Az egyház szerepéről, vallási életről

Az interjúalany mesél a Horthy-korszak iskolájáról, nevelési elveiről és a cserkészettel kapcsolatos élményeiről. Szól világháborús emlékeiről is, valamint elmondja, hogy milyen állást talált az épülő kommunizmusban az egyetem elvégzése után. 0:10--születés, tanulmányai, milyen volt a nemzeti nevelés az iskolában; 12:42--milyen tárgyakat tanultak a gimnáziumban, milyenek voltak az órák; 16:57--hogyan érintette őket a háború, milyen módon érintette ez az iskolai életet, az iskolai tananyagot, hogyan kellett cserkészként figyelniük az ellenséges repülőket; 21:10--belépése a cserkészetbe, a cserkészetről őrzött emlékei; 23:00--a cserkészet feloszlatása után hogyan ápolták tovább a cserkész-hagyományokat és hogyan élesztették újra a cserkészetet; 26:19--hogyan alakult az élete a gimnázium elvégzése után, milyen nehézségei voltak jogászként az elhelyezkedésben, és milyen munkát talált végül

Az interjúalany 1925-ben született Csátalján (Bács-Kiskun megye). Zsidó származású volt egy szinte teljesen sváb faluban. Később Bajára került iskolába. (01:56) Származása miatt géplakatosnak tudott tanulni. (03:12) Beszél családjáról. (04:16) A '30-as évektől rossz volt a család helyzete. A rokonság egy része Jugoszláviában élt, őket már az 1941-es megszállás után a németek koncentrációs táborba vitték. (07:06) Az újvidéki sváb rokonokat a szerb partizánok ölték meg. (10:08) Az interjúalanyt és szüleit 1944-ben gettóba zárták, majd besorozták munkaszolgálatra. Hódmezővásárhelyre, egy szadista tiszt által vezetett századba került. Itt találkozott korábban elhurcolt bátyjával. (14:20) Mosonmagyaróvárra került "vasas századba". Óbudai gyárakban dolgoztatták, itt már jó volt a bánásmód. (17:52) Édesanyja és nővére a bácsalmási gettóban maradtak, ott rosszak voltak a körülmények. Később a rokonság nagy része is ide került. A továbbszállításnál azonban a vonatokat különböző táborokba küldték. (23:32) Nővére egy ausztriai lágerben adott életet gyermekének, itt emberségesen bántak vele. Ezután az oroszok közeledése miatt Theresienstadtba szállították, itt érte a háború vége. (25:38) Az interjúalanyt 1944 decemberében szabadították fel az orosz csapatok. Hazafelé tartott, a szovjet katonák elvették tőle maradék holmiját is, többször megállították, bezárták, dolgoztatták. (39:36) Bátyja is fogolytáborba került, de a család többi tagjához hasonlóan ő is hazajött. Megemlíti a zsidókkal szembeni előítéleteket. (29:38)

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

Az interjúalany beszél szülei és nagyszülei sorsáról, elmondja, hogy hogyan érintette őket a II. világháború és a munkaszolgálat. Elmeséli, hogy ő személyesen milyen módon került kapcsolatba a zsidó vallással és hogyan lett belőle rabbi. Szól rabbiként végzett munkájáról, házasságáról és az ortodox zsidó neveléssel kapcsolatos nézeteiről is. 0:22--nagyszülei, szülei, nagyapja munkaszolgálata; 8:58--anyja II. világháború utáni sorsa, neveltetése; 10:42--az interjúalany iskolái, hogyan került kapcsolatba a zsidó vallással; 15:30--hogyan lett az izraeli hadserg önkéntes katonája az öbölháborúban, hogyan tanulta a vallásosságot egy izaeli zsidó családnál, egy izraeli egyetemen folytatott tanulmányai; 19:0--tanulmányai a magyar rabbiképzőben; 21:20--házassága, gyermekei; 29:9--miért nem tért vissza Izraelbe

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről, kisiskolás élményeiről (0:24), az 1941-es bácskai bevonulásról, második világháborús katonai élményeiről légvédelmisként (3:09), fogságba kerüléséről és hazatéréséről (5:27), a leventemozgalomról (10:33), a korabeli hitéletről (12:26), fiatalkori szórakozási lehetőségekről (13:25), az 1945-ös földosztásról és az 1960-as téeszesítésről (14:20), a Rákosi-korszakról (15:02), a jánoshalmi 1956-os forradalmi eseményekről (16:00), az 1945 utáni vallási életről (19:35),a TSZ-ről és a háztájiról (20:30), és a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (23:58).

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:29), arról, hogy tanulmányai elvégzése után főagronómusként dolgozott, majd TSZ-elnök lett (3:14). Mesél német származásáról (7:44), a cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeiről (10:55), az 1956.-os forradalom közvetlen előzményeiről, és az október 23-i eseményekről (21:07), a kistarcsai politikai foglyok kiszabadításáról, debreceni hazatéréséről (26:58), valamint arról, hogy nem gondolt komolyan a disszidálásra (32:54). Beszámol arról, hogy diploma után neki is agitálni kellett a falvakban a TSZ-be való belépésért (35:22), valamint kitér a TSZ-ek működésére (37:56), és megfogalmazza véleményét a mai fiatalok helyzetével kapcsolatban (39:24).

Az interjúalany beszél családja eredetéről, a névváltoztatásról, valamint arról, hogyan telepedtek le Újpesten, ahol édesapja kisiparos volt. Elmeséli, hogy nem nagyon találkozott antiszemitizmussal 1941 előtt, de megvonták tőle a tandíjmentességet a polgári iskolában, mert nem állt fel a himnusz éneklésénél. Szól arról, hogy a nyilasok kényszermunkára vitték egy laktanyába édesapját, majd arról, hogy őket csillagos házba zárták. Először romeltakarítási munkákban segíettek, hogy ne vigyék el őket, de mégis elvitték. Először a téglagyárban dolgoztak, majd Németországba vitték őket. A háború után nehezen kapták vissza lakásukat, mert már laktak benne. Szól arról, hogy milyen munkahelyeken kezdett dolgozni, és arról, hogy ott nem tapasztalt antiszemitizmust, sőt, egy nagyon kedves sváb lánnyal dolgozott együtt. Beszél arról is, hogy járt Izraelben, de nem akart ott letelepedni, de ha fiatalabb korában hallott volna a lehetőségről, lehet, hogy úgy döntött volna. Arról is beszél, hogy bár nem volt sok zsidó barátja, azt elképzelni se tudta volna, hogy keresztényhez menjen hozzá. Végül arról beszél, hogy a rendszerváltoztatás nem hozott különösebb változásokat az életében, és arról, hogy a magyar államtól életjáradékot kap, Németországtól pedig nyugdíjat.

Az interjúalany beszél családja mérsékelt vallásosságáról, illetve arról, hogy ő személy szerint hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel. Mesél a közvetítő révén létrejött házasságáról, az általa megtartott zsidó szokásokról, és a ortodox vallásgyakorlás nehézségeiről. 0:20--nagyszülők, felmenői, mennyire tartják a vallási szokásokat; 2:40--szülei házassága, lakáskörülményeik, milyen szokásokat tartottak meg; 5:30--nagyszülők lakáskörülményei; 6:10--milyen iskolát végzett, hogyan kezelte a környezete a származását; 8:20--első munkahelye; 9:33--családja vallásossága, hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel, viszonya a cionizmushoz és Izraelhez; 17:45--közvetítő által létrejött házassága, családja; 23.55--mennyire nehéz manapság vallásos zsidóként élni Magyarországon, a gyermeknevelés nehézségei; 29:1--miért nem költöztek ki Izraelbe; 33:24--mi a véleménye Izrael államról; 34:39--véleménye a Kádár-korszakról, mit hozott nekik a rendszerváltoztatás

Az interjúalany elmondja, hogy polgári körülmények közöt élő, értelmiségi zsidó családjában milyen neveltetést kapott a II. világháború előtt, és mennyire tartotta a zsidó vallást, illetve annak szokásait. Szól férjéről, aki Raul Wallenberg sofőrje volt a II. világháború idején, és elmondja, hogy ennek az ismeretségének köszönhetően hogyan sikerült megúsznia a Németországba történő deportálást. Mesél Kádár Jánossal kapcsolatos élményeiről is, akivel személyesen is találkozott, mivel munkája következtében több neki rendezett is részt vett. 0:20--születés, család, iskolái; 3:33--mennyire tartják a zsidó vallást; 5.38--kapcsolata Raul Wallenberggel, a svéd diplomata zsidómentő tevékenysége; 7:45--hogyan tudta elkerülni azt, hogy Németországba deportálják, hogyan éli meg a szovjetek bevonulását; 11:24--második házassága, a zsidó vallás szerepe az életében; 14:38--viszonya a cionizmushoz, milyen problémái adódtak a származásából az élete során, hogyan jutott el Kádár János vadászataira; 18:10--milyen neveltetésben részesült

Az interjúalany elmeséli, hogy a családja hogyan költözött át Lengyelországból Magyarországba és hogy hogyan élték meg a gettóban a II. világháborút, illetve az oroszok bevonulását. Beszél életkörülményeikről, az általuk tartott zsidó szokásokról és testvére 1956-ot követő disszidálásáról is. 0:20--családja, hogyan került át családja Lengyelországból Magyarországra, az általuk a családban használt nyelvek, vallásosságuk, milyen körülmények között éltek, mivel foglalkoztak a szülők; 3:40--testvére disszidálása, édesapja halála, gyermekkora, a helyi zsidó közösség működése; 6:19--milyen emlékei vannak a gettóról és az antiszemitizmusról; 7:17--szülei iskolája, munkája, melyik hitközségnek voltak a tagjai, milyen zsidó szokásokat tartottak; 9:24--a gettóban töltött napok, a szovjetek bevonulása; 12:8--hogyan indult újra az élet az oroszok bevonulása után, miért nem disszidáltak 1956 után ők is; 14:12--hogyan ismerkedett meg a férjével, házassága; 17:24--mit dolgozott a szocializmus időszaka alatt, hogyan élte meg ezt az időszakot, milyenek voltak az élet-, és lakáskörülményeik ekkoriban; 21.20--külföldi rokonok; 22:23--hogy viszonyult Izrael állam létrejöttéhez, miért nem tudtak kivándorolni ide; 24:30--véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdte érdekelni a kiskunfélegyházi zsidók sorsa (0:06), milyen volt a helyi zsidók helyzete az 1930-as években, beszél a neológ és az ortodox zsidók közötti különbségekről (2:47), arról, hogy a ’30-as években nem volt jelentős az antiszemitizmus, és a helyi zsidók nem voltak túl gazdagok (8:22). Mesél Kun Lea (az interjúalany kapcsolatba lépett két- korábban Kiskunfélegyházán élő- zsidó hölggyel, Kun Leával és Rothman Lenkével) családjának helyzetéről (10:15). Mesél arról, hogy 1938-ban Endre László barátja, Rozsnyay Béla lett a polgármester, majd nemsokára Kamenyec-Podolszkijba deportáltak egy családot (16:21). Beszámol a zsidókkal szembeni intézkedésekről (22:45), a német megszállásról, és annak következményeiről (24:57), a zsidók gettósításáról, a gettóbeli körülményekről (28:45), a gettó felszámolásáról, az emberek részvétlenségéről (36:08), Endre László antiszemitizmusának forrásáról, a Kiskunfélegyházára gyakorolt hatásáról (40:34).Beszél arról, hogy először Kecskemétre vitték a gettó felszámolása után a zsidókat, majd Auschwitzba (43:05), ahol az amerikaiak szabadították fel őket, de innentől a két lány sorsa kettévált, Rothman Lenke híres svédországi művész lett (48:38), Kun Lea pedig hazatért Budapestre, majd Izraelbe emigrált (50:49).

Az interjúalany mesél nagyszüleliről és szüleiről, valamint az egykori hajdúböszörményi és debreceni zsidó közösség működéséről. Elmeséli, hogy családjában hogyan tartották a hitüket, és hogyan nevelték a zsidó szokások előírásainak megfelelően a gyermekeiket a szocializmus időszakában is. 0:24--szülők, nagyszülők, foglakozásuk, származása, lakóhelye; 8:30--hogyan tartották a hitüket (pl. öltözködéseben, hajviseletben), és mivel foglalkoztak, hogyan tartották a család többi részével a kapcsolatot; 11:38--érték-e gyermekkorában antiszemita hatások, milyen nyelveket beszéltek a családban; 13:25--milyen emlékeket őriz a szocializmus időszakáról, hogyan tudták elkerülni a gyermekeik a vallásuk miatti konfliktusokat az iskolában; 18:55--házassága; 19:41--véleménye a kitelepülésről, és viszonya Izrael állam létrejöttéhez

0:00 mesél a korabeli községi vezetésről, a település lakóiról 3:48 a falu legnagyobb ünnepe március 15.-e volt, de voltak egyéb egyházi ünnepek is 10:49 felidézi a söröskocsikat 13:30 két éjjel-nappal működő kút volt a faluban, mesél a pékekről is 17:16 a faluban egy autó, és pár hintó volt 19:16 mesél a falu iparosairól 21:45 a tejet kannákban hozták be Kocsodról 23:30 a falunak volt tűzoltósága, csendőrsége, kisbírója, továbbá országos vására is 30:12 Pécelen volt három Hangya-bolt, de voltak egyéb üzletek is 34:04 a cserkészet mellett voltak leventék is, előbbiből volt katolikus és református csapat

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogyan lett végülis katolikus vallású, és hogyan ment át a katolikus iskolába. 1945-ben Ausztriába menekült, majd 1946-1952 között az orvosi egyetemre járt. Végzés után gyerekgyógyász akart lenni, de szülésznőnek kényszerítették (0:00). Beszél házasságáról és gyermekeiről, a családi életről (4:55). Beszlé gyermekkorának szép világáról, a Horthy-korszakról, az akkori polgári világról. A család és a társadalom életében sokkal nagyobb szerepet játszott a szeretet (8:40). Szól arról, hogy a hitéletet hogyan próbálta lerombolni a Rákosi-rendszer, például hogyan néztek szét az ő lakásukban is feszületet keresve (11:15). Visszatér családjának harmonikus viszonyára a két világháború között (13:25), majd elmeséli, hogy egy véletlen döntése hogyan mentette meg a biztos haláltól, amikor a várost bombázták (19:15). Szól a Rákosi-rendszer erőszakszervezeteiről (22:20), majd arról, hogy a rendszerváltoztatás során elmaradt a számonkérés (24:22). Beszél arról, hogy tizenkét éve rákbeteg, arról, hogy az Úristen segítségével megnyugvással tudja fogadni, valamint szól a fiatalokhoz a kereszténység fontosságáról (26:20). Rátér arra, hogy édesapja katonai szolgálatot teljesített a II. világháborúban, és a nyugatra hátrálás során a családját is magával vitte Ausztriába (30:15). Végül az 1956-os debreceni eseményekről szól, például arról, hogy a megszálló orosz parancsnokok feleségei a klinikán szültek, valamint arról, hogy a forradalom napjaiban a rektor tanítási szünetet rendelt el (34:38).

Az interjúalany mesél felmenőiről, Bécsben, Svájcban, Angliában és Izraelben folytatott tanulmányairól, illetve tudományos munkájáról. Beszél házasságáról, családjáról és elmondja, hogy Izraelből hogyan került vissza Magyarországra. 0:21--származása, felmenői; 1:18--tanulmányai Bécsben, Svájcban, Angliában, Izraelben; 4:27--házassága egy 1956 után disszidált lánnyal, tanítói munkája, egyetemi tanulmányai; 6:22--hogyan került haza Izraelből; 11:57--családja; 12:51--mi a véleménye a magyarországi zsidó közösségekről

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).

Az interjúalany 1924-ben született Hetényben (Szlovákia). Az egész család földműveléssel foglalkozott. Az interjúalany iksolát helyben járta, heti kétszer kellett szlovákul tanulnia. (02:54) A faluban szinte mindenki református vallású volt, csupán egy-két katolikus és zsidó család lakott itt, a zsidókat a II. világháború alatt elhurcolták. Az I. bécsi döntéssel a falu visszakerült Magyarországhoz, ezt mindenki örömmel fogadta. (02:54) Férje híradós katonaként szolgált a II. világháborúban. A német megazállás alatt az interjúalany családjánál is német tisztek voltak elszállásolva. A harcok során készer foglalták el az oroszok a falut. Az interjúalanynak nem esett bántódása, de sokakat zaklattak. (06:40) 1945 januárjában a Nyilasok Németországba kezdték telepíteni a fiatal magyar lányokat, hogy "megőrizzék őket egészséges anyáknak". Összesen 22 lányt vitek el a faluból. Németországban katonai kiképzést kaptak, katonaként bántak velük. (11:54) Sikerült fenntartaniuk vallásos életüket egymás között. Számos más egyéb nemzetiségűekkel voltak összezárva. (20:20) Beszél a Németországot ért bombázásokról, a háború végéről. A terület angol megszállás alá került, a katonák kedvesek voltak. (25:08) A hetényi lányok a kassai leventékkel tudtak hazatérni. (26:40) Beszél a hetényi vallási életről. (28:12) Elmondja a csehszlovák-magyar lakosságcsere menetét. Mindenkit rosszul érintett, hogy el kellett hagynia lakóhelyét. Többen később visszajöttek. Az interjúalany szüleit is áttelepítették. A magyarok helyére szlovákokat költöztettek, főleg Békéscsaba környékéről. (29:40) 1952-ben indult meg a TSZ szervezése, az interjúalany családjától is elvették a földjüket, állataikat. Az interjúalany 1979-es nyugdíjazásáig a TSZ-ben dolgozott. Véleménye szerint a feloszlás előtt már jól működött a TSZ. (34:12)

00:00-05:35 Születés, Csácsbozsok, iskola, kapcsolat a plébánossal. 05:36-11:25 II. Világháború, bombázások, felszabadítás. 11:26-15:26 Kommunizmus, TSZ, államosítások, munka. 15:27-18:48 Közlekedés fejlődése. 18:49-21:38 GYES, gyereknevelés. 21:39-28:29 Termesztések, szórakozás, pénz elértéktelenedése, Forint bejövetele, árak. 28:30-36:12 Katonaság, 1956. 26:13-42:06 Zalai lakodalmak, ételek.

Az interjúalany beszél édesapja elítéléséről az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt (3:34), a vallási életről, a vallásgyakorlás lehetőségeiről (7:00), tanulmányairól, szórakozási szokásaikról (9:37), Munkácsy-díjáról, és egyéb díjairól (22:00), a művészet állami támogatásáról, munkáiról (30:44).

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

1934-ben született Kercán, foglalkozása tanár. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt(0:50).Az interjúalany bemutatja a szülőhelyét, egy parókiát. A középiskolát Kőszegen, Pápán, ill. magántanulóként töltötte. Erről mesél az interjúalany(1:56).Debrecenbe járt egyetemre, a természettudományi karra. Az interjúalany az '50-es évek egyetemi életéről mesél(5:18).Édesapja a második világháborúban tábori lelkész volt. Valamint elmeséli ködös, gyermeki emlékeit a világháborúról(8:35).A német és az orosz megszállással kapcsolatban idézi vissza az emlékeit(10:58).A szülei helyesnek tartották a földosztást(14:19).Származása miatt többször megkülönböztetés érte,főleg a tanulmányai alatt. Az interjúalany a Kádár kori munkalehetőségekről beszél, főleg az oktatás területén(15:16).Az államosítások nem érintették a családot, mert annyira szegények voltak. De az iskola államosítása már sokkal érzékenyebben érintette a családot. Az interjúalany erről meséli személyes élményeit(21:46).1954-ben édesapja győri lelkész lett, így a család oda kötözött(23:36).A párt végig jelen volt az iskolában, az igazgató vagy néhány más tanár személyében(24:13).1956-ban pár nap késéssel szerzett tudomást a pesti eseményekről. De a győri tüntetéseken személyesen is részt vett. Ezt részletezi(26:54).Amíg az Őrségben élt, az édesapja gyülekezetéből több száz embert telepítettek ki a Rákosi rendszerben(30:37).1956 novembere után szinten elképzelhetetlennek tűnt az, hogy valaki ittmarad Magyarországon. Az interjúalanynak sohasem jutott eszébe, hogy elhagyja az országot(31:46). Az ismerősei közül egy személyt ki is végeztek 1956-os szerepe miatt(35:14).Kádár Jánost semmilyen szinten nem tudta elfogadni. Továbbá a Kádár-korszakról mesél az interjúalany(36:10).

A miskolci jogakadémián végzett dr. Boleratzky Lóránd szakterülete az egyházjog, amelynek oktatásáért küzdött egész életében. A szocialista rendszerben előbb fizikai munkát kellett végeznie, majd vidéken kapott csak ügyvédi állást, rengeteg publikáció és külföldi tanulmányút után került csak a megérdemelt egyetemi oktatói székbe.

1904-ben született Szombathelyen(0:47). Lelencgyermekként Pápán lakott nevelőszülőknél. Mostoha apja a fronton szolgált az első világháborúban(1:49). Először lovászfiúként dolgozott Bécsben, de onnan gyalog tért vissza Pápára. Utána suszterinasként alkalmazták, ahol napi 14-15 órát dolgozott 6 hónapon át (8:51).Papi ajánlással újra suszterinas lett, a második világháború alatt az angolok által lebombázott Torkos kastélyban. Itt ismerte meg az első feleségét(12:05). Utána saját cipészete lett, bár egy zsidó cipész segítségével (14:47). Közben a győri Dunántúli Hírlapnak is írt cikket, 1932-ben könyve jelent meg (17:15). Az első világháborút a kora és a elfoglaltsága miatt nem tapasztalta meg, nem is nagyon tett rá hatást. De a második világháború előestéjén, Felvidék és Erdély visszacsatolásakor tizedesként a bevonuló Honvédség katonája volt (20:32). 1942 júniusában került ki a front ra, egy utánpótlásegység katonájaként. Itt postakezelő lett (23:22). Miközben vonattal utazott egy partizánegység felrobbantotta a szerelvényt, augusztus 20.-án egy sebesültvonattal hazaszállították, decemberben leszerelt és 1943 februárjában állami kinevezést kapott (26:43). 1944 őszén újra behívták katonának, mivel Gallai Rezső nem kívánt harcolni az akkorra már teljesen értelmetlen háborúban, így gyengélkedőnek jelentette magát, amit el is fogadtak, s le is szerelték, tehát harcolnia nem kellett (29:13).

00:00 Személyes adatok, a család bemutatása 03:02 A második világháború vége, szovjet megszállás 05:02 1945-ös fordulat után a lelkészek helyzetéről 07:08 Érettségi, ELTE egyetemi tanulmányok osztályidegenként 17:20 Középiskolai tanulmányok, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma 20:30 A Rákosi-korszak megpróbáltatásairól 22:32 1956-os forradalom élményeiről 26:28 Sztahanovista munkásból tanár 30:22 pedagógiai hitvallás a Kádár-korban 32:25 Leghíresebb tanítványok 34:04 A rendszerváltoztatásról 35:12 A Pápai Református Kollégium Gimnáziumának újraindulásáról

Az interjúalany beszél a Hollókői szokásokról, az itt élők életmódjáról, az ebben bekövetkezett változásokról. Elmondja, hogy hogyan élte meg a falu a világörökséggé nyilvánítást, és, hogy mi változott azóta a település életében. Beszámol polgármesteri és képviselői tevékenységéről is. 0:5--születés, család, iskola, viszonya Hollókőhöz; 4:24--milyen volt Hollókó a fiatalkorában, milyen hagyományok, szokások voltak a településen, milyen változások következtek be a település életében; 12:20--milyen volt a hollókői parasztság élete, milyen mesterségekkel foglalkoztak; 14:30--a falu vallásos élete, vallásos szokások, milyen hatással volt erre a szocializmus; 21:25--hogyan lett Hollókő a világörökség része, hogyan zajlik a műemlékvédelem, hogyan alakul itt a turizmus, hogyan éli meg a falu a világhírt; 30:15--az interjúalany polgármesteri és képviselői tevékenysége

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, az életről a tanyán (0:50). Rátér családalapítására (3:30) és az 1950-es évek nehéz körülményeire (7:00). Szól a II. világháborúról, amiben bátyái és édesapja is részt vettek (8:20, 20:55). Beszél arról, hogyan jöttek be az oroszok 1956-ban és miként élte ezt meg, mint kisgyerek (10:45), majd arról, hogyan szelidültek meg az oroszok, és milyen jó kapcsolatot alakítottak ki velük a Kádár-korszakban (12:52). Beszél arról, hogy őt nem zaklatták vallásos meggyőződésében (12:52), majd lakhelyváltoztatásáról és a megélhetésről (15:35). Kiemelten szól gyermekkorának körülményeiről, a tanya és a falu életkörülményeiről, így például az étkezésről és tartósításról (18:35), a hírekről való tájékozódás változásairól (25:20), vagy a jeles napok megünnepléséről (28:38). Szól még a továbbtanulás és a családalapítás nehézségeiről (30:00), végül pedig a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket hasonlítja össze (35:30).

1955-ben Nagyszalontán született. Családja meglehetősen szövevényes származását és történetét meséli el az interjúalany(0:14).Gyermekkorában meglehetősen szerény körülmények között éltek, majd a román konszolidációs időszak alatt egy picit jobbra fordult a sorsuk. Tanulmányait Nagyszalontán végezte, ezekről az évekről is hallhatunk pár szót(2:43).Nagyszalontán még mind a mai napig nagyon érezhető a magyar hatás. De így is egy "kettős beszéd" alakult ki, mert másként kellett beszélni otthon és az iskolában pl. Fekete Pál Péter emellett szót ejt az erdélyi nemzetiségi lét körülményeiről(4:50).Fizikusnak készült, de tanár lett belőle. Ennek a Ceausescu diktatúra elnyomó jellege volt az oka(8:40). A román hadseregben 9 hónapot töltött Marosvásárhelyen, erről az időszakról mesél(9:06).1979-ig járt Kolozsváron járt egyetemre. A német csoporttársaihoz kapcsolódóan elmeséli, hogy NSZK hogyan "vásárolta" meg a romániai németeket(11:31).Jó eredménnyel végezte az egyetemi tanulmányait és nagy szerencsével Nagyszalontán kapott is állást(14:02).Az interjúalany az erdélyi, kolozsvári nemzetiségi életről beszél - az általános megállapításokat személyes élményeivel egészíti ki(17:02).1979-ben kezdett el tanítani, a kezdeti évek átpolitizált atmoszféráját ismerteti velünk az interjúalany(24:38). A '80-as években az életszínvonal rohamosan csökkent, a korábbi évtizedekhez képest. Megismerhetjük a '80-as évek mindennapjait Romániában(26:11).A román forradalomhoz közeledve a rendszer egyre keményebb lett, de ekkor már egyre többen elégedetlenkedtek(28:51).A román forradalom ideje alatt az interjúalany 34 éves volt. A forradalom eseményeiről Fekete Pál Péter elég tájékozott volt - erről és a személyes tapasztalatairól számol be(29:53).Végülis a nagyszalontai forradalmi eseményekből is kivette a részét, hiszen egy elektori választást is megszervezett(35:09).Az interjúalany a Romániából Magyarországra településről, a munkájáról, valamint a családjáról beszél(39:13). Az interjúalany üzenet az ifjúsághoz: "Mindenki találja meg azt az aranyösvényt, ami elvezeti a boldogsághoz!"(45:41).