Az interjúalany először a második világháború morális következményeiről beszél (0:05), majd rátér Magyarország német megszállására, és arra, hogyan értesült először a koncentrációs táborok létéről egy német tábori lelkésztől (03:00). Beszél a papi szeminárium nemzetközi jellegéről és az ottani életről (06:27), majd rátér a megszállásra és a háború végnapjaira (9:25). Külön szól a nyilasok vezette kiképzésekről, a papi mentességről, majd arról, hogy mégis behívták, de nem jelent meg (17:26). Ezért később hadbíróság előtt kellett felelnie (19:52). Feleleveníti Kispest kiürítését és azt, hogy 1945 januárjában hadikórházat működtettek, műtöttek, és ellátták a sebesülteket (21:15). Szól arról, hogy februárban már visszamehetett a váci szemináriumba, ahol szemtanúja lehetett az orosz katonák pusztításainak (24:34). Végül a plébániának Székely Mihály operaénekeshez fűződő kapcsolatáról mesél, illetve kitér az orosz katonák civilizálatlan szokásaira (28:42).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).

0:00 1944-ben bevonult katonának, és a Keleti-Kárpátokba vitték őket, ott védelmi vonalat építettek ki, de a románok átállása miatt hazavezényelték őket, kilenc napig gyalog jöttek, ebben az időben élték meg a kiugrási kísérletet is 3:50 feleskették őket Szálasira, majd elindultak Németország felé, Szombathely közeléből gyalog mentek Bécsújhelyre, ott bevagonírozták őket három zászlóaljjal, Prágán és Drezdán keresztül vonatoztak, és fokozatosan lekapcsolták a különböző századokat, ők viszont Frankfurt közelébe kerültek 6:24 elmesél egy légiriadót, ami ott érte őket Németországban, a várost gyújtóbombákkal bombázták 9:11 elhatározták, hogy megadják magukat akkor, amikor az ellenség jön nyugatról, elfogásuk után Trierbe viszik őket, majd onnan is tovább, elbeszéli a hadifogoly-tábor felépítését 11:52 az amerikaiak aránylag jól táplálták őket, viszont pokrócot és ágyat sokáig nem kaptak 12:53 1945 augusztusában a hadifogoly-tábor francia kezelésbe került, az élelemellátás nagyon leromlik, de át is helyezik őket a tenger partjára, négyszemélyes katonai sátrakban helyezik el, azonban nagyon sokan meghalnak ott a rossz ellátás, és a rossz körülmények miatt 17:08 1945 októberében jött végül hozzájuk az amerikai Vöröskereszt, adomány is érkezett velük a táborba, az ellátás egyből feljavul 21:25 vonattal szállítják őket haza, májusban indítják őket haza, Strasbourgon keresztül 28:05 este jött haza május 27.-én, elmeséli, hogy mi fogadta őt otthon, az oroszok betörtek a lakásukba, a nővére segítségére siető édesapját, és testvéreit a szovjetek agyonlőtték, a nővérét agyonverték