Az interjúalany 1948-ban született Kiskunmajsán. A család nehéz helyzetbe került, házukat és földjüket elvették, kilakoltatták őket, Kiskunfélegyházára kellett költözniük a nagyszülőkhöz. Édesapja századosként leventéket képzett ki, 1944-ben frontszolgálatra jelentkezett, majd hadifogságba esett. Miután hazatért Kiskunmajsán bíró lett. Mivel a kommunisták szorongatták, kitanulta a villanyszerelői szakmát és abban dolgozott. Sopron környékén kapott állást, így az interjúalany nagyon keveset látta az édesapját. (04:52) Beszél iskolás élményeiről. Osztályidegen (apai és anyai részről is vitéz felmenői voltak) mivolta miatt hátrányosan megkülönböztették. Mire végzett az általános iskolával, már mehetett gimnáziumba, majd egyetemre. (10:22) Elmondja hogyan vették el a család kiskunmajsai vagyonát, telkét, házát egyik napról a másikra. 1948-ban egy Jugoszláviából menekült 16 éves magyar lány érkezett hozzájuk, 2 hónapig bújtatták. A rendszerváltoztatás után újra felkereste a családot az egykori bújtatott, azóta is tartják a kapcsolatot. (14:38) 1950-ben kellett elhagyniuk Kiskunmajsát. Édesapja a komlói bányában kapott villanyszerelői állást. Jól keresett, de az osztályidegenség miatt nem költözhettek a bánya közelébe. Közben mindig neveltek 1-2 állami gondozott gyereket is. (17:52) Az 1956-os forradalom Budapesten érte a családot. (23:24) Beszél gimnáziumi éveiről. A tanárokat nagyon tisztelték. Tudás és kapcsolatok segítségével került a Marosvásárhelyi Főiskolára. (31:42) Életének nagy részét a sport töltötte ki. A főiskolán nagyon jó baráti kapcsolatba került hallgatótársaival. (35:02) A főiskola után futballból próbált megélni, de nem volt elég a fizetés, így TSZ-ben lett főagronómus. 1978-ban ajánlottak fel neki tanári állást, pedig semmilyen képesítése nem volt. Már tanárként kezdett el testnevelésszakon tanulni Szegeden. Közben kollégiumvezető is lett. (38:24)

A riportalany középparaszti családból származik (0:05). A második világháborúban tanyájukon megfordultak a németek és az oroszok is (1:58). Szól az ötvenes évek mezőgazdasági terrorjáról és életkörülményeiről (5:13), majd elmeséli, hogyan vett részt gimnazistaként a hajdúböszörményi felvonuláson 1956-ban (8:26). Szól a megtorlásról és a disszidálásról, valamint 1956 hatásáról az iskolai életre (13:00). Beszél arról, hogy a középiskolai és a felsőoktatási felvételinél hogyan bántak az osztályidegenekkel (17:28). Az NDK-ban tett látogatásairól, az ottani élethelyzetről, a német megosztottságról is beszél (25:15). Végül a tanári hivatásról, a mozgalmi életről, az érettségiztetésről, a hétköznapi szocializmusról szól (30:30).

Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)