Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).

Az interjúalany mesél a II. világháborúról, ahol hadapródként a szövetségesek fogja lett Németországban. Elmondja, hogy milyen szerepet játszott az Antibolsevista Gárda tevékenységében, majd hogyan tartóztatták le és vallatták ki. Szól a Markó utcában, illetve Márianosztrán töltött börtönéveiről is. 0:39--születés, család, iskolái; 1:45--hogyan került a katonai pályára, hogyan telepítették ki a tiszképzővel együtt Németországba; 4:31--hogyan estek hadifogságba és hogyan sikerült megszökniük; 5.52--továbbtanulása a háború után, milyen nehézségei voltak az elhelyezkedése során; 7:55--hogyan került kapcsolatba az Antibolsevista Gárda tevékenységében; 11:22--letartóztatása 1951-ben, milyen körülmények közé került az ÁVÓ börtönében; 23:10--hogyan vallatták ki; 25:40--átszállítása a Markó utcába, milyenek voltak itt a körülmények; 30:21--hogyan zajlott az ügyük tárgyalása; 33:40--márianosztrai börtönévei; 41:35--munkája a bányában

Az interjúalany beszél diákéveiről (0:42), a Horthy-korszakról (2:51), majd rátér a zeneoktatás helyzetére a Rákosi-rendszerben és a Kádár-korszakban (9:47). Szól arról, hogyan osztotta meg Európát a vasfüggöny (12:10), és ez hogyan nehezítette meg a magyar művészek életét (14:26). Szól Kodály Zoltán személyéről és a vele való kapcsolatáról (26:18), és arról, miként segítette az ő pályáját (33:50). Végül a cserkészet eredetéről szól (46:48), és annak helyzetéről a kommunizmus évei alatt (51:11).