A politikai vezetésben végrehajtott változásokról, ezek személyes életére gyakorolt hatásairól

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogy nem vették fel középiskolába kulák szárazása miatt, majd arról, hogy miként került be mégis a nagykanizsai Mezőgazdasági Technikumba Batári Károly tanár segítségével (0:18). Szól arról, hogyan zajlottak a beszolgáltatások, valamint arról, hogy hogyan barátkoztak össze a környék ÁVO-parancsnokával, aki először kenyerrél látta el őket, majd a beszolgáltatási rendszert alakította át úgy, hogy meg lehessen élni (3:30). Szól arról, hogy az ÁVO-parancsnok és a plébános jó barátok voltak. A plébános tanította a gyerekeket motorozni, az ávós pedig néha benzint vitt neki. Arról is szól, hogy a plébános Isonzónál döntötte el, hogy pap lesz, ha túléli a csatát (7:35). Szól arról, hogyan végezte el az iskolát, hogyan szervezték a TSZ-eket a környéken, és hogyan léptették be édesapját (12:10). Szól a TSZ-ek kezdeti nehézségeiről, átszervezésekről, egyesülésekről (16:00), majd arról, hogyan szüntette meg az együttműködést a rendszerváltoztatás (19:20). Szól a határsávról, arról, hogy egy bizonyos területen minden lábnyomról jegyzőkönyvet vettek fel, illetve arról, hogy milyen hisztéria volt a Titóval való szakítás kapcsán. Arról is beszél, hogy miként tudtak kommunikálni a jugoszláviai szlovén területeken rekedt szomszéd falvakkal (20:25). Beszél Lendvahegy különleges helyzetéről, ahol a falubelieknek szőlője volt, a kettős birtokokról, és arról, hogy 1949-ben már nem mehettek át szüretelni (25:50).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kikerült az orosz frontra, ahol életét vesztette, sosem látta az édesapját, így édesanyja egyedül nevelte 3:33 gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkákba 4:00 1950-ben kezdődtek a kitelepítések, egészen 1952-ig tartott, őket 1952 júniusában telepítették ki, felidézi ezt a napot, egy órájuk volt arra, hogy amit elvisznek, összeszedjék 7:23 bevagonírozták őket, elszállították őket, Ebesre internálták őket a Hortobágyra 11:06 egy tanyán egy istállóban szállásolták el az internáltakat, tisztálkodni nem tudtak, egy gémeskút állt a rendelkezdésükre 13:47 mezőgazdasági munkákra fogták őket, központi étkeztetés volt, de a minősége az átlagnál is rosszabb volt 17:43 ősz végén hazakerül, de betegen, végül felépült, a szüleit 1953-ban engedték haza, de csak Zalaegerszeg mellé egy pincébe költöztek, 1956-ig laktak ott, akkor visszaszerezték a lakást, de kifosztva, minden faanyagot eltüzeltek belőle időközben 20:45 nevelőapja az erdészetnél tudott elhelyezkedni, ő ipari tanulónak ment, asztalosnak tanult 22:30 mesél a későbbi családi eseményekről és a vállalkozásáról 27:00 háborús emlékeit idézi fel, bolgár katonák foglalták el a falujukat, de azokról nincs negatív emléke 29:26 a jugoszláv határ el volt aknásítva, katonaként a határőrökhöz műszaki alakulathoz került, ezért sokat tudott a jugoszláv határzárról, de ezt a szakaszt később fölszedték 35:00 1956-ban megalakult a helyi nemzetőrség

Az interjúalany először kiváló dolgozói kitüntetését mutatja meg (0:00), majd szól a kommunista rendszer kiépüléséről Magyarországon. Édesapját szabotázs miatt börtönbe csukták, a javakat államosították. Édesapja kiszabadulása után folytatta oktatását (1:30). Szól arról, hogy a TSZ megalakulása után alkalmi munkákból élt (4:40). Szól katonai szolgálatáról (8:00), majd Kádár János politikáját és foglalkoztatását értékeli (10:40). Arról is szól, hogyan verték át a biztosítók és hogyan működik a korrupció (13:00). Szól az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (15:00), majd a munka világáról a kései ötvenes, korai hatvanas években (16:00). Szól a rendszerváltoztatásról, Kádár nyugdíjazásáról (19:10), majd a kádári foglalkoztatáspolitikáról (20:40). Végül az építőiparban szerzett tapasztalatairól szól (23:50).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

00:00-00:45 Születési hely, idő. 00:46-05:47 II. Világháború, német bevonulás, német katonák, orosz katonák. 05:48-09:00 Zene. 09:01-12:11 TSZ, traktor főiskola, munka, lakodalmas zenészet. 12:12-18:00 Horthy Miklós, Horthy-korszak, lovak, megélhetés a háborúban és utána. 18:01-27:54 Rákosi Mátyás, 1956, katonaság, disszidálók. 27:55-52:00 TSZ szervezés, feketevágások, Kádár és Rákosi közti különbség. 52:01-59:27 Rendszerváltoztatás, fellépések, lakodalmak.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

Az interjúalany 1914-ben született Hetényben. Szülei földművesek voltak. Egy testvére volt, aki elesett a II. világháborúban. 10 hektáros birtokon termesztettek, állatokat tartottak. Az interjúalany 8 osztályos elemi iskolát végzett. (02:20) Az I. bécsi döntéssel a falu visszakerült Magyarországhoz. Az interjúalany először csehszlovák katona volt, majd a bécsi döntés után a magyar hadseregbe került. 1942-től két évig szolgált a fronton utászként, 1 évet a Don-kanyarban. Beszél a vereség utáni embertelen körülmények közötti visszavonulásról. A százados segédje volt, így a tiszt segítségével hazatérhetett. (09:32) Részletesen beszél a Don-kanyar harcairól, a magyar katonák felszereléséről. (18:12) Beszél arról, milyen körülmények között voltak a zsidó munkaszolgálatosok a fronton. (19:42) Mivel a visszavonuláskor nagy volt a káosz, a menekülő katonákat sokszor a saját repülőik támadták meg. A halottakat csak tömegsírokba tudták eltemetni. (22:40) Beszél Magyarország szovjet megszállásáról. Több konfliktus is volt az orosz katonákkal, sok mindent elvettek a lakosságtól. (27:12) Beszél katonai szolgálatáról a csehszlovák hadseregben (még a II. világháború előtt). Megpróbált átszökni Magyarországra, de elfogták, kényszermunkára ítélték. (30:32) 1950-ben kezdték el szervezni a TSZ-t, többeket kényszerítettek a belépésre. (33:02) Beszél az áttelepítésekről. A magyaroknak sietve kellett elhagyniuk otthonaikat, helyükre önként jelentkező magyarországi szlovákok érkeztek. (35:38)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. (01:00) Elmondja iskolás éveit, munkáit, családalapítását. (03:36) Beszámol az 1956-os eseményekről. A forradalom kitörésekor kórházban volt második gyermekének születése miatt, itt jutott hírekhez. Reménykedett a pozitív változásokban. (10:18) Elmondja a tétszentkúti TSZ 1959-es alapítását, a szövetkezet működését, az ott végzett munkáját. (12:14) Beszámol a helyi közlekedés nehézségeiről. (15:32) Beszél a Kádár-korszak falusi mindennapjairól. (20:32) Az interjúalany véleménye szerint a rendszerváltoztatás nem hozott igazi változást. Összehasonlítja a Kádár-korszakot a rendszerváltoztatás utáni évekkel. (28:54)

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:26), a második világháború alatti menekülésükről a szovjetek elől (2:03). Mesél arról, hogy a ciszterci gimnázium államosítása után egy másik pécsi fiúiskolában folytatta tanulmányait (5:13), azonban kirúgták és kitelepített szülei után küldték (6:02), ahol a Horthy-korszak több prominens közéleti szereplőjével is megismerkedett (7:43), és ahol a családnak egy tyúkólban kellett élni (9:33), míg végül az 1953-as amnesztiával engedték el őket (10:30). Elmondja, hogy tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta 1956-ban (12:04), és megemlíti, hogy Svájcba disszidált (13:35). Visszatér a család kitelepítésére (17:43), majd elmeséli, hogy a ferencesek nem engedték ki a gyerekeket harcolni az 1956-os forradalom alatt (19:50). Visszatér disszidálása egyes részleteire (21:34), beszél a svájci magyar emigrációról (23:57), végül a rendszerváltoztatás ottani fogadtatásáról és ismerteti az SZDSZ-el kapcsolatos véleményét (25:05).

Az interjúalany beszél a családjáról (1:54), édesapja és nagyapja, valamint saját első és második világháborús emlékeiről, menekülésükről a szovjetek elől, a férfiak internálásáról (3:19). Kitér arra, hogy édesapját 18 hónap után engedték el, és ezután semmilyen magasabb pozíciót nem tölthetett be (11:29). Mesél a vallásgyakorlás nehézségeiről, a papok meghurcolásáról (14:27), tanulmányairól (18:37), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról, valamint annak leveréséről (23:05). Beszámol a forradalom leverése utáni dányi megtorlásról (46:10), a lakiteleki találkozóról, az MDF-be való belépéséről (47:23), az 1990-es választásokról (50:30), az MDF-SZDSZ paktumról (52:01), államtitkári kinevezéséről (55:00), értékrendjéről (55:35).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a frontról szörnyűségeket mesélő hadtápos német katonák bekvartélyozásáról (0:24). Rátér arra, hogy milyen érdekes volt gyermekszemmel a bombázás vagy egy légiharc (2:45). Szól arról, hogy édesapját kirúgták a háború után, valamint arról, hogy korábban egy gyereklány segített náluk a háztartásban, aki 1945 után sokat segített, például, hogy felvegyék iskolába (4:10). Szól arról, hogy - mint akkoriban rengetegen - vegyész szeretett volna lenni, és végül az újpesti SZTK-nál lett volna erre lehetőség, ám az utolsó pillanatban a szájsebészeten kapott mégis állást. Megkedvelte a fogászatot és többszöri felvételi után végül egy 56-os disszidált helyére vették fel (6:00). Beszél az 1956-tal kapcsolatos emlékeiről: a katonás rendben szotyizó orosz katonákról, illetve arról, hogy a honvágy visszafordította disszidálási kísérlete közben (8:50). Beszél arról, mennyit segített neki fogorvosként a korábbi asszisztensi gyakorlat, valamint szól a Kádár-korszak sikeres foglalkoztatás-politikájáról, de hozzáteszi, hogy a puha diktatúra sokat ártott, hiszen nem egészséges, ha valaki a semmittevésért is pénz kap (10:40). Beszél nagyszüleiről, a Liszt Ferenccel együtt négykezesező nagyanyjáról és a századforduló környékén meggazdagodott nagyapjáról, Bauer Ferencről, aki megalapította Deákvárat, amit Vác Rózsadombjának szánt (12:50). Szól a Horthy-korszak jólétének paradox oldalairól, valamint arról, hogy Deákvár alapítójának lányának lenni inkább rossz pontnak számított a diktatúrában (19:30). Beszél a Deákvárat Vác többi részétől elválasztó különbségről és a hasonlóságokról (21:55). Beszél a Rákosi-rendszerről, a rádiók elkobzásáról 1945 után, valamint az iskolák államosításáról (23:30). Szól arról, hogy határozottan megkönnyebbült a mindennapi élet már Sztálin halálától kezdve (25:45), valamint az iskolában folyó ideológiai átképzésről (30:45). Végül Deákvár jelenéről és jövőjéről szól, valamint arról, hogy származása ellenére sem érezte soha, hogy Deákvár az "övé" lenne (41:22).

Az interjúalany elmeséli, hogy származása, illetve későbbi 1956-os tevékenysége miatt miért nem sikerült hosszú időn keresztül megfelelő állást találnia, és hogy hogyan sikerült az 1970-es években beindítania egy lovastúrák szervezésével foglalkozó vállalkozást. 0:12--születés, család; 1:15--továbbtanulása, miért nem sikerült tengerésznek lennie és hogyan tanult tovább, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie származása, illetve 1956-os tevékenysége miatt; 4:2--hogyan kezdett az 1970-es években idegenforgalmi tevékenységbe; 14:37--hogyan működtek a szocializmusban a lovastanyák, milyenek voltak a lovastúrák

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

A riportalany felidézi gyermekkorát. Szól a család származásáról, életkörülményeiről és arról, hogy 1944-ben elvesztette édesanyját (9:12-ig). Beszél a II. világháborús élményeiről (11:52-ig). Gyermekkora további részét árvaházban töltötte a három legkisebb testvérével együtt. Az általános iskolában kezdett el zenével foglalkozni, rövidesen a gyulai zeneiskolában tanult (18:15-ig). Sikeresen felvételezett a jó nevű, Gulyás György vezette békéstarhosi zenei szakközépiskolába. Egy év után az iskolát Rákosi bezáratta, a diákok szétszéledtek az országban. A riportalany előbb Békéscsabán, majd Debrecenben végezte középfokú tanulmányait (25:33-ig). Beszél a Zeneakadémiai éveiről (27:08-ig). Az 1956-os forradalmat még középiskolás diákként élte meg Debrecenben (32:30-ig). Szól arról, hogy negyedéves egyetemistaként kezdett el Pécsett tanítani az Antal György vezette pécsi zenei szakközépiskolában (34:45-ig). Elmondja milyennek látta Pécs kulturális életét az 1960-as években (35:29-ig). Felidézi a Mecsek Fúvósötös létrehozásának körülményeit (37:44-ig). Beszél arról, hogy a Mecsek Fúvósötös 40 éves fennállása alatt az ország egyik vezető kamaraegyüttese volt. Szól a külföldi szereplésekről (41:43-ig). A külföldi utak alatt előfordult, hogy megfigyelték az együttest, ugyanakkor a hatalom nem szólt bele abba, hogy milyen művészi tevékenységet folytatnak (44:36-ig). Az 1963-ban végleg letelepedett Pécsett, hamarosan a Művészeti Szakközépiskola zenei igazgatóhelyettese lett, emellett a város elismert művészévé vált (48:44-ig). Végezetül elmondja, hogy nyugdíjba vonulása után is aktív zenetanár maradt, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója (50:17-ig).

Az interjúalany 1938-ban született Zabar faluban, a legszegényebb családok közé tartoztak. Édesapja a II. világháború után 1947-ig hadifogságban volt, édesanyjának egyedül kellett eltartania a családot. (02:40) Beszél az orosz megszállásról, anyját bátyja védte meg az erőszakoskodó szovjet katonáktól. Bátyját a falhoz állították, ráijesztettek, hogy kivégzik, de csak mellé lőttek. Ez az élmény azonban maradandó pszichikai károsodást okozott, skizofrén lett. (05:18) Beszél az iskolás éveiről. Katolikus iskolába járt, az ünnepélyeken részt vett, sokat túrázott az erdőben. Visszaemlékszik arra, hogyan élte meg a kommunista hatalomátvételt. (07:00) Elmondja, hogyan zajlott le a földosztás, mire édesapja hazatért, már kaptak egy kis földet. De apja gyári munkát kapott, így beköltöztek Salgótarjánba. Gyárnegyedben, rossz körülmények között éltek. Magas volt a környezetszennyezés. (10:02) Részletesen beszél édesapja fogságba eséséről. A háború végén megszökött a honvédségtől. Mivel nem volt hajlandó szolgálni a Vörös Hadseregben, ezért elvitték malenkij robotra. Édesapja pacifista volt, őt követve az interjúalany is az. (14:04) Emlékei szerint az orosz katonák nagyon szerették a kisgyerekeket, mindig kapott tőlük cukrot, játszottak vele. (16:04) Beszél a háború utáni újjáépítésről. Fél év múlva beindult az oktatás is, de addig volt ideje a szabadban játszani a vele egykorú gyerekekkel. Sokszor gránátokat, aknákat szedtek szét. Falujában nem volt megtorlás a háború után, mivel a nyilasok elmenekültek. (20:02) Beszél a koalíciós korszakról, a Kisgazdák kormányzásáről, a baloldali pártok egyesüléséről, a kommunista hatalomátvételről. Az első években a kommunisták a "szebbik" arcukat mutatták, utána következett a megtorlás. Falun fokozatosan először a nagyobb birtokokat vették el, aztán a kisebbeket is. Létrejöttek az internálótáborok. (24:54) Az 1956-os események teljesen váratlanul érték. '56 őszén kezdte el a főiskolát Szegeden. Beszél a MEFESZ létrejöttéről. Október 23-án arra figyeltek fel, hogy a rádióban csak az Egmont nyitánt játszották és bemondták a statárium kikiáltását. Később értesültek csak részletesen a forradalomról. A főiskolán megszűnt a tanítás, így hazament Salgótarjánba. Elmondja a munkástanácsok követeléseit. Miután Ausztriából kivonultak a szovjet csapatok, ezért sok magyar is azt hitte, hogy semleges lehet az ország. Salgótarjánban a legsötétebb nap december 8-án volt. Letartóztatták a munkástanács vezetőit, a munkások tiltakozásakor a tömegbe lőttek. Az interjúalany szerint 50 körül volt a halottak száma. A tüntetésen nem vett részt, de megrázta a holttestek látványa. (36:26) Ez akkora hatással volt rá, hogy januárban, amikor újrakezdődött az egyetem, segített forradalmi plakátok terjesztésében. Civilruhás rendőrök elfogták. Nem verték meg, lelkileg terrorizálták a vallatás alatt. Elítélték, beszél a börtönről. Körülbelül 4,5 hónapot töltött börtönben. (41:30)

Balassa Klára a Rajk – ügy egyik elítéltje: a „sleppet” sújtó mellékperben 15 évet kapott, mint Lazar Brankov titkárnője. 1956 nyarán, jóval főnöke rehabilitációja után szabadult. Kisfiát a börtönben szülte meg: elvették tőle és a többi politikai elítélt gyerekéhez hasonlóan nevelőotthonba adták. Noha a Párt anyagilag rehabilitálta (erkölcsileg soha), a hatvanas években Párizsba ment gyermekének apja, a Rajk – perben szintén elítélt Branislav Zsivkov után. Párizsban, a Nanterre-i egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjazásáig, ma egy kis francia faluban, Courcôme-ban él a fiával, Ruffec mellett. Az interjú két nagy tematikus blokkra tagolódik: az első rész érdekessége a harmincas – negyvenes évek társadalomtörténeti vonatkozásaiban rejlik, beleértve a kettős megszállás megpróbáltatásait is (a nyilas éra zsidóüldözései – a szovjet hadsereg nők elleni nemi erőszakcselekményei); a második rész a Rajk – per és a börtönévek története. Az első rész összefoglalása: házasságon kívüli születés a Horthy – adminisztráció magasan pozicionált személyiségének családjában; örökbeadása után gyermekévek a trianoni határ túloldalán, Zomborban; zsidó származású nevelőanyját eredeti családjára hivatkozással megmenti a deportálástól; „viszonzásul” az oroszok bejövetelekor nevelőanyja vállalja a nemi erőszakot a fiatal lány helyett. A második rész összefoglalása: szerb nyelvtudása révén állás a jugoszláv követségen: Lazar Brankov titkárnője lesz; Tito kiátkozása után is a követségen marad; Brankov szovjetunióbeli, majd Rajk itthoni elítélése után a „második vonalat” sújtó perben 15 évet kap; a letartóztatás körülményei, az ÁVH kihallgatási módszerei; börtönévek, börtönviszonyok; neve nincs, csak száma: 118; kisfiát, Miklóst a börtönben szüli meg, 3 hónapos korában nevelőotthonba adják: ám egy emberséges ávós elárulja, hova vitték, így találja meg szabadulása után, 1956 nyarán; az immár 5 éves gyermekkel való megrázó találkozásakor elhangzott párbeszéd lett az interjú címe. Az utolsó rész a kiszabadulás utáni évek elbeszélése: a Pethő – intézetet alapító dr. Pethő András segítsége a lelkileg súlyosan sérült Miklós felépülésében; bőséges anyagi kárpótlás az MSZMP részéről: lakás, állás a Rádióban és a Televízióban. Azonban a gyermek apja Párizsban él: mindent feladva utána megy. Disszidálása után nincs visszaút: Franciaországban éli le az életét. 0:00 gyermekkor, házasságon kívüli gyerekként született, az édesanyját megházasítják, de a nevelőapja nem tűrte meg, ezért dajkához, majd örökbe adják 2:47 örökbe fogadó apja leviszi Jugoszláviába, Zombor városába, 1941-ben kapja meg a Bácskát ismét Magyarország 4:57 beszél a zsidókról és a zsidótörvényekről, mivel a nagymamája zsidó származású volt, ezért a két lányával együtt öngyilkosságot kísérel meg, hogy ne vigyék el őket, a kísérletet a két nagynénje túléli, de a holokauszt során megsemmisítőtáborban végzik 6:55 a család elhurcolása után Budapestre ment, ahol befogadták 1944-ben, a pincében húzták meg magukat, beszél a nyilasokról 10:06 ő azért menekült meg, mert az igazi édesanyja egy magas rangú katonatiszt felesége volt, így menekültek meg a deportálástól, a nevelőanyja pedig őt menti meg attól, hogy az orosz katonák megerőszakolják 12:34 be akart iratkozni az egyetemre, de elment dolgozni a jugoszláv katonai delegációhoz titkárnőnek, mert tudott szerbül, ott ismerkedett meg Lazar Brankov katonatiszttel, aki később a Rajk-per második vádlottja lett 15:40 a követségen dollárral fizették a munkáját 16:25 Brankovot a Szovjetunióban elfogják, és visszahozzák a Rajk-perhez, az ő unokaöccse volt Branislav Zsivkov, aki később az ő férje lett 18:03 1951 januárjában letartóztatták, mert Brankovnak volt a titkárnője, felidézik a Rajk-pert, 15 évre ítélték 21:39 Sztálin halála után a börtönben is könnyebb volt, felidézi az elfogásának körülményeit 25:37 kihallgatták, törvényszék elé viszik, 15 évet kapott, a Margit körúton volt a katonai bíróságon 30:00 gyermeket várt, mikor bebörtönözték, így a börtönben született meg a fia, a szintén bebörtönzött édesapja egy ideig nem is tudott a fiáról 32:32 őket Kalocsára vitték Sztálin halála után, a fiát elválasztották tőle három hónaposan, a fia hajából egy darabot végig magán hordott egy darabot 35:32 1956 augusztusában jött egy bizottság, és mindenkit szabadon engedtek, akik a Rajk-ügyhöz tartoztak, (Brankov is kiszabadult), felidézi azt is, hogy a börtönük ablaka alatt zajlottak a kivégzések 38:21 1956-ban összefutott az egyik kihallgatójával, aki elszaladt előle; a történtek ellenére nem érzett dühöt a végrehajtókkal szemben 39:25 1956. augusztus 12.-én szabadult; a börtönben dolgozniuk lehetett egy idő után; egyenruhában voltak, számokon nevezték a bebörtönzötteket 43:17 a szabadulása után gondot okozott az, hogy mit hova menjen, egyből elment a fiáért Pálfalvára, ott egy gyermekotthon volt, ahol az elítéltek gyermekeit gondozták 46:00 Dr. Pethő Andrást egyik páciensén keresztül ismerte meg, segített nekik 48:58 a forradalom alatt Zsivkov Párizsba menekült; ő kapott lakást és a rádióban munkát 50:27 beiratkozott az egyetemre, magyar tanár lett, de 1966. július 6.-án eljöttek Párizsba, de a fia édesapja akkor már házas volt, és két másik gyermek édesapja

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany beszél beszél az 1950-es évekről, a Sztálin halálával bekövetkező változásokról, a különböző ifjúsági mozgalmakról és a hivatalos ünnepélyekről. Részletezi az 1956-os forradalom előzményeit, illetve, hogy hogyan látták akkoriban a nemzetközi segítségnyújtás lehetőségét. Szól a forradalom leverését követő megtorlásokról, a Kádár-korszak alatt érzékelhető változásokról, a rendszer felpuhulásáról, valamint a rendszer válságának jeleiről. 0:14--emlékei az 1950-es évekről, hogyan kezdett el lassan beszivárogni az iskolás életébe; 6:50--mi változott Sztálin halálával, milyen emlékei vannak az iskoláról; 12:17--ifjúsági mozgalmak, a DISZ és az úttörőmozgalom működése; 19:40--milyen megkülönböztetés érte a kulákok gyerekeit az iskolában; 24:53--az iskolai és egyéb ünnepélyek; 35:10--a propaganda működése, a párttagság; 40:59--milyen változások voltak a szovjet politikában 1955-ben; 45:00--az ÁVÓ, a határőrség és a besúgók; 49:30--milyennek látta az állampártot; 52:00--emlékei az 1956-os eseményekről, ennek előzményeiről, a nemzetközi segítségnyújtás esélyeiről; 1:13:00--a forradalom leverése okoza pusztítások, a forradalmat követő megtorlások; 1:18:05--a Kádár-korszak jellemzői; maszekolás, háztáji gazdálkodás, KISZ, propaganda, TSZ; 1:29:20--a rendszer válságának jelei; 1:33:00--milyen tapasztalatok érték Ausztriába tett utazása során

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan szervezték Szegeden a repülő egyetemeket, hogy hogyan jutott hozzá a különböző szamizdat irodalmakhoz és hogyan zajlott ezek sokszorosítása. Elmondja, hogy hogyan lehetett a Kádár-korszakban nyugatra utazni, és milyen hatást gyakoroltak rá a különböző külföldi útjai. Említést tesz a rendszerváltoztatást megelőző korszak sajátosságairól is. 0:15--családi emlékek 1956-ról, amely alatt több családtagja is rendőrként szolgált; 4:8--hogyan szerveződtek a repülő egyetemek a szegedi egyetemen, milyen témákkal foglalkoztak ezeken, hogyan viszonyult ezekhez az elnyomó hatalom; 9:10--milyen utakon kerültek kapcsolatba a szamizdat irodalommal, hogyan sokszorosították őket; 12:23--hogyan vett részt a Beszélő és egyéb anyagok sokszorosításában, hogyan buktak le ezzel és hogyan viselkedett a letartóztatáskor; 17:15--mi történt azzal, akit bevittek illegális nyomdászatért, hogyan zajlott nála a házkutatás; 27:0--hogyan lehett külföldre utazni, milyen útlevelek és valutakorlátozások voltak; 31:0--viszonya ahhoz, hogy a család egyik ága mélyen vallásos, a másik ága pedig baloldali volt, mit gondolt akkoriban a rendszer fenntarthatóságáról; 36:8--mik a különbségek a rendszerváltoztatás előtti és utáni berendezkedés között; 39:38--miért kívánkoztak az emberek nyugatra, milyen benyomások érik ott őket; 43:33--hogyan volt érezhető a rendszerváltoztatás előtti időszakban a rendszer puhulása, hígulása;

0:00 családi háttér, gyermekkor, szülei zsellérek voltak 2:54 felidézi iskolai élményeit 4:00 Nagybátonyba került, ott tanult, dolgozott 7:48 a forradalom előtt a falusiakból napszámost csinált a TSZ 8:39 mesél az 1956-os emlékeiről, a budapesti problémákról hallomásból értesültek 10:23 őt választották a helyi munkástanács elnökévé 18:01 provokátorok is jöttek, közben ők is jártak kétszer Budapesten 22:36 éjszaka bejöttek az oroszok, őt letartóztatták, de végül elengedik 28:11 Budapestre is elment, rommá volt lőve a város, de látták a Sztálin-szobor két csizmáját 32:26 ahogy hazajött, letartóztatták 35:19 folyamatosan fenyegették, hogy meg fogják ölni, mesél a börtönbeli eseményekről 38:20 másodfokon 12 évre ítélik egy zárt tárgyaláson, amíg börtönben volt, addig a családot megbélyegezték 42:07 a börtönben is provokálták őket, hogy legyen okuk bántani őket 45:09 szerinte nem volt rendszerváltoztatás

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a sárospataki kollégiumban, és arról, hogy az államosítás után, mint nem helyit, hazaküldték. Innentől osztályidegen szülei miatt nagyon nehezen tudott tovább tanulni, de végül felvették magyar-történelem szakra Debrecenben (0:15). Szól arról, hogy önkéntes volt a mohácsi árvíz idején, és Budapesten volt október 23-án. Szól a forradalom kibontakozásában (3:14), a Sztálin-szobor ledöntésében (5:20). Szól arról, hogy Debrecenben már október 23-án délelőtt belelőttek a tömegbe, és arról, hogy 24-én érkezett le (9:48). Szól arról, hogy a Hódmezővásárhelyi forradalmárok Debrecen tanácsait kérték, így őt küldték le (13:00). Szól az orosz invázióról, arról, hogy csak vizeskancsót vágtak egyesek a tankhoz. Képtelenség lett volna az alacsony építésű városban ellenállni, ezt néhány pesti felrótta a debrecenieknek (16:00). Szól arról, hogy 4-én Győrbe kellett volna utaznia egy küldöttségben, de ez nem történt meg az invázió miatt. Elutazott a menyasszonyához (18:35). Beszél öccse emigrálásáról, és arról, hogy februárban visszament a tanítás kezdetére Debrecenbe, amin sokan csodálkoztak, de neki nem volt rejtegetni valója. Sőt, harmadik szaknak felvették az angolt. A fegyelmi bizottság beszámolót kért 56-os tevékenységéről, amiért négy félévre kitiltották. A dékán tanácsára csak a 8. napon lebbezett fel, mert el kellett, hogy utasítsák, de addig minden vizsgát letett, amit tudott, így eljutott az abszolútóriumig (20:10). Ezután többféle munkát végzett, például pékként dolgozott. Később azonban Komáromban, éppen a moziba készülve, letartóztatták. Szól a fogdába zárásáról (25:10). Elmeséli a kihallgatását és az abszurd vádakat (29:15). Szól a pufajkások működéséről (31:30), majd tárgyalásáról, ahová senki nem jött el az egyetemről tanúskodni. Egy olyan mondatért akarták elítélni, ami Hajdúböszörményben tényleg elhangzott, de nem tőle. A bíró egy előre elkészített lap alapján hozta meg az ítéletet öt évről (35:40). Szól a börtönről, cellatársairól, akik között diákok, lókupec, állatorvos, atomfizikus is volt, ez utóbbi Hevesi József, későbbi polgármester (38:30). Darvas Iván volt a könyvtáros. Átkerült a fordító részleghez, itt dolgoztak később. A fordításért almát kaptak cserébe (42:20). A fellebbviteli bíróságon három évre csökkentették a büntetést, de 59 áprilisban amnesztiát kapott. Mikor hazament, ugyanazokat az esküvői meghívókat küldték ki, amiket börtönbüntetése előtt akartak kiküldeni, csak áthúzták a dátumot (45:45).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), édesapja Horvátországból történő átszökéséről Magyarországra, akit a család többi tagja is követett (0:46), ahol először egy tanyán éltek (4:46), a ráksi iskoláról (6:45), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:41), a háború alatti élelmiszerellátásról (11:24), az 1945 utáni újrakezdésről (12:13), tanulmányairól, nyári munkáiról, pályakezdéséről, a fizetési viszonyokról (13:40), a kulákok, svábok helyzetéről (21:05), a korabeli árakról (22:53), a békekölcsönről, a Rákosi-korszak megszorításairól, padlássöprésről, beszolgáltatásról (24:19), a közveszélyes munkakerülőkről (27:35), a szocialista ünnepekről (29:46), a katonaságról (32:48).

Az interjúalany beszél a cserkészetről (1:01), családjáról, gyerekkoráról (3:53), a leventemozgalomról (5:28), katonai bevonulásáról (8:43), bevetéséről, második világháborús részvételéről (14:31), hadifogságáról (21:21), hadifogságból való hazatéréséről (26:38), visszatérése utáni munkájáról (34:47).

Az interjúalany beszél szülei helyzetéről az 50-es években (0:40), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról (3:08), a forradalom leverése utáni, kisiskolásként véghezvitt „sztrájkról” (7:59), történészi pályája kezdetéről (13:50), az ELTE-ről történt kirúgásáról és a besúgókról, valamint további pályájáról (15:40), a rendszerváltoztatás pozitív hozadékáról (28:32), a történelem és a politika összefonódásáról és történelemfelfogásáról (30:36).

0:00 az 1950-es években került gimnáziumba, addig az általános iskola úttörőévei boldogan teltek 2:29 édesapja vasutas volt, tehát 1945-ben automatikusan be kellett lépnie a kommunista pártba, annak ellenére, hogy templomjáró ember volt, emiatt kapott fegyelmiket, de egyéb következményei nem voltak ennek 4:04 riasztó az ellentét volt a propaganda és a valóság között, még magyar órán is félreértelmezték a költőket 7:17 a gimnáziumban megváltozott a helyzet, akkoriban ez nagy rangot jelentett, de a szakmai munka volt az elsődleges, a KISZ és az állami ünnepségek kötelezőek voltak, azonban egyes tanárok tettek az órán utalásokat arra, hogy a kommunista felfogás nem feltétlenül az egyedüli igazságot jelenti 11:13 mesél a gimnázium tanárairól 12:50 1956-ban másodikos gimnazisták voltak, ekkor mindennaposak voltak a felvonulások, tüntetések, az egyik tanárukat elítélik, mert nem ellenezte a diákjai felvonulását, a tanáraik tárgyalására beidézik őket, sőt, tanúskodniuk kellett 16:09 az iskola tanári kara kicserélődött a forradalmi események után, sok tanár bebörtönöztek, vagy áthelyeztek 20:31 hallgattak Szabad Európa Rádiót, és szerinte nem volt csalódás az, hogy a SZER által beígért amerikai beavatkozás nem történt meg 24:00 a forradalom után egy kemény megtorlási időszakot követően a diktatúra nyomása a mindennapi életre enyhült, mesél a perekről, amire kivitték őket 30:00 kialakult egyfajta kettős beszéd 31:41 a nyolcvanas években már érezték azt, hogy a rendszer nem tart örökké 33:29 egy ismerőse javaslatára ment el fogorvosnak

Az interjúalany egy kislány szemszögéből meséli el elhurcolásának történetét: a kitelepítés éjszakáját(0:19),a marhavagonbani utazástól elkínzott deportáltak brutális fogadtatásról, amikor elhangzik az interjú címéül választott mondat: „Itt mindenkinek dolgozni kell addig míg bele nem döglik!”(2:45) azt, hogy mint 16 éves szerelmes lány,gyermekként mit tartott fontosnak magával vinni a lágerbe(8.09). Képet kapunk a lágerviszonyokról, a hodálybeli mindennapi életről, az őrség foglyokkal szembeni bánásmódjáról(9:24). Részletesen mesél a munkakörülményekről (silózás, rizsföldek, megerőltető fizikai munka kalóriaszegény táplálkozás mellett szélsőséges időjárási körülmények között)(11:40), a teljesítendő normákról, a fizetségről, a munkaképtelenek sorsáról, azokról, akik belehaltak a megpróbáltatásokba. Ennek kapcsán szól a higiéniáról és az orvosi ellátásról is(20:27).Beszél a hodálybéli együttélés körülményeiről (a zaj, a tömeg, a bűz, stb...) és az őrökről is(28:30). Egyetlen szép élményeként elmeséli a deportált kisgyermekekkel való törődését, akiknek tanítgatása révén készül fel későbbi édesanyai szerepére(35:32). Az interjú utolsó része a kiszabadulás körülményeiről és a szabad életbe való visszailleszkedés nehézségeiről szól(39:52). 1990-ig a férjén kívül soha, sehol, senkinek, még gyermekeinek sem mert beszélni a vele történtekről(44:35).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és szüleiről (0:39). Rátér a II. világháborúra és oktatására (1:54). Szól arról, hogyan helyezkedett el tanítóként, és hogy milyen volt az oktatás szovjet modellje (7:25). Elmeséli, miként került el a bányatelepre, ott hogyan tudta gyakorolni a hitét, valamint azt, hogyan találkozott a férjével és hogyan házasodtak össze (10:20). Szól az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, és arról, miként vitték el a rendőrök karácsonykor a férjét, és verték össze (16:32). Arról is beszél, hogyan került férje a kistarcsai internálótáborba, majd hogyan akarták koncepciós perben elítélni, ami végül az egyértelmű hamistanúzás miatt nem sikerült (21:50). Szól arról, hogy férje meghurcoltatása után nem kapott munkát, majd hogyan kellett közlekedés nélkül ingázva tanítania (27:00). Végül szól arról, hogy 1962-től már kapott rendes munkát (32:07), illetve arról, hogy milyen fizetést kapott s ez mire volt elég (38:55).