A pünkösdi lelkészként is működő pedagógus beszél megtéréséről, illetve hosszú évekig a munkája mellett, utóbb pedig nyugdíjasként végzett utazó szolgálatairól, melyek során bejárta többek közt az Alföld és Erdély különböző területeit is. Elbeszélése nyomán képet kapunk a korabeli oktatáspolitika direktíváinak helyi megvalósulásairól, a kisvárosi tantestületek hangulatáról is. 0:18--megtérése a II. világháborút követően; 3:59--tapasztalatai a román pünkösdi, baptista és egyéb gyülekezetekkel kapcsolatban; 7:49--véleménye az ökomenizmusról; 8:55--mi az ember legfőbb dolga itt a földön, mi a legfontosabb dolog a gyermeknevelésben; 10:46--milyen zaklatások érték őket a kommunizmus alatt a hitük miatt; 12:6--születése; 14:32--a II. világháború utáni életkörülmények; 18:39--milyen csodák estek a szolgálata alatt, hogy vonódott be az egyházi szolgálatba; 24:35--az Isten Hollywoodba jött című könyv lefordításának története, 27:12--milyen befolyással van hite a tanári pályájára; 29:46--hogyan került a tanári pályára, első tanári állásai; 34:39--milyenek voltak a körülmények a tanyasi iskolákban; 36:25--miért megy korán nyugdíjba, hogyan teltek a hétköznapjai, amíg tanított

00:00 A család rövid bemutatása 01:16 Tanulmányok 02:12 Az édesapa bemutatása 04:11 Polgári életforma 05:15 a balatonfűzfői gyár jellemzése a II. világháború idején, majd az internált édesapa sorsa 14:51 A Pápai Református Kollégium mindennapjairól 20:06 Érettségi utáni tanulmányok, osztályidegenség 24:18 1956-os élmények 28:17 Az Operaháznál töltött időkről, az aczéli kultúrpolitikáról 32:01 A vitorlázó olimpiai kerettagságról

Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).