0:00 családi háttér, gyermekkor, a család nővérnek szánta egy gyermekkori fogadalmuk miatt 3:44 mikor Miskolcot megszállták a németek, véget ért a tanítás, ő közben 1944-ben Szatmárnémetiben végezte a tanítóképzőt, 1948-ban öltözött be, két év noviciátus következett 5:05 de 1949 augusztus végén feloszlatták a rendeket Romániában, nem jöhetett haza egyből a magyar állampolgársága miatt 6:08 édesapja mezőgazdaságból próbált megélni, de a beadások és a padlássöprések miatt ez képtelenség volt 7:53 végül elment tanítani, mert kevés volt a pénz a családnak, de először nem alkalmazták a „sötét múltja” miatt 11:03 sok probléma volt azzal is, hogy a saját falujában kezdjen el dolgozni 14:39 a templomba járás nehéz volt számára, meg is feddték érte 19:04 1950-ben vitték el a nővéreket Vállaljról, őt viszont a szülei hetekig bújtatták 21:33 mesél arról, hogy 1945 januárjában a falu lakosságát elvitték a Szovjetunióba, mintegy kétszáz embert, az édesapja is kikerült velük, de szerencséjére csak kilenc hónapot voltak ott 24:00 felidézi a szatmári tanítóképzőn töltött napjait 28:28 a püspök és a vállalji plébánia rajta keresztül tartotta a kapcsolatot 32:31 további történeteket idéz fel a noviciátusból

Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. A Blaskovits - uradalom gépészének a fia Szegeden vegyészmérnöknek tanult, 1954-ben került Salgótarjánba, a szénbányához. Az interjú a szocialista nagyipar fellegvárának hatvanas – hetvenes évekbeli virágzásáról, Salgótarján modernizálásáról, majd a rendszerváltoztatás utáni tragédiájáról szól. Képet kapunk az ötvenes évek falusias – nyomorúságos Salgótarjánjának szocialista mintavárossá fejlesztéséről, a régi munkáskolóniák lebontásától a zsidónegyed eltüntetésén át a motorizáció kezdeteiig. A növekvő energia (szén) igény nyomán fellépő munkaerőhiány magyarázza a rendkívüli kedvezményeket: 10 év aláírása esetén kétszobás korszerű lakás vagy kertes ház juttatása, kiemelkedő bányászfizetések. Beszél a sztahanovizmus ellentmondásairól (kezdetben megérdemelt elismerés, később ellentét forrása a munkásrétegek között), a földalatti bányamunka rendkívüli nehézségéről és veszélyeiről, a munkaszervezés elveiről, a bányavállalat szerepéről a lakásépítések finanszírozásában, a szabadidős, kulturális és sporttevékenységek szervezésében és dotációjában. A fénykorban, a hatvanas évek közepén, 12500 fő volt a munkáslétszám. Az interjú záró része ennek a prosperitásnak a végéről, a hanyatlás okairól szól: cserearányromlás, gázár – robbanás, stagnáló szénárak, veszteségessé váló kitermelés, csökkenő energiaigény következésképpen termelési volumen, végül a záró akkord: 1990 után a bejövő nyugati tőke felvásárolja a piacokat és leállítja a szénbányászatot. 0:00 családi háttér 1:22 1954-ben végzett a szegedi vegyipari technikumban, és akkor került a szénbányába Salgótarjánban, felidézi, hogy hogyan osztotta be az 1200 forintos fizetését 5:17 mesél a korabeli bányászszállásokról és Salgótarjánról, akkoriban szinte nem voltak emeletes házak, számos villamosvasút közlekedett 11:52 a bányalaboratóriumban dolgozott, szénelemzőként 13:12 a bányavidékeken lévő nem szoba-konyhás házakból álló kolóniát lebontották, és elkezdték a szabaddá tett telkeket beépíteni 18:05 abban az időben a különböző vezetőknek voltak autói, általában Moszkvicsai, de később bejöttek a keletnémet autók 20:12 a munkahelyen és az önkormányzatnál igényelni kellett lakást, és sorba rendezték őket az újabb és újabb lakásoknál 24:45 a bányamunka nagyon kemény volt, az egyik legnehezebb szakma volt 28:11 a házak állami támogatással épültek, cserébe viszont nagy mennyiségű szenet és ezen keresztül energiát termeltek 30:00 a bányászok fizetését megemelték, hogy legyen elég munkaerő, felidézi a sztahanovista mozgalmat és a bányamunka beosztását 37:12 a 40-es években ún. kaszinókat építettek a bányászok számára, amelyek sportolási és szórakozási lehetőséget biztosítottak, többek között bálokat tartottak 41:27 a bánya foglalkozott azzal, hogy sportkörök legyenek, és voltak üzemi bajnokságok 43:56 országos szinten harmadik-negyedik helyen voltak a bányavidékek között 46:58 az olajárrobbanás miatt a bányavállalatok a nyolcvanas évekre veszteségesek lettek, ezért a villamos művektől vont el pénzt 49:24 1990 után a nyugati tőke megvette a gyárakat, és bezárta, hogy piacot vegyen

Az interjúalany beszél fiatalkoráról, munkáiról, kovács képzettségéről (0:15), majd elmeséli, hogyan ismerte meg későbbi feleségét (2:20). Fehérvárra vitték katonának, ahol először patkolókovács lett, majd mikor már nem nagyon voltak lovak, fuvaros szolgálatot látott el német katonák számára. Lengyelországba került, s közben néha német, néha orosz katonák tüze alá került (3:20). Beszél arról, hogy orosz fogságba esett, de a háború végét nagy örömmel élte meg (13:52). Szól arról, hogy milyen munkákat kellett végezni az orosz katonák számára, és hogyan lőtte agyon egyik társát egy orosz katona (15:00). Beszél arról, hogy Kijev környékére került egy táborba, és mesél az élelmezési körülményekről (18:35). Beszél arról, hogy később a kovácsműhelybe került (23:00), illetve a fertőtlenítésről és a rovarokról (24:20). Végül 1948-es hazajöveteléről szól (27:00).