00:00 A család bemutatása, különös tekintettel az édesapjára, aki katonatiszt volt 07:00 Az ormánsági egykézésről 13:15 Életmód a két világháború között 16:04 A család sorsa 1945 után 18:55 A kitelepítésről (1950-től) 44:53 A kitelepítés utáni életről 47:00 1956-os szerepéről 47:44 Konszolidáció a Kádár-korban

Az interjúalany mesél pályaválasztásáról, pályájának kezdeteiről, üzemvezetővé való kinevezéséről. Ezt követően elmondja, hogy hogyan került át a magánszektorba már a Kádár-korszak alatt, és milyen hatással volt a vállalkozására a rendszerváltoztatás, illetve az EU-hoz való csatlakozás. Beszél a régi és a jelenlegi szakképzési rendszer közötti különbségekről is. 1:17--mesél a felmenőinek a szakmáiról 2:20-- a család anyagi helyzete az ötvenes években 5:26--hogyan élte meg gyermekként az 1956-os eseményeket 7:22--a gimnázium utáni továbbtanulás és pályaválasztás, a szakmával való megismerkedésének a története, az első munkahelye 11:10--miért nem lesz katona 12:50--hogyan lesz üzemvezető Sopronban, hogyan indít GMK-t, majd magánvállalkozást az 1980-as években, milyen nehézségekkel kell szembenéznie ennek során 14:40--a rendszerváltoztatás hatása a vállalkozására, milyen külföldi kapcsolatokat épített ki 19:00--jelenlegi termékpaletta bemutatása 22:20--az uniós csatlakozás hatása a vállalkozására 25:40--a régi és a jelenlegi szakképzési rendszer összehasonlítása

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).