Az interjúalany beszél nagyapja I. világháborús emlékeiről (02:58), a mezőgazdaság és az oktatás helyzetéről az 1950-es években (5:00, 23:40). Tanulóéveiről (10:54), a szlovák közösségről, és a munkáról is beszél (15:53). A Kádár-korszak mindennapjairól (20:00) és vöröskeresztes munkásságáról (37:45) is kiemelten szól.

0:00 a cserkészet eredetéről mesél, és arról, hogy hogyan került be a cserkészmozgalomba, különböző túléléshez szükséges dolgokat tanulnak, sokat túráztak 3:18 a háború után 1948-ig megmaradt a cserkészet, akkoriban nem voltak edényeik, vagy sátraik, mert a háború elvitte őket 4:09 az édesapja harcolt az első világháborúban, orosz katona volt, és a hadifogság után Magyarországon telepedett lett 6:21 1945-ben, mikor elfoglalták Gyöngyöst, az édesapja után az orosz állampolgárságot is elvállalhatná, de nem teszi, nem éri emiatt retorzió, édesapja a világháborúban tolmácsként dolgozott 11:20 a szovjet katonák nem nagyon tisztelték a törvényt, sok volt az atrocitás, dugdosták előlük a lányokat, mesél a Gyöngyös körüli harcokról is 15:11 a német megszállást alig vették észre, a szovjet megszállásnak sokkalt több nyoma maradt, ugyanakkor a zsidók, akik ott laktak, sárga csillagot viseltek 17:40 a zsidókat azonban 1944 május elején kiköltöztették, az édesanyja zsidó házakhoz járt mosni, de ezt szintén megtiltotta egy rendelet 20:58 a közelben volt a gettó, mesél arról, hogy sorrendben hogyan történt a zsidóság ellehetetlenítése, a gettóba bejárt dolgozni, de titokban 24:19 1944-ben felkerült Pestre, a nagynénjéhez vitt élelmet, átélt Budapesten is bombázást is, ami sokkal erősebb volt, mint a gyöngyösi 29:59 a háború után alig volt élelem 31:15 a Rákosi-korszakban a kinevezett emberek üldözték el a korábbi szakembereket, Gyöngyösön a hatalom a keresztény egyesületeket üldözte, Kis Szalézt és a KEDIM nevű egyesületet gyilkossággal vádolták meg 37:59 1956-ra emlékezik vissza 40:32 a megtorlás idején összeszedték az embereket, elvitték őket, gyakran csak a rosszakaróik feljelentése miatt

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).