Elmeséli 1933-as születésének és gyermekkorának a körülményeit a nagy gazdasági válság alatt Abaligeten. Katolikus népiskolába járt, ahol csak egy tanterem volt, a tanító házaspár egyben a kántorok is voltak. (02:10) Édesapja katona lett, a világháború után a családot sváb származása miatt 1947-ben kitelepítették. A Hortobágyra akarták telepíteni őket, de egy rokoni család szállást adott nekik, míg később bérelni tudtak egy lakást. (04:44) Az időrendet felborítva elmondja a korábbi szovjet megszállás menetét, amely sok halottat követelt. (08:12) Nagyapját, mivel jól tudott oroszul, a szovjetek magukkal vitték tolmácsnak, közben a katonák molesztálták a nőket és részegeskedtek. (09:44) Elmondja a pengő hiperinflációját, az emiatt kialakult cserekereskedelmet és a rossz körülményeket. (11:40) A forint bevezetésével rendeződött a család anyagi helyzete is. (12:52) Újra elmondja, hogy az első kitelepítésből csak kilakoltatás lett, majd 1948-ban Németországba akarták kitelepíteni a családot. Végül, mivel magyar érzelműek voltak, maradhattak, de az édesanya nem kaphatott állandó munkát. (15:20) Az akkor 14 éves interjúalany, hogy segíthesse a családját, a helyi orvosnál dolgozott. Először a gyermekeire vigyázott, majd házimunkát is végzett (16:00) 1950-ben ment férjhez, ekkor öt évre elköltözött a faluból. Két gyermeke született, majd visszajöttek Abaligetre, ekkor említi meg, hogy édesapja meghalt a fronton a II. világháborúban. Elkezdtek gazdálkodni. (18:06) Elmondja a családi életet és a konfliktusokat, az akkori társadalmi kapcsolatokat, gyermekeinek iskoláztatását. 1962-ben beköltözött a család Pécsre. (20:10) Számára a Kádár-korszak biztonságot adott, mivel volt munkája és ezért nyugodtan vehetett fel kölcsönöket (29-et) a kiadások fedezésére. (22:46) 1962-66-ig a férje építőipari vállalatnál volt raktárvezető, az intrerjúalany ugyanott villamossági raktáros. Elmondja munkája menetét. A vállalat megszűnése után gépállomáson dolgoztak nyugdíjazásukig. (25:40) Káros hatásai ellenére pozitívan értékeli a Kádár-korszakot. (27:04)

Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:27), tanulmányairól és gyerekkoráról (7:56), arról, hogy 1944-ben a család elmenekült Németországba Sopronon keresztül (11:48), a hazatérésük utáni állapotokról (25:30).

Az interjúalany beszél a családjáról, amely az USA-ból települt vissza Magyarországra (0:27). beszámol tanulmányairól, gyerekkori emlékeiről (1:13), arról, hogy édesapja gyári munkás volt az USA-ban (5:39), majd visszatér tanulmányaira (8:46), mesél Blandina nővérről (12:14), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a bombázásokról (16:00), a revíziós közhangulatról (18:45), a szovjet csapatok előli szökésről, a szovjet megszállásról (19:33), noviciátusáról, első munkahelyéről tanítóként (29:35), az iskolák államosításáról, a szerzetesrendek feloszlatásáról, az egyházi személyek elleni erőszakról (37:08), hazatéréséről, és arról, hogy ezután felhagyott a tanítással, és kántorként tevékenykedett (53:18).