Nagy Ferenc 1923-ban született, a népes család tagjait és annak történetét mutatja be(0:05). Az interjúalanyt minden szülőfalujához, Naszályhoz köti. Ide járt iskolába, itt nősült meg, ma is ott lakik(4:05). A második világháború előtt nagyon szerény körülmények között élt, pontosan megtudjuk, hogy ekkoriban mit ettek a falusi szegény emberek(4:33).Édesapja gondoskodó, szorgalmas ember volt - igyekezte a gyermekeit különböző mesterségekre kitaníttatni(6:10). Nagy Ferenc géplakatos lett, 1944-ben étteremben dolgozott, mint mosogatólegény. De a háború elől édesapja hazarendelte, hogy ott dolgozzon(7:03).Almásfüzítőn géplakatos tanonc lett(8:44). Az interjúalany háború alatti politikáról és a harcokról mesél(9:07). Leventeként vonultatták be a nyilasok, erről az időszakról hallhatunk személyes történeteket(11:11).A szovjet benyomulás miatt Klagenfurtba szorultak vissza. Gyalogszerrel menekült, akár napi 50 km-t is megtettek(17:30). Nagy Ferenc a visszavonulással, kényszermunkával és a hadifogsággal kapcsolatban személyes élményeit meséli el(18:03).Egy őrmesternek köszönhetően egy éjszaka Ausztriából Nagy Ferenc pár katonatársával hazaszökött Magyarországra(23:35). Visszament Almásfüzítőre dolgozni(még ekkor is gyakornokként), de igazolnia kellett magát(B-listázták, mivel "nyugatos" volt)(26:35).Így végülis csak úgy tarthatta meg az állását, hogy be kellett lépnie a kommunista pártba(27:33). Majd az interjúalany a munkahelyi történeteket beszél el(28:56). Az 1956-os eseményeket nem úgy érzékelték, minta budapestiek. Az almásfüzitői üzem leállt, értekezleteket szerveztek - de a forradalmi hangulat nem volt vidéken olyan erős(30:29).A forradalom után át kellett lépni az MSZMP, de ezt Nagy Ferenc ezt megtagadta(32:35). "A magyar nép nem akart belépni a TSZ-be!" - Nagy Ferenc a Tsz-esítésről(35:04).A bátyja megjárta Recsket, de testvérének nem mert szólni erről, mert úgy megfélemlítették(35:20). Visszaemlékszik arra, hogy a Szabad Európa feltüzelte a magyarokat a szovjetekkel szemben. Az idős Nagy Ferenc szinte teljesen átlátja az '56 körüli nemzetközi eseményeket, folyamatokat(36:28). Az interjúalany elszavalja egy versét, amelyet a hadifogsából való hazatérésekor vetett papírra(38:40).

Az interjúalany a Hortobágyra való kitelepítéséről mesél. Először az elhurcolásának éjszakáját tárja elénk(0:08).Marhavagonokba rakták őket és még több családot is, sőt ahogy elindult a vonat és más településeken is megállt felvenni a kitelepítendő lakosokat(6:57).Az interjúalanynak volt már erről személyes tapasztalata: az apja testvére csendőr volt, őt is elhurcolták az oroszok(9:17).Egy rendőr segített a családnak, amikor még nem volt biztos, hogy nem a Szovjetunióba viszik ki őket(11:37).Megérkezés után szétválogatták a betegeket, öregeket és a gyerekeket, valamint a nagyobb ingóságokat, háziállatokat elkobozták a fogvatartottaktól(13:43).Az Árkus tanyára érve egy hodáj és egy gémes kút fogadta őket - ide szállásolták el őket. Ennek körülményeit meséli el(15:41).Másnap reggel sorakozót fújtak majd közölték velük, hogy dolgozniuk kell a hortobágyi pusztaságban(17:12).Ezután pedig az ottani munkákról és körülményekről mesél az interjúalany(19:54).Folyamatosan hozták az embereket, így a végén már 800-an éltek ott a tanyán(24:45).Sokszor nem is kaptak ebédet, ekkor azt a keveset is el kellett osztani, amit egy személy kapott(25:51).Az interjúalany kőművesek mellé került dolgozni, ez volt a legfárasztóbb ott végzett munka(29:57).Volt egy táborparancsnokuk is, aki a kitelepített közül való volt, emiatt hamar le is váltották, helyette pedig egy besúgót neveztek ki(30:51).A helyi juhászok több esetben is segítséget nyújtottak az interjúalanynak, főként ennivalóval kínálták - ez kiderült, a karhatalom meg is verte őt(34:39).Emiatt elkerült a kőművesektől és Faluvéghalmara a borjúnevelőkhöz helyezték át. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(37:15).Szombat-vasárnap vályogvetést kellett végezniük a fiataloknak, ez idő alatt egy koholt ügy kapcsán az ÁVÓ-sok nagyon elverték az interjalanyt is és másokat is(39:55).A hozzátartozók leveleit a fogvatartók vagy előre elolvasták, vagy pedig soha nem is kézbesítették a címzetteknek(42:35).Nagy Imre parancsára végülis felszabadították őket(43:18).

Az interjúalany beszél a leventemozgalomról, az ott folyó sportéletről (0:29), a katonaságról (3:57), tanulmányairól (9:45), a mezőgazdasági munkákról, a fiatalok ismerkedési, szórakozási lehetőségeiről (11:54), a kollektivizálásról, a kollektív gazdaságokról (14:30), és a román-magyar együttélésről (20:53).