A szűkebb és tágabb környezetet érintő válságról

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdődött a forradalom Salgótarjánban, és hogyan csatlakozott, mikor egy árvizi mentésről Budapesten keresztül ment haza. Szól arról, hogy csak a könyvesboltok kirakata volt betörve Pesten, mert a marxista könyveket eltüntették (0:22). Beszél arról, hogy alakult ki az acélgyári sztrájk, és hogyan alakították meg a nemzetőrséget (2:12). Elmeséli, hogyan szereztek fegyvereket, és hogyan működött az őrség (3:50). Szól arról, hogy miétr csatlakozott a forradalomhoz, és mit jelentettek a munkástanácsok (7:00). Elmeséli, hogy a forradalmi események miatt a megyei vezetőség Csehszlovákiába távozott, majd visszatérve őket vádolták hazaárulással (9:30). Szól arról, hogy mi vezetett a forradalomhoz, a diktatúra mibvenlétéről, a besúgók és az ÁVO működéséről (12:40). Szól arról, hogyan adták le a fegyvereket az oroszok bejövetele után (20:12). Arról is szól, hogy nem disszidált, mert a forradalmi események újrakezdését, a MUK-ot várta (22:50). Szól a pufajkásokról és arról, hogyan tartóztatták le áprilisban (25:10), illetve a Kádár-korszak foglalkoztatáspolitikájának visszásságairól (30:10). Beszél a december 8-i mészárlás előzményeiről, arról, hogy két letartóztatott munkásvezető elengedése miatt kezdődött tüntetés (32:30). Szól arról is, hogy a pufajkásokat már korábban leszerelték (35:50). Elmeséli a sortüzet, és azt, hogy a kavarodásban nem lehetett látni, hogy az oroszok is tüzeltek-e (38:15). Végül arról szól, hogy minderre azért került sor, hogy Kádár a forradalom után a munkástanácsok hatalmát is megtörje (43:30).

00:00-00: 50 Születési körülmények. 00: 51 -01: 58 Gyerekkor. 01: 59 -02: 31 Szülei foglalkozása. 02: 32- 03: 24 Iskola. 03: 25- 03: 53 Katonaság. 03: 54- 04: 55 Az 1950-es évek. 04: 56 -08: 20 Az 1956-os forradalom. 08: 21 – 11: 20 Pesti események. 11: 21-12: 48 Dunaújváros. 12: 49-14: 00 Szocialista város. 14: 01 – 14: 56 Sztahanovista-ünnep. 14: 57 -16: 50 KISZ tagság. 16: 51 -18: 56 Szórakozás, koncert. 18: 57- 23: 48 Labdarúgás. 23: 49 -25: 45 Katonaság. 23: 48 - 26: 54 Házasság. 26: 55-27: 30 Templomba járás. 27: 31 -28: 34 Falusi búcsú. 28: 35-29: 39 Kádár-korszak. 29: 40 -30: 20 Rendszerváltoztatás. 30: 21 -30: 55 Nyugdíjas évek. 30: 56- 31: 56 ’90-es évek, párttagság kérdése. 31: 57-33: 14 Szocializmus. 33: 15- 35: 06 A régi rendszer hibái. 35: 07 -36: 09 Unokái. 36:10 : 37:47 Életének legszebb időszaka.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról, az 56-os eseményekről (0:20), majd rátér az 1960-as évekre, a szórakozási lehetőségekre (4:50). Szól katonai szolgálatáról, az izgalmas hadgyakorlatokról (6:00). Szól elhelyezkedéséről a Videotonnál, például arról, hogy Marx és Engels képeit kellett vinniük egy felvonuláson, azután pedig bedobták egy bokorba, de később ezt számonkérték rajtuk (8:20). Szól nősüléséről, első autójukról, valamint a kirándulásokról (9:40). Szól az akkori és a későbbi nevelés különbségeiről (12:20), majd a szőlőművelés és az olvasás hobbijáról (15:00). Beszél arról, hogyan szerezhettek be a kommunizmus évei alatt farmert vagy Adidas-pólót (19:20). Elmeséli, hogyan épített a gyermekeinek biciklit (23:40). Rátér a rendszerváltoztatás elemzésére, a bizonytalanságra és a leépítésekre, a Videoton átalakítási kísérleteire (27:00). Szól arról, hogy nem volt könnyű vállalkozóvá lenni, mert a termelőeszközöket már korábban eltulajdonították (31:50). Végül a multinacionális cégekről szól, akik először úgy jöttek, mint felszabadítók, bár sokuk végül nem teljesen morálisan viselkedett (34:25).

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany beszél a II. világháborúról, a Zagyva-híd felrobbantása után menekülő németekről (0:32). bBeszél arról, hogyan kellett tüzet oltania és halottakat szállítania a bombázások után. Egy-két konkrét esetet is megemlít, amikor sokan meghaltak (4:35). Szól a zsidók elhurcolásáról, saját zsidó főnökéről és az antiszemitizmus érthetetlenségéről (7:20). Szól arról, hogyan indult meg a cserekereskedelem a szovjet megszállás után, és arról, hogyan lett kereskedő (12:03). Szól katonai szolgálatáról (15:50), és arról, hogy egy jugoszláv-magyar határvilongás során mennyi bajtársa veszett oda (18:50). Szól arról, hogy tisztiiskolára akarták küldeni, de inkább a kereskedelmet választotta és a Csemegekereskedelmi Vállatnál kezdett dolgozni, ami a Julius Meinl utódja volt. Szól az ellátásról, a különlegességek, déli gyümölcsök és tőkehús beszerzéséről (19:40). Szól arról, hogy 1956-ban más boltosokkal összefogtak a fosztogatások elkerülése végett, és azért, hogy mindenki nyitva tartson (23:12). Beszél az árakról és arról, hogy kinek volt nagyobb keresete a Kádár-korszakban (24:22). Szól arról, hogy miként töltötte fel az árut naponta (29:00), valamint arról, hogy hogyan szűntek meg a munkalehetőségek és szűnt meg az ipar a 80-as években (33:20). Arról is beszél, hogy miként nyitottak Ulánbátorban vágóhidat, és hogyan látta megrökönyödve, hogy a mongol leányok a birkafaggyút használták dezodor gyanánt. Moszkvában is két üzletük nyílt (35:10). Végül a rendszerváltoztatás következményeiről, a Julius Meinl visszatéréséről beszél (37:15).

Édesapja bányászcsaládból származik, édesanyja cselédlány volt. 1946-ban született a mára Tatabányához tartozó Bánhidán. Jó módban éltek, édesapja megbecsült ember volt a környéken. Erről mesél az interjúalany(0:05). Az akkori politikáról nem nagyon értesült akkoriban, de személyes élményei alapján vissza tud emlékezni pl. a bányában dolgozó politikai foglyokra(3:11).1956-ban 10 éves volt, eleinte örült, hogy édesapja nem mozdult ki a család mellől. De mivel egy helyi nagygyűlésen megjelent, a forradalom után az édesapját is elvitték a hatóságok(6:08).Édesapja disszidálni akart, bár az édesanyja nem. Miután az édesapját elvitték nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek(9:04).A rossz anyagi helyzet miatt nem tudott továbbtanulni(11:45).Az interjúalany az édesapja munkáskitüntetéseiről, a munkaversenyekről mesél(12:04).Édesapját az éj leple alatt vitték el, fekete autóval. Kihallgatták, kiengedték, megint elvitték, majd egy koncepciós perbe fogták. A pert Győrben rendezték meg, itt 10 év börtönre ítélték(13:32).Az interjúalany elmeséli a kihallgatás és a per körülményeit(15:07).Az édesapja'56-os múltja miatt az interjúalany nem kapott munkát és végig megbélyegezték(17:23).1956-ban az édesapja járőrözést szervezett, nehogy az oroszok elvigyék a fiatlokat(19:42).Egy hónap híján 6 évet ült börtönben, ekkor amnesztiát kapott. A börtönben töltött évek után édesapja nagyon megrokkant(22:16).Az ismerősök, barátok a forradalom után cserben hagyták a családot(24:10).Édesapja 1971-ben ment nyugdíjba, a következő évben meg is halt. Ehhez kapcsolódóan az interjúalany elmesél egy történetet(26:13).

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:00), majd a háborús emlékekről, a bunkerben való rejtőzködésről (1:18). Szól földműves szüleiről, a mezőgazdaság terrorizálásról az 1950-es években (3:12). Elmeséli, hogy édesanyja két nővére az Egyesült Államokban élt, és az 1956-os forradalom után hozzájuk akart disszidálni. Egy rokon megszervezte átjutásukat Ausztriába, ahol különböző rendházakban szálltak meg (7:26). Elmeséli azt az élményét, mikor az osztrák ferences missziós nővéreknél lakott, s a kápolnájukban rádöbbent Isten létezésére, ami elnyomott minden kommunista propagandát (12:00). Szól a szerzetesrendek feloszlatásáról (14:30), valamint arról, hogy miként döntött úgy, nem megy Amerikába, inkább a nővérek fogadalmát kívánja letenni (17:30). Szól arról, hogyan végezte el a teológiát, miként dolgozott a rend óvodájában, valamint a rend történetéről (21:48). Beszél arról, hogy miként került ki Brazzaville-Kongóba, ahol az "enyhe kommunizmus" miatt nem az iskolában, csak a kápolnában taníthattak hittant. Említi az ország jó oktatását is (22:55). Végül a kongói emberek barátságosságáról, vallási életükről, hosszú és szép ünnepi miséikről szól (29:20).

Az interjúalany mesél nagyszüleliről és szüleiről, valamint az egykori hajdúböszörményi és debreceni zsidó közösség működéséről. Elmeséli, hogy családjában hogyan tartották a hitüket, és hogyan nevelték a zsidó szokások előírásainak megfelelően a gyermekeiket a szocializmus időszakában is. 0:24--szülők, nagyszülők, foglakozásuk, származása, lakóhelye; 8:30--hogyan tartották a hitüket (pl. öltözködéseben, hajviseletben), és mivel foglalkoztak, hogyan tartották a család többi részével a kapcsolatot; 11:38--érték-e gyermekkorában antiszemita hatások, milyen nyelveket beszéltek a családban; 13:25--milyen emlékeket őriz a szocializmus időszakáról, hogyan tudták elkerülni a gyermekeik a vallásuk miatti konfliktusokat az iskolában; 18:55--házassága; 19:41--véleménye a kitelepülésről, és viszonya Izrael állam létrejöttéhez

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

Az interjúalany beszél családjáról, valamint arról, hogy a Bagi családnév nagyon megfogyatkozott (0:08). Mesél egyik lányáról, akiből jegyző lett (3:20), illetve a másikról, aki 1956-ban disszidálták (8:05). Beszél gyermekkoráról, középparaszt származásáról (14:14). Elmondja, hogy édesapja rizst termesztett, de a kommunisták elzárták a vizet, majd zaklatták, kérdezgetve, hogy miért nem locsolja a földet. A folyamatos zaklatások végül az öngyilkosságához vezettek (15:45). Elmeséli legkisebb leányának ijesztő rosszullétét és gyógyulását (7:38). Különböző munkahelyeiről szól (19:30), majd arról, hogyan került egy szikvízüzem élére. Nagyon jól keresett a szikvízüzemben, ám a házépítés és költözés körüli nehézségek közepette megromlott a házassága (25:00). Az 1956-os forradalomról való emlékeit is feleleveníti (30:48), majd az 1945-ös megszállásét, amikor a tanyán bújkáltak az oroszok elől, a faluban lévő házukban pedig istállót rendeztek be, és neki kellett egy orosz katona zsákmányát cipelnie (36:50). Végül arról szól, hogy ifjúsági szervezet csendes gyűlésén volt 1948-ban. Az ávósok utána kivallatták, mint "horthyistát", és addig verték, hogy elájult. Azóta nem tagja egyetlen pártnak sem (44:30).

Az ismert interjúalany 56-os forradalmár, állami kitüntetett, a POFOSZ alelnöke. 1956-ban a Szegedi Néptanács tagja, az események aktív résztvevője és hiteles elbeszélője, írója, számos tanulmány és könyv szerzője. Elbeszéléséből nem csak a szegedi események mozzanatait követhetjük végig, de összefüggéseiben is látjuk a történteket. Bepillantást kapunk az államvédelmi szervezetek felépítéséről és működéséről is. November 6-án letartóztatták, három évig ült börtönben. Kihallgatásának, fogva tartásának körülményeiről, a szegedi nyomda megvédéséről is beszámol. Kiderül az is, miként lehet nemzetőr úgy, hogy sosem volt a Nemzetőrség tagja. Igazi korvallomás tanúi lehetünk.

Az interjúalany 1925-ben született Bakonysárkányban (Komárom-Esztergom megye). Beszél gyermekkoráról, családjáról. (03:30) A család Salgótarjánba költözött, az interjúalany itt kezdte meg iskoláit. Részletesen beszél az iskolai körülményekről. (07:00) A polgári iskola után rövid ideig varrónő volt, majd elvégezte a rimaszombati apácák 2 éves kereskedelmi képzését. Mivel közeledett a II. világháború, a férfiakat behívták katonának, így az interjúalanynak is jó állása lett. (09:42) Elmondja, hogyan élte át a II. világháborút. 1944 decemberében szállták meg Rimaszombatot az oroszok. Ekkor még folytak a harcok. Részletesen beszél az ekkor uralkodó körülményekről. (19:08) AZ '50-es években Miskolcra költözött, ott sok volta az üres lakás. A Rákosi-rendszer nagyon idegen volt, nem volt hozzászokva senki a diktatúrához, rosszak voltak az életkörülmények. Az interjúalany adóellenőrként dolgozott, ekkor ismerkedett meg férjével. (24:06) 1951-ben ment férjhez, még ekkor is nagyon rosszak voltak a viszonyok. (30:10) Beszél az 1956-os miskolci eseményekről. (34:52) Beszél a család mindennapjairól a forradalom után. (36:00) A rendszerváltoztatást már külső szemlélőként élte meg. A család helyzete javult. (37:48)

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szüleiről, és arról, hogy az erdészet volt az álma, de végül kőműves lett (0:48). Szól oktatásáról és Budapestre kerüléséről (4:50). Rátér az 1956-os forradalom eseményeire. Részt vett a gyűlésen a Parlamentnél és jelen volt a Rádió ostrománál (6:00). A Kilián Laktanyánál is ott volt, és egy sortűzben meghalt az egyik barátja (9:30). Szól a második világháború eseményeiről, a bombázásokról (12:00). Szól arról, miért nem lett végül erdész, és miért szerette meg az építészetet, és milyen nehézségei vannak hivatásának (17:40). Mesél nagyapjáról és a hagyományos világról (22:42). Szól az akkori hétköznapokról, a hitéletről és az ünnepek méltó megüléséről (25:35).

Az interjúalany 1937-ben született Besenyszögön (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Sokat költöztek. Apjának nem kellett bevonulnia a világháború alatt, így végig kényelmes életet éltek. (02:22) A család a háború alatt Kaposvárra került, az apát ide helyezték állatorvosnak. Egy zsidó család házát kapták, nem tudták, hogy a mi történt a korábbi tulajdonosokkal. (04:50) Beszél a bombázásokról. (07:22) 1946-ban szülei elváltak. Iskoláit Kisújszálláson kezdte, majd Sajószentpéteren folytatta, ahol anyja állást kapott. Éheztek. (10:50) Az interjúalany munkát vállalt: biciklivel járta körbe a környező falvakat, újságpénzt szedett be. (12:04) 1956 szeptemberében kezdte meg tanulmányait az Állatorvosi Egyetemen. Itt élte át az 1956-os eseményeket, beválasztották a forradalmi bizottságba. Részt vett a tüntetéseken, a Sztálin-szobor ledöntésénél is jelen volt. Sírva énekelte a Himnuszt a tömeggel. (17:36) Az első napokban a forradalmároknak főzött az egyetemen. (19:56) Két öccse disszidálni akart, de lebeszélték őket. (22:10) Az egyetemen ismerte meg későbbi férjét. Az egyetem elvégzése után Debrecenben telepedtek le. (23:52)

00:00-05:35 Születés, Csácsbozsok, iskola, kapcsolat a plébánossal. 05:36-11:25 II. Világháború, bombázások, felszabadítás. 11:26-15:26 Kommunizmus, TSZ, államosítások, munka. 15:27-18:48 Közlekedés fejlődése. 18:49-21:38 GYES, gyereknevelés. 21:39-28:29 Termesztések, szórakozás, pénz elértéktelenedése, Forint bejövetele, árak. 28:30-36:12 Katonaság, 1956. 26:13-42:06 Zalai lakodalmak, ételek.

Az interjúalany beszél édesapja elítéléséről az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt (3:34), a vallási életről, a vallásgyakorlás lehetőségeiről (7:00), tanulmányairól, szórakozási szokásaikról (9:37), Munkácsy-díjáról, és egyéb díjairól (22:00), a művészet állami támogatásáról, munkáiról (30:44).

Gombár József egy kiskőrösi parasztcsaládba született, gyermekként átélte az orosz megszállást. Családja megszenvedte az ötvenes évek parasztellenes politikáját. Az ötvenhatos forradalomban Kiskőrösön nemzetőr volt, majd marósként dolgozott a helyi KTSZ-ben, közben gazdálkodott. Nemzetőri múltja akadályozta az előmenetelét. (00:00-02:40) családi háttér, orosz megszállás; (02:40-07:15) az ötvenes évek a család életében, beszolgáltatás, fekete vágás, borleadás, szegénység; (07:15-10:30) iskolai évek, szegénység, családi háttér; (10:30-15:30) az ötvenhatos forradalom kiskőrösi eseményei, nemzetőrség; (15:30-18:30) sorkatonai szolgálat, munkahely a KTSZ-nél; (18:30-21:13) '56-ban a laktanyánál, az evangélikus imaház sorsa; (21:13-25:00) hétköznapok '56 után, szakmai kilátások, családi élet.

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

Az interjúalany beszél élményeiről, az orosz katonák fosztogatásaitól, arról, hogy megpróbálták megerőszakolni a cselédjüket, de édesanyja ezt megakadályozta (0:30). Szól arról, hogy a falu háromszor cserélt gazdát a németek és oroszok között, és hogy milyen csatákat vívtak (6:20). Beszél arról, hogy egy orosz katona később megkergette, mikor ülést akart szerezni egy használaton kívüli buszból, de végül csak egy pofont kapott (9:25). Elmeséli, hogy ipari tanuló lett a Lang gyárban, és arról, hogy már nagyon korán antikommunista lett. Égyik éjszaka Rákosi-ellenes szlogenekkel írkálta tele a falut (12:10). Ez nagy felháborodást és rendőrségi vizsgálatot vont maga után, de el tudták terelni a rendőrök figyelmét (19:10). Szól arról, hogy miként került bele az 1956-os tüntetésekbe, miként hitte először azt, hogy filmforgatás van, és hogyan jutott el a Kossuth térre (22:06). Nagy Imréről először azt hitte, színész, ezért felkiabált neki, hogy rángassa meg a bajszát, és ő meg is tette (28:05). A rádióhoz ment, ahol látta, hogy a mentőautókban ávósok vannak (29:50). Egyszer egy csapat ávós vette őket körbe fegyverrel, de ő megfogta a fegyverüket és olyan meggyőző erővel beszélt, hogy az ávósok letették a fegyvert (33:00). Szól arról, hogyan látta a Sztálin szobrot ledönteni és részeit meggyújtani (36:50). Elmeséli, hogyan találta el egy sorozat majdnem, mikor egy padra leült enni, illetve azt, hogyan beszélt le embereket arról, hogy elvegyenek ezt-azt a Szabad Nép székházából (39:00). Végül elmeséli, hogyan jelentett be sztrájkot a gyárban, hogyan hagyták azt el a munkások, illetve hogy miként menekült meg egy második sorozattól (45:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, iskoláiról (0:00), majd középiskolájáról (5:00). Szól arról, hogy édesapja tizenkétszer sebesült meg az I. világháborúban, vitézi földjét csak a többiek után volt hajlandó átvenni. Így 1944 végén kapta meg, de egy fél évvel később vissza is adta (7:12). Szól a román megszállásról, mikor tiszteket szállásoltak el a házukban (8:53). Beszél az Ébredés mozgalomról, amiben megújult az ő hite is (12:35). Elmeséli, hogyan kezdett érdeklődni a zene iránt, hogyan végzett teológiát és konzervatóriumot (14:50). Szól arról, hogy micsoda összetartás volt 1956-ban, és arról, hogy ő is eldöntötte, felmegy a fővárosba harcolni, ám akkor már a szovjet csapatok miatt nem lehetett (19:00). Beszámol arról, hogyan vertek agyon egy ávóst a bányászok Miskolc utcáin (24:00). Beszél az ÁVO működéséről, például arról, hogyan vertek meg egy papot, aki az önkéntes szövetkezetek létrehozására buzdított (25:20). Visszatér az Ébredés mozgalomra, angol-amerikai gyökereire és magyarországi jelentőségére (27:15). Végül arról szól, hogyan lett segédlelkész Miskolctapolcán, hogyan próbálta szervezni a közösségi életet, és miként helyezte át az Állami Egyházügyi Hivatal embere (31:52).

0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

Az interjúalany beszél a családjáról (1:54), édesapja és nagyapja, valamint saját első és második világháborús emlékeiről, menekülésükről a szovjetek elől, a férfiak internálásáról (3:19). Kitér arra, hogy édesapját 18 hónap után engedték el, és ezután semmilyen magasabb pozíciót nem tölthetett be (11:29). Mesél a vallásgyakorlás nehézségeiről, a papok meghurcolásáról (14:27), tanulmányairól (18:37), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról, valamint annak leveréséről (23:05). Beszámol a forradalom leverése utáni dányi megtorlásról (46:10), a lakiteleki találkozóról, az MDF-be való belépéséről (47:23), az 1990-es választásokról (50:30), az MDF-SZDSZ paktumról (52:01), államtitkári kinevezéséről (55:00), értékrendjéről (55:35).

1932-ben született, leánykori neve Buzás Magdolna. Édesapja már első elemis korában meghalt(0:16). A riportalany a középiskolás élményeiről és az oktatási rendszerről beszél(1:36).A második világháború akkor érte amikor a gimnázium harmadik osztályába járt. Visszaemlékszik a bombázásokra, az óvóhelyre, stb(3:32). 1944 november 24.-én jöttek be az oroszok, az akkori lakhelyére, Ecsédre (4:45). Nagyapja pincéjében bújtak el a falusiak a bombázások idején(5:39).Nagy Lászlóné beszél a szovjet katonák kinézetéről, viselkedéséről. De elmondja, hogy a németektől sohasem féltek(6:48). A gyalogos katonák után megérkeztek a lovas kozákok is, valamint rengeteg kiegészítőegység(7:59). Ennivaló nem nagyon volt, a szovjetek és a magyar lakosság is egymástól lopkodtak(8:32). A menekülés miatt kopaszra nyírták még a lányok haját is(9:17). A háború után összeszedték főként a német dögcédulákat és leveleket írtak a hozzátartozójuknak (11:00). Vagy pedig a háborúban elpusztult lovakból kolbászt készítettek(12:26).1945 januárjában megérkeztek a tisztek, akik rengeteget raboltak, és a gyöngyösi szovjet városparancsnokság egyik katonája is ellopta Nagy Lászlóné nagyanyjának pénzét(13:56). Az interjúalany és nagyapja megpróbálta visszaszerezni az ellopott pénzt, és ha nagy nehézségek árán is, de sikerrel jártak (16:21).1945 tavaszán visszament az iskolába, befejezte a középiskolát, és tovább tanult egy tanítóképzőben, majd egy gazdasági iskolában(18:35). 1947 május 1.-én Ő szavalta el a Talpra magyart és egy Ady verset Rákosi Mátyás mellett(20:15).Majd később is találkozott vele személyesen(21:18).A származása miatt nem érettségizhetett le(23:06). Az iskolában végzett kultúrális tevékenységéről is ejt pár szót(24:11). Férje megjárta a hadifogságot(26:05).1951-ben megszületett Kati nevű lányos, pár hónap múlva, újra terhes lett Magdolna nevű lányával - ekkor kapták a parancsot, hogy hagyják el a házukat (27:15). Az állam vette kezébe a házat, Nagy Lászlóné édesanyjához költözött, az egész falu a segítségükre volt(27:54). Folyamatosan megkülönböztették őket származásuk miatt, nagyon nehéz soruk volt(29:12). A jegyrendszerben nem nagyon kaptak jegyet, mivel "kulákok" voltak. A beszolgáltatások számukra óriási terhet jelentett(31:50). Kárpótlást csak a rendszerváltoztatás után kaptak - bár a földjeiket és a házukat nem kapták vissza(32:51). Ezek közben kenyeret sütött, ebből tartotta fent magát és a gyermekeit(33:30). Jelenleg nyugdíjas, bár sokáig nem dolgozott, mert a gyerekeit nevelte(34:33). A TSZ-ben is dolgozott, onnan ment nyugdíjba(36:26). Fogalommagyarázat(36:37).

Nagyapja elesett az első isonzói csatában, az első világháború alatt, majd később Gyetván Mihály a második világháború végét "kosztos diákként" vészelte át (0:22). A galgahévizi táncegyüttes tagja volt, több fellépésen is részt vett (2:12). 1954-ben nősült meg, felesége szintén paraszti származású volt (6:14). Első helyen az erdőmérnöki szakot, második helyen pedig a jogi szakot jelölte meg. Végül a jogi karra vették fel (7:59). Több olyan ismerőse is volt, akit kulák származása miatt eltanácsoltak az egyetemről (8:59). 1956-ban született az első lánya (10:15). Édesapja pedig 1938-tól kezdve mindig katonáskodott, a háborúban hadifogságba is esett (11:14). Édesapja aknavetős volt és a háború végén úgy határozott, hogy ő nem hajlandó elhagyni Magyarországot a folyamatosan visszafelé vonuló magyar hadsereggel - így került orosz fogságba (11:38). Végülis belépett az új magyar hadseregbe, mivel harcolni kívánt a németek ellen, de a frontra nem jutott ki, mert véget ért a háború (13:40). Egyetemi évei alatt kollégiumban lakott, tanulmányait "summa cum laude" végezte. (15:40) Az elhelyezkedés nehézkes volt, mivel azt felülről irányították (17:44). 1956-al kapcsolatban megjegyzi, hogy akkoriban Kiskőrösön katonáskodott, de értesült az országos eseményekről. (18:11). Október 23.-án éjfélkor lefegyverezték a századát, mivel az javarészt egyetemistákból állt, s így féltek a lázadástól (19:02). Erre a kiskörei lakosság megjelent a laktanyánál és követelték a "fogvatartott" egyetemisták szabadon engedését (21:03). De ekkor repülőgépről a tömeg elé lőttek, halálos áldozatot nem követelve (21:29). A Forradalmi Tanács Kiskőrös is megalakult, bár csak egy követelésük volt: hogy mindenki szereljen le (23:49).Végül hazaengedték az egyetemista katonákat, akik hazafelé menve nemzetőrökkel találkoztak. Ők pedig arra kérték őket, hogy harcoljanak az oroszok ellen, de az egyetemisták megtagadták. Nem kívántak részt venni a fegyveres ellenállásban (24:21). 1956-ban az apósa bekerült a Galgahévízi Forradalmi Tanácsba, később emiatt internálták (26:52). 1956-ban Egerben lett ügyész egy hosszabb huzavona után (27:52). Általános felügyeleti ügyészként a vidéki polgári és általános ügyek tárgyalásában segédkezett (33:18). A rendszerváltoztatás után ügyvédként dolgozott, egészen 2009-ig.

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

Az interjúalany Chicago-ban született, apja 1945-ben emigrált Magyarországról (0:29). Az interjúalany beszél az emigránsok életéről (1:40), németországi tanulmányairól (4:05), az USA-ba való visszatérése utáni tanulmányairól (9:35), egyetemi éveiről, és egy sikeres pályázatról (11:50), melynek következtében 1994-ben visszaköltözött Magyarországra (22:04). Beszámol magyarországi munkájáról (22:35), a magyar emigránsok kivándorlásának okairól, és a korábban kivándoroltak, valamint az 1945 környékén emigrált magyarok közötti ellentétekről (26:15), melyeket elfedett az 1956-os forradalom (32:47). Mesél arról, hogy az emigránsok második generációja már nagyrészt asszimilálódott (34:40). Kitér a rendszerváltoztatásra, és az emigráns magyarok dilemmájára (35:32), a magyar nemzeti ünnepek emigrációban való megünneplésére (42:16).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került