Az interjúalany beszél II. világháborút illető emlékeiről, a Földtani Intézet „decentralizálásáról” (0:00), majd tanulóéveiről, zsidó barátnője sorsáról és a nyilas érzelmű osztályfőnök zsidókkal való bánásmódjáról (04:24). Szól a háború utáni változásokról, az államosításokról és a szegénységről (9:45). Rátér a Rákosi-rendszer alatti megfigyelésekre, a vallásszabadság hiányára, elmesélve, hogyan zaklatta egy ávós a villamoson (12:34). Szól iskolái befejezéséről és az egyházi iskolák megszüntetéséről (15:45), tanárként való elhelyezkedéséről, az 1950-es évek iskolájáról (16:50) és a szegénységről (19:35). Az 1956-os forradalommal kapcsolatos budapesti emlékeit is feleleveníti (21:24), kiemelve egy történetet, mikor a forradalmárok el akarták kérni apjától a Földtani Intézet fúróját a Köztársaság Tér alatti katakombák feltárásához (24:32). Szól a káderesítés rendszeréről (25:58) és a Kádár-korszak életkörülményeiről is (27:46).

Az interjúalany szól családjáról, cseléd édesapjáról, arról, hogy laktak egymás hegyén-hátán a cselédek, és milyen fizetséget kaptak (0:30). Szól a fegyelemről, és elmeséli, hogy amikor valamiért a munkafelügyelő elkezdte őt ütlegelni, az édesapja nagyon megverte, mire kitették őket a helyükről. Édesanyja szüleihez kellett költözniük, de alig éltek meg (3:50). Szól arról, hogyan kezdett téglagyárban dolgozni, ahol megtanulta, mi az a munka (7:45). Szól a leventemozgalomról, valamint arról, hogy hogyan alakult ki a hidegháborús légkör, hogyan gondolták a közelgő nyugat-keleti háborút elkerülhetetlennek, s a készülés milyen terheket rótt a lakosságra (14:40). Szól a beszolgáltatási rendszerről, ami finanszírozta a hadseregfejlesztést, újjáépítést és az ipart (17:00). Szól a határsáv működéséről, például arról, hogyan kellett katonatiszt létére a feleségével kerülve gyalogolnia a határsáv intézkedései miatt (21:00). Arról is szól, hogy a környék a határ miatt volt magára hagyva, csak 1956 után kezdődött a település fejlesztése. Szól a TSZ-ek szervezéséről is. Elmondja, hogy korábban valósult meg az egyesítés, mint a gépesítés, így az átmeneti időszakban tovább rontotta a mezőgazdaság életét. Ugyanakkor a gépesítés után az addigi legjobb mezőgazdasági rendszert hozta létre. Mikor kész lett, többet keresett a tejesgazda, mint ő tanácselnökként (24:35). Szól arról, hogy miként esett át a térség a modernizáción: villany, víz, aszfaltozás. Arról is szól, hogy Trianonnak egy előnye, hogy Lenti lett a regionális központ Zalabaksa helyett (32:10). Szól arról, hogy a jugoszláv szakítás idején nem voltak fejlesztések a villanyt leszámítva, mert a rendszer Titóék orra alá akarta dörgölni az ország fejlettségét. A hatvanas években megindult a fejlesztés, először gazdasági, majd kulturális (37:00). Szól a fürdő építésének megkezdéséről, amibe úgy mertek belevágni, hogy nem volt rá pénz. Úgy szereztek pénzt, hogy "Lenti az októberi forradalom 60. évfordulójára készül", s ezzel minden ajtó kinyílt nekik. 14 hónap alatt épült fel, a lakók szombatonként dolgoztak rajta (40:50). Mivel 1978 novemberére kész volt a fürdő, felterjesztették az Elnöki Tanácshoz, hogy Lenti váljon várossá december 31-ével. Szól az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről, útburkolásról, a saját szakközépiskola megalapításáról (45:30). Szól a január 6-i városavató ünnepségről, amire hosszú előkészületeket tettek, amit nagyban nehezített a hóesés (52:50).

00:00 - Család 01:15 - Óvoda, iskola 02:31 - II. világháború, édesapja sofőrként költöztette nyugatra a megyei államigazgatást, majd szovjet hadifogságba esett 04:20 - Gimnázium 08:19 - Egyetem, SZTE történelem szak 12:17 - Az 1956-os forradalom szabadságharc a gimnáziumban 17:50 - Rendőri kihallgatás az iskolában a Vörös Hadsereg napjának állítólagos megzavarása miatt 22:31 - Gimnáziumi, kollégiumi évek 28:40 - Rendszerváltoztatás, a volt rendszer értékelése. A társadalmi mobilitás fokozódása mellett nem szabad elfelejtkezni a rendszer bűneiről sem.