Az interjúalany beszél családjáról, háború alatti élményeikről, majd rátér a szovjet katonák pusztítására: szétverték a telefont, a rádiót, megrongálták a játékait, csak a porszívót nem bántották (0:16). A háború után édesapját kirúgták, majd üzemorvosként helyezkedett el, és édesanyját is állandóan fenyegették "idealista világnézete" miatt (4:10). Szól arról, hogy 1956. október 23-án kukoricatöreket ment szedni az osztállyal, a honvédség pedig bevitte őket egy laktanyába ellenőrizni (8:35). A szülei aggódtak, mert nem volt telefon, az emberek az egyébként zenét sugárzó rádión keresztül üzentek (12:10). Szól arról, miként szabadultak ki a rabok a győri börtönből, a négy halálos áldozatot követelő sortűzről, valamint a hosszú kocsisorokról, akik arra vártak, hogy november 4. után Ausztriába távozzanak (13:30). Arról is szól, hogy Nyugat-Magyarországon rengeteg ember jelent meg, akiknek a helyiek szállás és élelmet biztosítottak, az édesanyja is (16:50). Elmeséli, miként találkoztak kirgiz katonákkal, akik megdöbbentek, mikor megtudták, hogy nem Szueznél vannak (17:20). Beszél a vallásgyakorlásról a diktatúra alatt, arról, hogy egy másik városrész templomába jártak, nehogy jelentsenek róluk (19:18). Szól az egyházi iskolák államosításáról, az állam és az egyház egyezségéről és a hét katolikus iskoláról, ami megmaradhatott (20:30). Szól arról, hogy nem vették fel nyugaton élő rokonai és klerikális háttere miatt (23:45), majd említi a kulákellenes propagandát (27:05). Elmeséli, miként disszidált a nővére és a sógora 1956-ban (29:40). Szól arról, hogyan kezdtek el az operával Jugoszláviába járni. Vajdasági fellépéseik során vigyázniuk kellett, hogy az olyan sorokat, melyek az elcsatolt területekre is utalhatnának, pl. "feláldozom e széket", ne hangsúlyozzák ki (33:30). Elmeséli, hogyan kerülte el a katonai szolgálatot (40:00), majd azt, hogy 1982-től nyugaton is felléptek, s ilyenkor mindig kísérték őket olyanok, akiket nem ismertek, valószínűleg besúgók. Egy ilyen alkalommal egy ismerőse csalódva vette tudomásul, hogy a párt hazudott neki, nem is nyomorognak a kapitalisták. Visszatérte után az illető visszaadta párttagkönyvét (43:30).

Az interjúalany beszél intézeti gyermekkoráról, nevelőszülőkhöz kerüléséhez, valamint édestestvérével való 28 évvel későbbi találkozásáról (0:57). Rátér a munkájára és a férjével való ismeretségére (3:14). Elmeséli II. világháborús emlékeit, amikor orosz tiszteket ápoltak a hadikórházban (4:40), és azt, hogy látta a magyar hadifoglyokat Oroszországba menet a szolnoki állomáson (6:00). Beszél családi életéről (10:40), valamint az ijedtségről, amit 1956-ban egy repülőről leadott sorozat okozott (11:50). Szól a szórakozási lehetőségekről és a hétköznapi szocializmusról (19:10), valamint a korszak hitéletéről, az egyházakról (25:08). Visszatér nevelőotthonban töltött éveire és a nevelőszüleire (26:10), majd vér szerinti szüleivel való viharos kapcsolatára (30:00).

0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el