0:00 családi háttér, gyermekkor 1:28 14 éves kora óta nem élt a szüleivel, mert Budapesten tanult,majd a Zeneakadémia kollégiumában lakott 2:20 a szülei hívők voltak, ő pedig ötödik gyermekként jött világra 5:18 beszél a fiatalkori megtéréséről 9:30 a szülei hitéletéről beszél, amely még a rendszerváltoztatás előtti időszakra esett, mindketten vidéken voltak tanárok 19:42 számára az elmúlt rendszerben már komoly hátrányt nem jelentett a hívő mivolta 20:34 mesél édesapja erdélyi szolgálatáról és az ottani tapasztalatairól 25:02 a szülők és a saját hitéleti bizonyságairól beszél

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy csak egyszer találkozott iskolás évei alatt rasszizmussal (0:03). 4,8-as átlaggal végezte az iskolát, eladó akart lenni, de aztán más munkákat végzett, statisztált is és megházasodott (2:28). Szól arról, hogy a férjével 10 év együttélés után rosszra fordultak a dolgok, megverte, s ezért többször külön költözött, majd végül elváltak (7:00). Megemlíti, hogy 1956-ban látta jönni-menni a tankokat (9:34). Elmeséli, hogy miként ismerkedett meg férjével és szökött el vele (10:24), majd azt, hogy miként kaptak CS-lakást Pomázon és hogy rontotta meg az ottlétet a szomszédság (12:35). Arról is beszél, hogy irigykedés tárgya volt, amikor a tisztes munka eredményeképp vettek egy autót (14:45). Végül a rendszerváltoztatásról beszél, könyvelői állásáról, és arról, hogy mennyire megbíztak benne (17:18).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).