0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el

0:00 a cserkészet eredetéről mesél, és arról, hogy hogyan került be a cserkészmozgalomba, különböző túléléshez szükséges dolgokat tanulnak, sokat túráztak 3:18 a háború után 1948-ig megmaradt a cserkészet, akkoriban nem voltak edényeik, vagy sátraik, mert a háború elvitte őket 4:09 az édesapja harcolt az első világháborúban, orosz katona volt, és a hadifogság után Magyarországon telepedett lett 6:21 1945-ben, mikor elfoglalták Gyöngyöst, az édesapja után az orosz állampolgárságot is elvállalhatná, de nem teszi, nem éri emiatt retorzió, édesapja a világháborúban tolmácsként dolgozott 11:20 a szovjet katonák nem nagyon tisztelték a törvényt, sok volt az atrocitás, dugdosták előlük a lányokat, mesél a Gyöngyös körüli harcokról is 15:11 a német megszállást alig vették észre, a szovjet megszállásnak sokkalt több nyoma maradt, ugyanakkor a zsidók, akik ott laktak, sárga csillagot viseltek 17:40 a zsidókat azonban 1944 május elején kiköltöztették, az édesanyja zsidó házakhoz járt mosni, de ezt szintén megtiltotta egy rendelet 20:58 a közelben volt a gettó, mesél arról, hogy sorrendben hogyan történt a zsidóság ellehetetlenítése, a gettóba bejárt dolgozni, de titokban 24:19 1944-ben felkerült Pestre, a nagynénjéhez vitt élelmet, átélt Budapesten is bombázást is, ami sokkal erősebb volt, mint a gyöngyösi 29:59 a háború után alig volt élelem 31:15 a Rákosi-korszakban a kinevezett emberek üldözték el a korábbi szakembereket, Gyöngyösön a hatalom a keresztény egyesületeket üldözte, Kis Szalézt és a KEDIM nevű egyesületet gyilkossággal vádolták meg 37:59 1956-ra emlékezik vissza 40:32 a megtorlás idején összeszedték az embereket, elvitték őket, gyakran csak a rosszakaróik feljelentése miatt

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. 1930-ban született, Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Paraszti középbirtokok voltak a környéken. (4:48) Beszél arról, hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba, elmondja ennek hatását családjára. 1944 szeptemberében Hódmezővásárhely mellé értek az oroszok, harcok alakultak ki. Mesél a harcokról és az iskolájában kialakított hadikórházról. Segített az orvosoknak, gyógyszert, halottakat szállított. Édesapját zsidó munkaszolgálatos századhoz osztották be őrnek. Magával vitte az akkor 14 éves fiát, hogy legyen a zsidók beszerzője. Apját később a szovjetek hadifogolyként elhurcolták. (10:46) A háború után elkezdett focizni, az ificsapat kapitánya lett. Két éven át veretlenül lettek bajnokok. 16 évesen, 1946-ban már a felnőttcsapatban játszott.(13:58) Beszél gimnáziumi éveiről. Tanára volt Németh László, de a tanári kar többi tagja is jó volt. 1950-ben a Miskolci Egyetemre jelentkezett kohómérnöki képzésre. Elmondja egyetemi élményeit, itt is jó tanárai voltak. 1954-ben kapta meg a diplomát. (23:22) Beszél a fiatalok mindennapi életéről, gimnáziumi szerelméről. (25:06) Beszél az 1956-os forradalomról és annak előzményeiről. Apja elmondta hadifogoly élményeit, így az interjúalany sosem lett egy párt vagy mozgalom tagja sem. Beszél a Rákosi-rendszer hazugságairól. A forradalom kitörésekor beválasztották a miskolci kohó munkástanácsába. Részt vett az október 25-i miskolci egyetemi felvonuláson, beszámol ennek eseményeiről. Október 28-án bekerült a diósgyőri megyei munkástanácsba, az ipari osztály vezetője lett. Itt találkozott a megyei pártbizottság első titkárával, Földvári Rudolffal. Fő feladata a szén és energia biztosítása és a sztrájk szervezése volt. (38:22) A szovjet megszállás után elérték, hogy ne legyenek fegyveres harcok a városban. Tudta, hogy nincs értelme a fegyveres ellenállásnak. Kádár Jánost és kormányát nem ismerte el a szovjet katonák előtt sem. Beszél a forradalom leverése utáni zavaros időszakról, a szovjetekkel való tárgyalásokról, letartóztatásokról. Az interjúalanyt is elfogták, az ungvári börtönbe vitték, ahol az NKVD fogságába került. (55:40) Több kihallgatás után vonaton továbbvitték társaival együtt egy lengyelországi börtönbe, ahol a körülmények borzalmasak voltak. November végén visszaszállították Ungvárra. Itt érdekes módon néhány nap múlva egy szovjet tiszt elnézést kért a letartóztatásért és hazaengedte őket. A gyors hazaengedésnek az lehetett az egyik oka, hogy a miskolci munkások nem voltak addig hajlandóak felvenni a munkát, amíg a Munkástanács tagjait haza nem hozták. Visszaérkezése után megkapta régi feladatait, újra beindult a munka. (1:03:28) Később, 1956 végén egy bizottság tagjaként Kassán is tárgyalt. Komolyabb politikai karriert azonban nem vállalt, mivel ahhoz be kellett volna lépnie a pártba. (01:08:38) Kifejti véleményét a rendszerváltoztatásról. Üdvözölte a demokratikus választásokat, de nem elégedett teljesen, mivel nem tiltották meg, hogy az előző rendszer kiszolgálói részt vegyenek a politikai életben. Szorgalmazta volna továbbá a számonkérést és a forradalom méltó megünneplését. Tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Szóvá teszi, hogy a Nyugat sem 1956-ban, sem azóta nem támogatja rendesen Magyarországot (01:12:22)