Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. 1930-ban született, Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Paraszti középbirtokok voltak a környéken. (4:48) Beszél arról, hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba, elmondja ennek hatását családjára. 1944 szeptemberében Hódmezővásárhely mellé értek az oroszok, harcok alakultak ki. Mesél a harcokról és az iskolájában kialakított hadikórházról. Segített az orvosoknak, gyógyszert, halottakat szállított. Édesapját zsidó munkaszolgálatos századhoz osztották be őrnek. Magával vitte az akkor 14 éves fiát, hogy legyen a zsidók beszerzője. Apját később a szovjetek hadifogolyként elhurcolták. (10:46) A háború után elkezdett focizni, az ificsapat kapitánya lett. Két éven át veretlenül lettek bajnokok. 16 évesen, 1946-ban már a felnőttcsapatban játszott.(13:58) Beszél gimnáziumi éveiről. Tanára volt Németh László, de a tanári kar többi tagja is jó volt. 1950-ben a Miskolci Egyetemre jelentkezett kohómérnöki képzésre. Elmondja egyetemi élményeit, itt is jó tanárai voltak. 1954-ben kapta meg a diplomát. (23:22) Beszél a fiatalok mindennapi életéről, gimnáziumi szerelméről. (25:06) Beszél az 1956-os forradalomról és annak előzményeiről. Apja elmondta hadifogoly élményeit, így az interjúalany sosem lett egy párt vagy mozgalom tagja sem. Beszél a Rákosi-rendszer hazugságairól. A forradalom kitörésekor beválasztották a miskolci kohó munkástanácsába. Részt vett az október 25-i miskolci egyetemi felvonuláson, beszámol ennek eseményeiről. Október 28-án bekerült a diósgyőri megyei munkástanácsba, az ipari osztály vezetője lett. Itt találkozott a megyei pártbizottság első titkárával, Földvári Rudolffal. Fő feladata a szén és energia biztosítása és a sztrájk szervezése volt. (38:22) A szovjet megszállás után elérték, hogy ne legyenek fegyveres harcok a városban. Tudta, hogy nincs értelme a fegyveres ellenállásnak. Kádár Jánost és kormányát nem ismerte el a szovjet katonák előtt sem. Beszél a forradalom leverése utáni zavaros időszakról, a szovjetekkel való tárgyalásokról, letartóztatásokról. Az interjúalanyt is elfogták, az ungvári börtönbe vitték, ahol az NKVD fogságába került. (55:40) Több kihallgatás után vonaton továbbvitték társaival együtt egy lengyelországi börtönbe, ahol a körülmények borzalmasak voltak. November végén visszaszállították Ungvárra. Itt érdekes módon néhány nap múlva egy szovjet tiszt elnézést kért a letartóztatásért és hazaengedte őket. A gyors hazaengedésnek az lehetett az egyik oka, hogy a miskolci munkások nem voltak addig hajlandóak felvenni a munkát, amíg a Munkástanács tagjait haza nem hozták. Visszaérkezése után megkapta régi feladatait, újra beindult a munka. (1:03:28) Később, 1956 végén egy bizottság tagjaként Kassán is tárgyalt. Komolyabb politikai karriert azonban nem vállalt, mivel ahhoz be kellett volna lépnie a pártba. (01:08:38) Kifejti véleményét a rendszerváltoztatásról. Üdvözölte a demokratikus választásokat, de nem elégedett teljesen, mivel nem tiltották meg, hogy az előző rendszer kiszolgálói részt vegyenek a politikai életben. Szorgalmazta volna továbbá a számonkérést és a forradalom méltó megünneplését. Tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Szóvá teszi, hogy a Nyugat sem 1956-ban, sem azóta nem támogatja rendesen Magyarországot (01:12:22)

Az interjúalany mesél a II. világháború előtti tanyasi hétköznapokról, és a világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Beszél iskolás éveiről és a levente mozgalomról. Elmondja, hogy hogyan érintették őt és családját a beszolgáltatások, padlássöprések, a mezőgazdaság átalakítása és a téeszesítés. 0:30--gyermekkora, a tanyasi mindennapok, az általuk végzett mezőgazdasági munka; 4:33--emlékei a II. világháborúról; 6:7--hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen munkákat végeztek a TSZ-ben, hogyan zajlottak a beszolgáltatások; 9:15--iskolás emlékei, hogyan bújtak el a szovjetek elől; 10:25--a levente mozgalom; 11:40--miben változott az élete, amikor elköltözött tanyáról, munkája TSZ-tagként; 14:18--hogyan folytatták a vallásos életüket a szocializmus alatt; 16:21--utazások a TSZ keretében; 19:9--padlássöprés; 20:17--közös munkák a falun (pl. tollfosztás, cséplés), egyéb mezőgazdasági munkák

Egy Kárpátalján született nyugdíjazott pedagógus beszél iskoláztatásának körülményeiről, második világháborús élményeiről (1:38), Kárpátalja helyzetéről 1945 után, a határátlépés nehézségeiről, az oktatásról (5:29), a Budapesten eltöltött egyetemi éveiről (13:25), a munkavállalás lehetőségeiről, a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett állásáról, a pártonkívüliségről, illetve a teológiai végzettség hátrányairól (33:33), a kommunizmus alatti vallásgyakorlás lehetőségeiről, illetve a helyi pártapparátussal fennálló viszonyáról (45:00)