Az interjúalany beszél korai oktatásáról, és arról, miért döntött úgy, hogy tanítónő lesz (0:05). Beszél arról, hogy milyen bürokratikus nehézségek után került a szarvasi evangélikus tanítókézpőbe (3:00). Szól arról, hogy miként telepítették ki tervezetten őket a közelgő orosz hadsereg elől, és Ausztriába menet hogyan látta életében először, majd hogyan kellett egy géppisztolysorozat elől bújkálniuk (6:20). Ausztriában Linzig jutottak. Elment mellettük egy visszavonuló SS sereg, valaki odakiáltott nekik, hogy miattatok vesztettük el a háborút. Az egyik SS tag erre minden további nélkül főbelőtte azt az embert (10:20). Céljuk az volt, hogy angolszász hadifogságba esnek, és végül valóban az amerikaiakkal találkoztak. Először egy garázsfélében szállásolták el őket, ahol tetvet kaptak, de utána gyorsan javultak a körülményeik és ellátták őket amerikai konzervekkel (12:40). Regisztráció után hazamehettek, ám már laktak a házukban. A beköltözött fiatal pár egy idő után elhagyta a régi házukat. (16:30). Az iskolában gondot jelentett, hogy nem volt otthon korábban, de végül külön kérvénnyel 28 nap alatt elvégezte a 3. osztályt és folytatta tanulmányait. Leírja az internátus és a kézpő elhelyezkedését és mindennapi életét is (18:10). Beszél a háború után divatos olvasástanítási módszerekről, amik nem értek sokat, és végül mindenki visszatért a szótagoló olvasáshoz (24:00). Szól első munkahelyéről, egy baranyai, svábok, sokácok és magyarok lakta faluról, majd elmeséli, miként találkozott férjével és kötött vele házasságot 1952-ben (29:25). Pedagógusi pályájának örömteli és nehéz pillanatairól, gyermekei születéséről is szól (32:10). Végül megemlíti, hogy Kiváló Pedagógus díjat kapott, amit nem az Akadémián vett át, mert 1963-ban éppen Hruscsov elvtársat fogadták az épületben (36:42).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:12), édesapja foglalkozásáról (3:31), az iskolai körülményekről és a hittanról (6:20), a földosztásról (10:45), a család korabeli juttatásairól, a gazdálkodásról (13:35), a szórakozási lehetőségekről (20:29), a háborús hétköznapokról (22:00), az 1956-os forradalomról (25:55), a téeszesítésről, beszolgáltatásról (29:42), a vallásgyakorlás lehetőségeiről a szocializmusban (32:26).

Az interjúalany 1934-ben született Rózseszentmártonon (Heves megye). Beszél családjáról. Egy nővére született, apja bányász, anyja háztartásbeli volt. Elmondja gyermekkorának történetét. Arra emlékszik, hogy a II. világháború végén a falu többször gazdát cserélt a németek és az oroszok között. A szovjet megszállás után több orosz katonát beköltöztettek a családhoz. (02:24) Elmonjda diákéveinek élményeit. A történelmet, földrajzot és matematikát szerette a legjobban. Gimnáziumba Egerbe járt, majd felvették az orvosi egyetemre, de azt otthagyta, hogy tisztiiskolába mehessen. (04:46) 1956-ban katonatiszt volt, disszidálni akart, de elfogták és bebörtönözték. A forradalom kitörésekor szabadult. Kispesten többedmagával védte a Határ utat a szovjetek és az ÁVH ellen, de először nem voltak fegyvereik, nehézkesen tudtak csak szerezni. Beszél a kialakult harcokról. (11:40) Beszél a forradalom után börtönben töltött éveiről. (13:20) A katonai bíróság 1957 januárjában első fokon halálra ítélte, másodfokon helybenhagyták. 1958-ban kegyelmet kapott és 15 évre változtatták büntetését. Összesen 14 évet ült. Elmondja, hogy melyik börtönökben raboskodott, milyenek voltak a körülmények, milyen munkákat kellett végeznie. (23:18) Beszél az amnesztiáról, amely csak a köztörvényesekre vonatkozott, ezért a börtönüzemekben elkezdtek sztrájkolni a politikai foglyok. Nem ettek, vizet sem ittak, végül csak négyen tartottak ki. Nyolc nap után folytatták a munkát, addigra az interjúalany már 46 Kg-ra fogyott le. (28:42) Elmondja 14 év utáni szabadulását, letelepedését a börtönévek után. (31:14) Újra beszél a börtönben uralkodó körülményekről, a kevés és rossz minőségű élelemről. Az őrök fizikai erőszakot csak ritkán alkalmaztak. (38:02) A szabadlábra helyezés után rendőri felügyelet (REF) alá került 10 évre, folyamatosan megfigyelték. Az erdészetnél kezdett favágóként dolgozni, majd asztalos lett. Mivel háza is leégett kölcsönöket vett fel, maszekolnia kellett. (45:30)