00:00-00:45 Bemutatkozás, család. 00:46-03:45 Horthy-korszak, nyilasok, Hitler, németek. 03:46-07:44 Iskola Kustánszegen, továbbtanulás, munka, mezőgazdaság. 07:45-12:31 Orosz bevonulás, II. Világháború. 12:32-23:18 Kommunista párt, szeminárium, TSZ, munka körülmények, fizetés. 23:19-24:10 Falusi élet, május elseje. 24:11-36:20 1956 Kustánszegen, katonaság, építkezés. 36:21-37:20 Rákosi Mátyás. 37:21-43:50 Mozizás. 43:51-47:57 Kádár-korszak, feketevágás, falusi élet.

0:00 családi háttér, 1945-ben született Ausztria területén, az apja vezérkari tiszti volt, az édesanyja pedig egy arisztokrata földbirtokos család lánya, 1952-ig egy kaszárnyában laktak, akkor engedték vissza őket Magyarországra 2:10 az édesapját azonban távollétében halálraítélték, ezért Sopronban agyonlőtték, őt pedig átnevelőtáborba akarták vinni, ezért az édesanyja gyorsan férjhez ment 3:39 1956-ban Brennbergbányán vészelték át a forradalmat, végül onnan disszidálnak, a másik oldalon pedig rokonok várják őket 6:00 1956. december 6.-án érkeztek meg Svájcba, az édesanyja szerencsére perfekt német volt 7:14 Svájcban járt iskolába, az édesanyja ápolónő lett, később pedig egy privát klinika vezetője lett, fogtechnikus lett 8:39 a svájciak nem kedvelték a külföldieket, de a magyarokat befogadták, mert mint munkaerő megállták a helyüket 10:35 1969-ben jött először Magyarországra, mint turista, akkoriban Magyarországon nem voltak koldusok, ugyanakkor egyszerűbben éltek az emberek 12:46 2003-ban telepedett meg végleg ismét Magyarországon, a gondolkodása és életstílusa inkább svájci, mint magyar 18:14 azért költözött Magyarországra vissza, hogy a nyugdíjas élet mellett itt töltse el a hátralévő életét 19:49 a svájciaktól érdemes lenne átvenni a precizitást, vagy azt, hogy munkaidőben ne legyenek emberek a kocsmában, a svájciak teljesen másképpen vannak nevelve 23:00 az édesanyja soha nem akart visszatérni Magyarországra, mert itt lőtték le az első férjét, a külföldieknek vízum és bejelentkező lap kellett

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).