Az interjúalany beszél magáról (0:20), a második világháborús évekről (0:47), az általános iskoláról (10:38), a földosztásról (11:17), lakáskörülményeikről (12:42), majd visszatér tanulmányaira, és kitér arra, hogyan tanult meg úszni (14:06). Mesél a beszolgáltatásokról, a kulákokról (24:05), a TSZ-ekről (27:02), autószerelő végzettségéről, elhelyezkedéséről (31:26), és katonai élményeiről (34:22).

0:00 családi háttér 1:00 anyai nagyapja volt szobrász, édesanyja pedig szabászként tanult a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elődjében, de abba kellett hagynia tanulmányait, mert az édesapja meghalt egy I. világháborúban szerzett seb miatt 6:07 a gyermekkoráról beszél 7:13 1956-ban 12 éves volt, látta a Nyugati teret tele emberekkel, és érezte a feszültséget a városban, nem volt iskola 14:22 a főiskolás éveire emlékezik vissza, első alkalommal nem vették föl 19:47 a korabeli művészet provinciális volt, a polgári elemeket súlyos kompromisszumokkal oltották be a szocreálba, ami emberileg nagyon sokakat megtört 23:23 a táblakép-festést és a zománcozást egy időben csinálja, kijárt tanulni a kőbányai zománcgyárba 24:45 kiment a vietnami beavatkozás elleni tüntetésre, de az ottani fanatizmus eltávolítja tőle az ilyen jellegű közéletet, volt egy kísérlet is a beszervezésre 28:23 a Fiatal Művészek Stúdiójába vették föl, akkoriban a Művészeti Alap segítette őket, akkoriban a tanári pálya nem merült fel 35:43 1974-ben csinálta meg az első önálló kiállítását, aminek nagyon pozitív visszhangja volt 37:37 művészi pályafutása során soha nem érezte azt, hogy nőként hátrányt szenvedett

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja egy uradalom intézője volt, Orosházán járt iskolában 1:46 a front érkezése előtt gyakori volt a légiriadó az iskolában, szeptember végén már menekülniük kellett, édesapját ekkor behívták katonának, a család pedig vonattal menekült el 4:44 a vonatot többször bombázás érte, Pápára mentek a nagybátyjához, az édesapja időközben visszaszökik hozzájuk 8:06 nagyon sok bombázást éltek meg, a pápai repteret bombázták, óvóhely nem volt, a környező földekre szaladtak ki 10:19 az oroszok bevonulásakor a templom kriptájában voltak, az orosz katonák kirámolták a környéket, hazautaznak, látta a szétlőtt országot 13:58 Nyírbátorba költöztek, az ottani apácákhoz jártak iskolába, mesél a háború utáni életről, édesapja egy állami vállalatnál volt agronómus 17:09 hittanra is járt, de helyhiány miatt nem vették föl a nyíregyházi gimnáziumba a vallásossága miatt, végül egy debreceni zenegimnáziumba jutott be 20:38 a második év elején bezárják a gimnáziumot, ezért berakták a Csokonai Gimnáziumba, ezért egy csoportban magántanulók lettek, szerencséjükre az iskolájukat ismét elindították 22:17 sikerül felvételt nyernie a debreceni egyetem történelem-földrajz szakára 23:38 az egyetemen belecsöppent 1956-ban a fortyogó politikai légkörbe 24:40 Debrecenben nagy felvonulás volt október 23.-án, lövések hallatszódtak, gyűlésekre nem járt ki, mert nagyon messze voltak a kollégiumnál; november 4.-én dübörögve jöttek be az orosz tankok, de harcok nem voltak 28:18 év végén pótolták be a kéthónapos kimaradást, mesél a terepgyakorlatokról 31:21 évfolyamtársait KISZ-tanácsadóként szórják szét az országban, őt azonban aKISZ-be fel sem veszik 32:49 Debrecenben nem volt állás, egy évig Derecskén tanított, majd egy összevont tanyasi iskolába 34:56 végül Sopronban kapott állást a férjével együtt