi apácák leányiskolájának működése, államosítása; 17:58--a szécsényi polgári fiú- és leányiskola milyen hatással volt az itt élők életére; 21:3--a szécsényi gazdaképző iskola; 23:20--a szécsényi ferencesek elhurcolása; 25:50--a gazdaképző iskola szerepe; 26:45--az interjúalany tanári ars poeticája

0:00 családi háttér 1:00 anyai nagyapja volt szobrász, édesanyja pedig szabászként tanult a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elődjében, de abba kellett hagynia tanulmányait, mert az édesapja meghalt egy I. világháborúban szerzett seb miatt 6:07 a gyermekkoráról beszél 7:13 1956-ban 12 éves volt, látta a Nyugati teret tele emberekkel, és érezte a feszültséget a városban, nem volt iskola 14:22 a főiskolás éveire emlékezik vissza, első alkalommal nem vették föl 19:47 a korabeli művészet provinciális volt, a polgári elemeket súlyos kompromisszumokkal oltották be a szocreálba, ami emberileg nagyon sokakat megtört 23:23 a táblakép-festést és a zománcozást egy időben csinálja, kijárt tanulni a kőbányai zománcgyárba 24:45 kiment a vietnami beavatkozás elleni tüntetésre, de az ottani fanatizmus eltávolítja tőle az ilyen jellegű közéletet, volt egy kísérlet is a beszervezésre 28:23 a Fiatal Művészek Stúdiójába vették föl, akkoriban a Művészeti Alap segítette őket, akkoriban a tanári pálya nem merült fel 35:43 1974-ben csinálta meg az első önálló kiállítását, aminek nagyon pozitív visszhangja volt 37:37 művészi pályafutása során soha nem érezte azt, hogy nőként hátrányt szenvedett

Az interjúalany beszél családjáról és iskolaéveiről (0:08), majd arról, hogyan került a repülőszövetségbe (1:37). Szól sorozásáról, és arról, miként került a taszári repülőtérre (5:24). Szól az ejtőernyősök körében kialakult családias hangulatról, a mindennapokról (9:58), majd elmesél egy halálos kimenetelű ejtőernyős balesetet (14:45). Beszél a II. világháborúról, a német (19:40) és a szovjet megszállásról, elmesélve, hogyan menekültek családjával egy szovjet támadás elől (23:28). Felidézi továbbá, hogyan zuhant le a közelben egy Liberátor, és mi történt a személyzetével (30:33). Szól arról, hogy mit és mennyit ettek a II. világháborúban (35:45). Hosszasan beszél az ejtőernyős ugrásokról, a technikáról és a veszélyekről (43:40). Szól házasságáról (55:28), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (56:52), valamint leszereléséről (1:03:10). Végül faragásairól és amerikai élményeiről beszél (1:05:06).