Az interjú alany gyermekkoráról mesél a II. világháború alatt (3:30). Iskolás éveit megnehezítette, hogy osztályidegenként tekintettek rá. Egyetemistaként résztvevője volt az 1956-os debreceni eseményeknek (19:47). Fizikus, feltaláló a 70-es években.

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesanyja pedagógus, édesapja gazdálkodó volt, beszél az politika hatásáról a családi életére 6:56 az iskolás élet alatt a szülei járatták zenére, később inkább a sport felé fordult 13:41 Kiskunfélegyházán folytatta középiskolai tanulmányait, kollégistaként, mesél a kollégiumi életről 17:11 jelentkezett az egyetemre, nagyon nagy volt a túljelentkezés, neki sem sikerült, a katonaságtól való leszerelés után állást ajánlottak neki az iskolában, a nagy gyerekbumm miatt sok helyen dolgoztak képesítés nélkül, később azonban levelezőn elvégezte a tanárképzőt 22:05 akkoriban a fizetési viszonyok teljesen mások voltak, mesél arról, hogy mire tudta költeni a fizetését 25:30 a külföldi utazásokra emlékezik vissza, kelet felé könnyebb volt utazniuk azoknak, akik jobbak voltak a mozgalmi életben, később azonban az utazási lehetőségek bővültek, neki az is volt a gondja, hogy a katonaságnál alá kellett írnia egy nyilatkozatot, hogy három évig nem megy külföldre, kijutott Erdélybe is, ahol sokkal keményebb ellenőrzés volt, mint Magyarországon 32:31 elmeséli a kalandját, amikor ellenőrzik a hatóságok, és azt hitték, hogy a kiskunfélegyházi laktanyát akarta kikémlelni 37:41 a rendszerváltoztatás egy teljesen új lehetőségeket hozó korszak volt, nagy várakozás előzte meg, sokan várták az életük jobbra fordulását

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak