Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (3:04), a gazdasági világválság hatásairól a családra (5:56), a mezőgazdasági munkákról (6:50), a gimnáziumi évekről, a tanítóképzőről (7:42), arról, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült a faluja (11:14), tanítói oklevele megszerzéséről, és az álláskeresésről (13:16), első katonai behívójáról, és a katonaságnál szerzett élményeiről (15:21), a galíciai frontról (19:13), hadifogság elől való meneküléséről (20:01), és arról, hogy menekülésük után elhelyezték őket egy dohánygyárban (23:08). Beszámol arról, hogy a környéken partizánveszély volt, és a dohánygyár igazgatója segített neki megmenekülni (24:07), menekülése utáni életéről Kassán (27:45), besorozásáról a csehszlovák hadseregbe (29:30), leszereléséről és hazajutásáról (37:40), testvérei második világháborús szerepéről (38:47), a magyar pedagógusok elbocsátásáról, a magyar iskolák bezárásáról (39:34), Magyarországra településéről (40:13), magyarországi munkájáról (41:31).

0:00 családi háttér, gyerekkor 1:58 1942-ben a piarista gimnáziumba kerül be, akkor kerül először huzamosabb ideig távol a családjától 3:10 a háború idején októberben hazaküldik a diákokat, áprilisban kezdhették újra 4:48 1948-ban államosítják a piarista gimnáziumot, 1950-ben a szerzetesi közösséget bevagonírozzák, és elviszik őket 8:18 1950-ben, az érettségi után két héttel ávósok és rendőrök érkeztek éjjel fél háromkor, elhívják az édesapját, akivel közlik, hogy el kell hagyniuk a családi házat, bevagonírozták őket, és elviszik a családot a Hortobágyra 13:43 lovas szekereket rendeltek az utolsó állomásra, akik beszállították őket egy kúriához, amelynek a melléképületében helyezték el őket, egy birkahodályban, ahonnan előzetesen a birkatrágyát ki kellett hordani 16:24 ősszel egy másik táborba helyezik őket, egy lápos terület közelébe, a higiéniai körülmények rettenetesek voltak ott is 18:42 télen egy építőbrigádba kerül, és egy dohánypajtában vészelte át a család a hideg időt 23:50 a kőműves szakmát folyamatosan kitanulja a brigádnál 27:58 egy alkalommal a nádat szálanként hordatják vissza a nőkkel oda, ahonnan elvitték 30:54 eleinte nem hitték el, hogy felszámolják a táborokat, Nagy Imre beszéde reményt adott, de nagyon lassan folyt a táborok felszámolása, ők októberben szabadulnak 32:43 kőművesként akart elhelyezkedni, de nem volt hozzá papírja, végül segédkönyvelőként alkalmazzák 35:21 1956-ban haza akart menni, de nem volt vasút, inkább meghúzta magát, két alkalommal is fiatalok akarták fegyverrel bántalmazni 38:42 hortobágyi múltja miatt nem akarták felvenni más állásra, de sikerült szereznie a szülőfaluja tanácselnökétől rehabilitációs papírt, így végül a nemzeti bankhoz kerül 45:12 utóbb a kanizsai bútorgyárnál dolgozott

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:34), második világháborús emlékeiről, a szovjet megszállásról (7:12), majd rátér a kitelepítésük körülményeire (15:25). Beszámol arról, hogyan próbálták elkerülni, hogy kuláknak nyilvánítsák őket (18:11), majd visszatér arra az éjszakára, amikor elvitték őket az ávósok (20:10). Részletezi a táborbeli élményeit, beszél a lakhelyről, munkáról, barátságról, udvarlásról, ünnepekről (25:00), az őrök viselkedéséről (32:05), az étkezésről és a fizetésről (34:21), végül pedig a szabadulásról (36:18) és későbbi életéről (39:23).