1947-ben Budapesten született, szülei pedagógusok voltak - az apai ág paraszti, az anyai ága értelmiségi származású. Ezt, valamint szülei sorsát részletezi az interjúalany(0:16). Az általános iskola első osztáláyt Budapesten végezte, a többit pedig Vácon. A korabli iskolákról és az úttörő mozgalom mindennapjairól is mesél(4:43). A középiskolás éveit Győrben töltötte(8:59).Gimnazistza korában lépett be a KISZ-be. A szervezet működéséről és jellegéről beszél(11:32). Szegeden járt egyetemre, történelem orosz szakra. Bár sokáig az orvosi pálya is érdekelte. Az interjúalany az orosz nyelv tanulásáról, valamint a szovjet kiskatonákról is mesél(13:07).Az orosz nyelvtudásához az is hozzájárult, hogy egy szovjetunióbeli építőtáborban is járt. Az ilyen építőtáborokról hallhatjuk személyes tapasztalatait(16:55).Az egyetem elvégzése után Balassagyarmatra, majd Vácra került tanárként - végül pedig igazgatóként. Ide kapcsoló történeteket hallhatunk(20:03). A rendszerváltoztatáskor a szovjet emlékművek eltávolításáról és az 1956-os forradalom résztvevőiről is beszél(22:19).A Csernokné Nagybégányi Enid a kommunizmus ideje alatt bevezetett állami ünnepekről beszél(26:16). A rendszerváltoztatáskor a váci szovjet emlékművet a helyi szovjet parancsnokság engedélyezte - ezt az interjúalany fordította magyarra(29:50). A rendszerváltoztatás után a pedagógusok helyzetéről, az anyagi biztonságról, a munkavégzés változásairól beszél. Úgy véli, hogy a mai fiatal pedagógusok szinte reménytelen helyzetben vannak(31:18). A mai fiatalok számára azt tanácsolja, hogy senki se adja fel kis és nagy céljait, valamint ameddig csak lehet "tanulni" kell(37:54).

0:00 mesél azokról az áldozatokról, akik hazatérő katonák voltak, de a szovjetek megölték őket 1:22 mesél az államosítások koráról, az ötvenes évekről, a kis fafeldolgozó üzemüket elvették, a lakásukat elvették 3:24 tudomásukra jut, hogy őket is el akarja vinni az ÁVH táborba, ezért előre összecsomagoltak, látták, ahogy a szomszédból egy négygyermekes családot kitelepítettek, mesél a sorsukról 5:39 az édesapjának nem volt állása, mert Szegeden nem kaphatott állást, ezért Hódmezővásárhelyen dolgozott 7:42 a párttitkár megtiltotta, hogy egyetemre menjen, mert a szülei X-esek voltak 8:46 mesél az ötvenes évek mindennapjairól, szűkösen éltek, sokszor ettek zsíros kenyeret, az öltözködés is szegényes volt, sportolni kötelező volt 14:50 a saját házukból egy kétszobás lakásba költöztették őket 17:32 a rádióban csak egy adó ment, de 1956-ban éjjel lehetett halkan Szabad Európa Rádiót hallgatni titokban, televízió csak nagyon sokára tudtak venni

Az interjúalany beszél arról, miként harcolt apja az I. világháborúban, s kényszerítették a Kommün katonái közé (02:00), majd rátér a két világháború közötti évek iskolarendszerének bemutatására (03:45). Saját taníttatásáról, a leventemozgalomról és a hittan oktatásáról is beszél (7:35). II. világháborús emlékeit hosszan feleleveníti, így a német hadseregnek végzett munkálatait (15:26) és a Magyarország szovjet megszállásáról való emlékeit (19:26). Szól továbbá az egyházi iskolák államosításáról (30:24), a mezőgazdaság átalakításáról (32:23), az 1956-os forradalomról (35:50). Végül a Kádár-korszakot (36:00) és a rendszerváltoztatást elemzi (38:42).