Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan vitték el őket a Hortobágyra, milyen körülmények között éltek az itteni tanyán, hogyan teltek a napjaik. Beszél a szabadulásuk körülményeiről, és az újrakezdés nehézségeiről is. 0:19--a Hortobágyra való kitelepítés körülményei, hogyan vitték el annak ellenére, hogy várandós volt; 8:28--milyenek voltak a körülmények a táborban és hogyan tudta megszülni végül a gyermekét; 10:00--kikkel laktak együtt a táborban; 12:6--hogyan tudtak főzni, mit tudtak a táborban enni; 14:13-- miért vitték el az interjúalanyt és a férjét, férje katonai szolgálata és hadifogsága; 16:41--hogyan szabadultak ki 1953-ban, hova települhettek le; 18:44--hogyan tudta a táborban gondozni a kisbabáját; 20:5--hogyan tudták újjákezdeni az életüket; 22:45--hogyan tudták gyakorolni a vallásukat a táborban, hogyan bántak velük az őrök; 24:54--hogyan tudtak a külvilággal érintkezni, hogyan kapták meg a leveleket, csomagokat, milyen volt a szállásuk; 27:24--hogyan emlékszik ma az eseményekre

Az interjúalany beszél diákéveiről (0:42), a Horthy-korszakról (2:51), majd rátér a zeneoktatás helyzetére a Rákosi-rendszerben és a Kádár-korszakban (9:47). Szól arról, hogyan osztotta meg Európát a vasfüggöny (12:10), és ez hogyan nehezítette meg a magyar művészek életét (14:26). Szól Kodály Zoltán személyéről és a vele való kapcsolatáról (26:18), és arról, miként segítette az ő pályáját (33:50). Végül a cserkészet eredetéről szól (46:48), és annak helyzetéről a kommunizmus évei alatt (51:11).

Az interjúalany beszél családja származásáról (0:08), majd Budapest ostromáról, és arról, hogy előre megálmodta, hogy édesanyja meg fog halni az ostrom során (1:18). Beszél oktatásáról, édesapja eltávolításáról, az undorról, amit a Rákosi-rendszer váltott ki benne, és arról, hogy a munkások is gyűlölték Rákosit (4:11). Szól arról, miként került a jogi egyetemre, ahol a legtöbb barátja zsidó volt, és egyetértettek a rendszer elítélésében. Később az SZDSZ jellegében bekövetkezett változások miatt e barátainak többségével megszakadt a kapcsolata (08:05). Beszél arról, hogy miért csatlakozott a forradalomhoz (11:50), majd arról, hogy milyen tevékenységet folytatott (13:55). Szól a szovjet intervencióról és a forradalmi események folytatásáról, a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomról (16:08). Beszél a megszállt Budapest nyomasztó légköréről, az emigráció gondolatáról és letartóztatásának körülményeiről (20:08). Szól arról, miként próbálták meg beszervezni a vizsgálati fogságban (22:40), majd cellatársairól (26:54). Beszél arról, hogy 24 nap után elengedték, és arról, hogy másodszori elvitele előtt mit csinált (28:50). Elmeséli második letartóztatása körülményeit, az ellene felhozott abszurd vádakat, és azt, hogy mindent tagadott, csak azt "ismerte el", hogy 1956 ellenforradalom volt. Később ezt is visszavonta (31:30). Innentől más irányt vett a nyomozás, nem valószerűtlen vádakat akartak rábizonyítani, hanem tényleg ki akarták deríteni, hogy mit csinált a forradalomban. Közben a Fő utcából a Markó utcába, majd Vácra, végül Márianosztrára került (39:30). Beszél másodfokú tárgyalásáról, melynek során mindegyik vádlott enyhébb ítéletet kapott, az indoklás szerint mert "fiatalságuk és műveltségük" magyarázza tetteiket (44:13). Végül a Kádár-korszak bezártságáról szól, és arról, hogy a társadalom sötét alkut kötött Kádár Jánossal, aminek a mai helyzet az egyenes következménye (46:32).