A forradalom céljairól, eseményekben történt személyes részvételéről

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdődött a forradalom Salgótarjánban, és hogyan csatlakozott, mikor egy árvizi mentésről Budapesten keresztül ment haza. Szól arról, hogy csak a könyvesboltok kirakata volt betörve Pesten, mert a marxista könyveket eltüntették (0:22). Beszél arról, hogy alakult ki az acélgyári sztrájk, és hogyan alakították meg a nemzetőrséget (2:12). Elmeséli, hogyan szereztek fegyvereket, és hogyan működött az őrség (3:50). Szól arról, hogy miétr csatlakozott a forradalomhoz, és mit jelentettek a munkástanácsok (7:00). Elmeséli, hogy a forradalmi események miatt a megyei vezetőség Csehszlovákiába távozott, majd visszatérve őket vádolták hazaárulással (9:30). Szól arról, hogy mi vezetett a forradalomhoz, a diktatúra mibvenlétéről, a besúgók és az ÁVO működéséről (12:40). Szól arról, hogyan adták le a fegyvereket az oroszok bejövetele után (20:12). Arról is szól, hogy nem disszidált, mert a forradalmi események újrakezdését, a MUK-ot várta (22:50). Szól a pufajkásokról és arról, hogyan tartóztatták le áprilisban (25:10), illetve a Kádár-korszak foglalkoztatáspolitikájának visszásságairól (30:10). Beszél a december 8-i mészárlás előzményeiről, arról, hogy két letartóztatott munkásvezető elengedése miatt kezdődött tüntetés (32:30). Szól arról is, hogy a pufajkásokat már korábban leszerelték (35:50). Elmeséli a sortüzet, és azt, hogy a kavarodásban nem lehetett látni, hogy az oroszok is tüzeltek-e (38:15). Végül arról szól, hogy minderre azért került sor, hogy Kádár a forradalom után a munkástanácsok hatalmát is megtörje (43:30).

0:00 családi háttér, egy sváb molnárcsaládból származik 5:38 ő 1930-ban született, édesapja azonban kivételesen nem molnárlányt vett el 7:49 svábok voltak, az anyanyelve német volt, az iskolában tanult meg magyarul 9:36 1940-ben a soproni bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen a német megszállásig, akkor hazaküldték őket 11:35 addig nem érezték a háborút, békésebbek voltak a mindennapok, a német megszállás után azonban elkezdődtek a deportálások, bár volt Volksbund az ő környékükön is, az egyházak viszont ellenezték a működését 17:22 ő a „Hűséggel a hazához” nevű egyházi szervezésű mozgalomnak volt a tagja 1944-ben; a híreket nem újságból vagy rádiókból szerezték, hanem a hozzájuk járó kuncsaftok mindig elmondták a híreiket 19:20 karácsonykor meg újévkor mindig voltak náluk csellengő orosz katonák, áthaladt a fejük fölött a front, a háború után pedig elindult a pártélet 23:28 csatlakozott a Bulányi György szervezésével alakult csoportok egyikéhez, emiatt bebörtönzik hat hónapra 28:01 miután a vezetőiket letartóztatták, ő is várta, hogy beviszik, mert aktív szervező tag volt 33:14 először államellenes összeesküvés szervezésével és vezetésével vádolták meg 1956-ban, de a börtönben szinte azonnal érezni lehetett az SZKP XX. Kongresszusának hatását

Az interjúalany mesél a II. világháborúval és pápa bombázásával kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan érintette a családját a mezőgazdaság átalakítása, és milyen körülmények között dolgozott munkaszolgálatosként. Beszél az 1956-os eseményekről, majd arról, hogy a forradalom után hogyan sikerült átlépnie a határt és kijutnia Amerikába, ahol új életet kezdett. 0:24--szülők, család, mit termeltek a családi gazdaságban; 2:19--mit tanult az ipari iskolában; 3:0--emlékei a II. világháborúról, a pápai reptér bombázásáról, a zsidók deportálásáról, az oroszok bevonulásáról; 9:16--milyen volt a helyzet a háború után, hogyan történt a mezőgazdaság átalakítása, milyen körülmények voltak a munkaszolgálatban; 16:12--emlékei az 1956-os eseményekről; 18:25--hogyan, milyen körülmények között menekült el az országból; 21:30--mi történt velük a határon való átjutást követően; 24:45--hogyan jutott Illinois-ba, milyen munkákat kapott itt, hogyan tudott beilleszkedni az itteni társadalomba, hogyan tartották a kapcsolatot a disszidensek

0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:29), arról, hogy tanulmányai elvégzése után főagronómusként dolgozott, majd TSZ-elnök lett (3:14). Mesél német származásáról (7:44), a cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeiről (10:55), az 1956.-os forradalom közvetlen előzményeiről, és az október 23-i eseményekről (21:07), a kistarcsai politikai foglyok kiszabadításáról, debreceni hazatéréséről (26:58), valamint arról, hogy nem gondolt komolyan a disszidálásra (32:54). Beszámol arról, hogy diploma után neki is agitálni kellett a falvakban a TSZ-be való belépésért (35:22), valamint kitér a TSZ-ek működésére (37:56), és megfogalmazza véleményét a mai fiatalok helyzetével kapcsolatban (39:24).

00:00-00: 50 Születési körülmények. 00: 51 -01: 58 Gyerekkor. 01: 59 -02: 31 Szülei foglalkozása. 02: 32- 03: 24 Iskola. 03: 25- 03: 53 Katonaság. 03: 54- 04: 55 Az 1950-es évek. 04: 56 -08: 20 Az 1956-os forradalom. 08: 21 – 11: 20 Pesti események. 11: 21-12: 48 Dunaújváros. 12: 49-14: 00 Szocialista város. 14: 01 – 14: 56 Sztahanovista-ünnep. 14: 57 -16: 50 KISZ tagság. 16: 51 -18: 56 Szórakozás, koncert. 18: 57- 23: 48 Labdarúgás. 23: 49 -25: 45 Katonaság. 23: 48 - 26: 54 Házasság. 26: 55-27: 30 Templomba járás. 27: 31 -28: 34 Falusi búcsú. 28: 35-29: 39 Kádár-korszak. 29: 40 -30: 20 Rendszerváltoztatás. 30: 21 -30: 55 Nyugdíjas évek. 30: 56- 31: 56 ’90-es évek, párttagság kérdése. 31: 57-33: 14 Szocializmus. 33: 15- 35: 06 A régi rendszer hibái. 35: 07 -36: 09 Unokái. 36:10 : 37:47 Életének legszebb időszaka.

00:00-00:45 Születési hely, idő. 00:46-05:47 II. Világháború, német bevonulás, német katonák, orosz katonák. 05:48-09:00 Zene. 09:01-12:11 TSZ, traktor főiskola, munka, lakodalmas zenészet. 12:12-18:00 Horthy Miklós, Horthy-korszak, lovak, megélhetés a háborúban és utána. 18:01-27:54 Rákosi Mátyás, 1956, katonaság, disszidálók. 27:55-52:00 TSZ szervezés, feketevágások, Kádár és Rákosi közti különbség. 52:01-59:27 Rendszerváltoztatás, fellépések, lakodalmak.

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, egyetemi tanulmányairól, és arról, hogy egyetemistaként hogyan élte meg az 1956-os eseményeket. 0:15--családja, születése, emlékei a II. világháborúról, a szovjet katonák viselkedéséről, hogyan akadályozta meg Grősz József Kalocsa kiürítését; 6:16--a háború utáni időszak, egyetemi tanulmányai, hogyan tudott származása ellenére továbbtanulni; 11:5--a forradalom előzményei a bölcsészkaron; 13:16--emlékei az 1956-os eseményekről, a tüntetések kezdetéről, az eseményekben való személyes részvételéről; 18:07--részvétele a megalakuló nemzetőrségben; 21:32--a november 4-e utáni események, hogyan hagyta el a Budapestet; 24:1--az egyetemi élet újraindulása januárban, hogyan sikerült megúszniuk a tisztképzésen való részvételt; 26:26--első munkahelye, a forradalmat követő megtorlások az egyetemen; 28:36-- a tanárok beszervezése a TSZ mellett való agitációs munkába; 30:2--milyen volt a hangulat az egyetemen a forradalom leverését követően

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Az interjúalany beszél II. világháborúról, a szerencséről, hogy tágabb családjából sem halt meg senki, az orosz katonák beszállásolásáról, és arról, hogy gyermekként összebarátkozott a beszállásolt orosz hadnaggyal, aki elmesélte, hogy már az egész családja meghalt (0:20). Édesapja katonai szolgálatáról is szól, valamint arról, hogy őt a német katonák fosztották ki. A család közben Székesfehérvárról Lespsényre ment (3:52). Szól arról, hogy gyermekként hogyan nézték a két hadsereg tűzharcát (11:12). Szól arról, hogy 1956-ban disszidálni szeretett volna néhány barátja, meg is beszéltek egy hajnali találkozót, de szerencsére visszatartották a többieket a szüleik. Az is felmerült, hogy a Velencei-tó jegén szöknek át, miután bezárult a határ, de végül nem próbálták meg (12:28). Amikor 56-ban mentek át az oroszok a városon, belelőttek a tömegbe, az egyik barátjának át is ment egy golyó a lábán (16:15). Beszél arról, hogy miként találták egyik nap üresen a műhelyt és a kollégiumot, majd csatlakoztak a tüntetésekhez a városban (20:28). Szól a tüntetések lefolyásáról, arról, milyen beszédeket tartott két egyetemista fiú (24:10). Végül november 4-éről és az először elrontott emléktábláról szól (27:25).

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany beszél családjáról, a lakosságcseréről és javaik államosításáról (0:20). Rátér oktatására, arra, hogy egy fogalmazásából a tanító kihúzta a "független Magyarországot", ami nagyon meglepte (2:30). Beszél arról, hogy osztályidegenként nem mehetett középiskolába (4:40), majd az 1956-os forradalom eseményeiről (6:58). Szól arról, hogyan jöttek érte nyomozók, tartóztatták le, került egy cellába több ötvenhatossal, akik a büntetéseket latolgatták (8:35). Beszél a börtönkörülményekről (13:05), majd arról, hogy azért tartóztatták le, mert röpiratokat terjesztettek november 4. után (15:00). Szól bírósági tárgyalásáról, a mezőgazdasági kényszermunkáról, valamint arról, hogy a börtönben már nem bántalmazták, csak a rendőrök a kihallgatáson (18:05). Szól decemberi szabadulásáról és további megfigyelésükről (21:25), a kihallgatási stratégiáról (24:50), valamint arról, hogy a bátyját hogyan érintették az események (26:48). Végül az államosított cséplőgépről mutat fényképet, valamint egy őróla is szóló könyvet (30:20), valamint a rendszerváltoztatás csalódásáról szól (31:20).

Édesapja bányászcsaládból származik, édesanyja cselédlány volt. 1946-ban született a mára Tatabányához tartozó Bánhidán. Jó módban éltek, édesapja megbecsült ember volt a környéken. Erről mesél az interjúalany(0:05). Az akkori politikáról nem nagyon értesült akkoriban, de személyes élményei alapján vissza tud emlékezni pl. a bányában dolgozó politikai foglyokra(3:11).1956-ban 10 éves volt, eleinte örült, hogy édesapja nem mozdult ki a család mellől. De mivel egy helyi nagygyűlésen megjelent, a forradalom után az édesapját is elvitték a hatóságok(6:08).Édesapja disszidálni akart, bár az édesanyja nem. Miután az édesapját elvitték nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek(9:04).A rossz anyagi helyzet miatt nem tudott továbbtanulni(11:45).Az interjúalany az édesapja munkáskitüntetéseiről, a munkaversenyekről mesél(12:04).Édesapját az éj leple alatt vitték el, fekete autóval. Kihallgatták, kiengedték, megint elvitték, majd egy koncepciós perbe fogták. A pert Győrben rendezték meg, itt 10 év börtönre ítélték(13:32).Az interjúalany elmeséli a kihallgatás és a per körülményeit(15:07).Az édesapja'56-os múltja miatt az interjúalany nem kapott munkát és végig megbélyegezték(17:23).1956-ban az édesapja járőrözést szervezett, nehogy az oroszok elvigyék a fiatlokat(19:42).Egy hónap híján 6 évet ült börtönben, ekkor amnesztiát kapott. A börtönben töltött évek után édesapja nagyon megrokkant(22:16).Az ismerősök, barátok a forradalom után cserben hagyták a családot(24:10).Édesapja 1971-ben ment nyugdíjba, a következő évben meg is halt. Ehhez kapcsolódóan az interjúalany elmesél egy történetet(26:13).

Az interjúalany Budapesten született, édesapja a doni hadsereg repülősparancsnoka, de a katasztrófa után leváltották a németek(0:13).A háború után Székesfehérvár reptérparancsnoka lett. A Rajk ügy előtt szerencséesen nyugdíjba vonult, így nem volt kitéve a későbbi koncepciós pereknek(1:16).Édesanyja polgári családból származott, Sopronból(2:30).Sárándra járt iskolába 1950-től. A sárándi évekre nagyon jól vissza tud emlékezni, így megemlíti az '50-es évek nyomorúságos mindennapjait is. Itt földművelésből éltek, mivel más lehetőségük nem volt: édesapját a "nép ellensége" címszóval bélyegezték meg, édesanyját kulákká minősítették(3:16).1956-ban édesapját felkérték a helyi forradalmi tanács elnöki posztjára, de ő nem fogadta el 3 gyerekére, feleségére és a rossz nemzetközi helyzetre hivatkozva. Az interjúalany erről és más 1956-os eseményekről mesél(8:35).Az interjúalany kiváló tanuló volt, Debrecenbe járt gimnáziumba. Erről szól pár mondatot(12:56).Deliné Fráter Katalin a KISZ-ről és akkori politikai atmoszféráról adja elő személyes történetét(14:10).Az egyetemre való bekreülése nem volt könnyű, mivel a személyes múltja, megbélyegzése még 1956 után is kísértette. Erről a szól az interjúalany(21:49).1963-ban ment férjhez, aki agrármérnökként dolgozott. Esküvőjükről és házasságuk kezdeti éveiről hallhatunk pár történetet(24:24).Édesapja 1964-ben halt meg(26:18).A Kádár-korszakban a külföldre való utazás korlátozott volt, de az interjúalany személyes kapcsolatai révén kiterjedtebb utazási szabadságot élvezett. Ennek hátteréről mesél(28:05).Deliné Fráter Katalin itt a nagyszüleiről, azok származásáról, foglalkozásáról, életviteléről szól(32:44).Szót ejt a békekölcsönről is(38:08).A Rákosi és a Kádár korszakban is rendszeresen megfigyelték a családját. Különösképpen az édesapját és az édesanyját. Ehhez kapcsolódó történeteket hallhatunk(40:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

0:00 gondolati háttér 3:00 mesél az iskolai évekről 7:02 1956-ban még Miskolcon élt, mesél az akkor szerzett élményeiről, tüzet nyitottak a tömegre 11:01 elmagyarázza, hogy miért gyűlöli a háborút, és miért pacifista 13:03 a főiskola elvégzése után a Zrínyi Gimnáziumban vállalt tanári állást, eleinte az egyik tanteremben aludt, az első műterme pedig a gimnázium pincéjében volt 15:18 szeretett tanítani, de végül a szobrászatot választotta 17:05 a hatalom akkor is és most is beavatkozott a művészetbe, mert nem fogadta el, hogy nem csak a hatalomnak van igaza 19:20 az első igazi sikereit külföldön érte el, Ravennában kapott egy aranyérmet, Magyarországon ezután kezdte el megkapni az itthoni díjakat 21:56 nem helyeselte azt, hogy a régi szobrokat mind eltávolították 23:50 a hitet fontosnak tartja, de az egyházaktól eltávolodik 26:20 felidézi, hogy hogyan ismerkedett meg a feleségével, a szobrászat sok áldozattal járt, egy malomban rendezte be a lakásukat és műtermet 32:45 mesél arról, hogy hogyan mondott az első „szabad” március 15.-én 1989-ben beszédet 37:26 csalódott a rendszerváltoztatásban 39:47 a beszéd után felkérték közéleti szerepre, de a terveit keresztülhúzták, így maradt szobrász 44:56 a város főterén álló szobor is csak kínkeservesen valósulhatott meg

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vett részt diákként az 1956-os helyi eseményekben, milyen nehézségek érték a későbbiekben emiatt, és hogyan tudott mindezek ellenére a szocialista párton belül szakmai karriert befutni. 0:10--születés család, szülők foglalkozása, gyermekkori emlékei, iskolái; 3:29--a sport szerepe az életében; 4:44--nagyhatású tanári, milyen nevelésben részesült; 8:0--hogyan értesültek az 1956-os mozgolódásokról, milyen módon vettek részt a helyi eseményekben; 10:50--hogyan vettek részt a helyi munkástanács alakuló ülésén; 12:35--hogyan lesz a helyi nemzetőrség parancsnoka és mi volt a feladatuk; 14:50--hogyan szerelték le őket az orosz támadás megindulásával; 16:42--hogyan indulnak ellenük a bírósági tárgyalások, hogyan próbált meg disszidálni Szeged felé és hogyan kapják el; 19:6--hogyan utasították el az egyetemi felvételiét, milyen munkákat talált; 21:0--hogyan lett belőle pedagógus; 23:0--hogyan lett párttag belőle, hogyan sikerült karriert építenie és hogyan került a reformkommunisták közé; 32:45--hogyan állt félre a rendszerváltoztatáskor, hogyan lett belőle tanár és hogyan indult 2002-ben az MSZP színeiben

Az interjúalany gyermekként a nyugati határsávon élte át az 1956-os forradalmat. A beszélgetésben ezzel kapcsolatos emlékeit idézi fel. 0:21--hol éli át az 1956-os forradalmat és hogyan értesült annak kitöréséről; 2:32--milyen változásokat hozott az életükben a forradalom kitörése; 4:21--a forradalom alatti és az azt követő disszidálások, az orosz katonák megérkezése a faluba és a határ lezárása, hogyan nézett ki a műszaki zár; 14:36--közvetlen emlékei a forradalomról; 17:41--milyen volt az élet a határsávban, milyen volt a viszonyuk az 1956-os eseményekhez a forradalmat követően; 22:31--mennyiben érintette a falut a forradalom utáni megtorlás; 26:51--véleménye a történések mai tanításáról

Az interjúalany beszél arról, miként döntötték le Sztálin szobrát október 23-án (0:20). Szól arról, hogy a budapesti Központi Munkástanács élén nem fegyverrel, hanem tárgyalással igyekeztek a forradalom vívmányait megőrizni. A szovjetek szemében nagy tekintélye volt a munkástanácsnak, de Kádárék csak arra használták a tárgyalásokat, hogy időközben megerősödjenek (6:05). Szól a munkástanács jelentőségéről (9:15), és arról, hogy annyit bizonyosan elértek, hogy a tárgyalások ideje alatt 200,000 ember elhagyhatta az országot, akik közül jópárat kivégezhettek volna (13:40). Elmondja, hogyan reagált arra, mikor 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (15:00), valamint azt, hogy miként került a munkástanács élére (16:40). Szól a forradalomról, mint a társadalmi szerveződés legmagasabb szintjéről, és az ezzel járó különleges jogokról (21:00). Szól arról, hogy Kádárék taktikai tárgyalásokat folytattak, a tagok egy részét átállították, a maradékot pedig börtönbe záratták (24:20). Elmondja, milyen kérdésekről tárgyaltak, valamint elemzi Nagy Imre személyiségét is (24:20). Beszél a munkástanács megalakulsááról és letartóztatásuk körülményeiről is (30:15). Szól arról, mivel vádolták és milyen volt a börtön, valamint szól Kennedy elnök szerepéről az amnesztiarendeletben (32:28).é Szól arról, hogy a börtönévek után továbbra is megfigyelték, valamint arról, hogy 1972. október 23-án egy megrendezett balesettel megpróbálták megölni (36:30).

Az interjúalany rövid bevezetés után rátér az interjú fő témájára: az 1956-os forradalom pásztói eseményeire, amelyeket 11 éves gyerekként követett végig. Először a rendőrség épületének ostromáról mesél, majd a pártház elfoglalását idézi fel. Ezután a szovjet emlékmű ledöntésének emlékei következnek. Kitér a közigazgatás és a rendfenntartás helyi megszervezésére, és az ebben részt vevőket később ért retorziókra, majd a márc. 4.-e után Pásztón is átvonuló szovjet tankokkal való különös találkozásának történetét meséli el. 0:18--hogyan kezdődtek az 1956-os események Pásztón, hogyan értesült a budapesti eseményekről; 5:15--hogyan zajlott a rendőrség ostroma; 11:36--hogyan kezdődött Pásztón a forradalmi hangulat; 13:12--mi történt a pártbizottság épületében, hogyan verték le a vöröscsillagot; 18:50--hogyan menekültek el a helyi párttitkárok; 20:13--mi történt a helyi szovjet emlékműnél; 23:45--hogy zajlott a tanítás a forradalom napjai alatt; 27:35--milyenek voltak a forradalmat követő retorziók, megtorlások; 29:4--hogyan történt a forradalom leverése, hogyan vonultak át a városon a szovjet tankok; 38:8--a későbbi időszakban mennyire lehetett beszélni az 1956-ban történtekről; 41:18--milyen módon kutatnak a mai napig az akkori események után

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az ismert interjúalany 56-os forradalmár, állami kitüntetett, a POFOSZ alelnöke. 1956-ban a Szegedi Néptanács tagja, az események aktív résztvevője és hiteles elbeszélője, írója, számos tanulmány és könyv szerzője. Elbeszéléséből nem csak a szegedi események mozzanatait követhetjük végig, de összefüggéseiben is látjuk a történteket. Bepillantást kapunk az államvédelmi szervezetek felépítéséről és működéséről is. November 6-án letartóztatták, három évig ült börtönben. Kihallgatásának, fogva tartásának körülményeiről, a szegedi nyomda megvédéséről is beszámol. Kiderül az is, miként lehet nemzetőr úgy, hogy sosem volt a Nemzetőrség tagja. Igazi korvallomás tanúi lehetünk.

Az interjúalany 1925-ben született Bakonysárkányban (Komárom-Esztergom megye). Beszél gyermekkoráról, családjáról. (03:30) A család Salgótarjánba költözött, az interjúalany itt kezdte meg iskoláit. Részletesen beszél az iskolai körülményekről. (07:00) A polgári iskola után rövid ideig varrónő volt, majd elvégezte a rimaszombati apácák 2 éves kereskedelmi képzését. Mivel közeledett a II. világháború, a férfiakat behívták katonának, így az interjúalanynak is jó állása lett. (09:42) Elmondja, hogyan élte át a II. világháborút. 1944 decemberében szállták meg Rimaszombatot az oroszok. Ekkor még folytak a harcok. Részletesen beszél az ekkor uralkodó körülményekről. (19:08) AZ '50-es években Miskolcra költözött, ott sok volta az üres lakás. A Rákosi-rendszer nagyon idegen volt, nem volt hozzászokva senki a diktatúrához, rosszak voltak az életkörülmények. Az interjúalany adóellenőrként dolgozott, ekkor ismerkedett meg férjével. (24:06) 1951-ben ment férjhez, még ekkor is nagyon rosszak voltak a viszonyok. (30:10) Beszél az 1956-os miskolci eseményekről. (34:52) Beszél a család mindennapjairól a forradalom után. (36:00) A rendszerváltoztatást már külső szemlélőként élte meg. A család helyzete javult. (37:48)

Az interjúalanyt nazarénus hite miatt a Horthy-hadseregben érték az első megpróbáltatások (0:20). Végig kellett néznie egy kivégzést (3:25), majd börtönbe csukták és elvitték a bori táborba munkaszolgálatosként, ahol Radnóti Miklóst is fogva tartották (8:20). Részt vett az erőltetett menetben (19:00). Az oroszok átvitték a Fekete-tengeren (29:45), ahol Sztálingrád újjáépítésénél volt kényszermunkás (31:25). Mindig mondták nekik, hogy addig nem mennek haza, amíg Sztálingrád fel nem épül. Egyszer azonban szólították, hogy hazamehetnek (35:00). Elmeséli a tábor lakhatási körülményeit és mindennapjait (37:50). Visszafelé menet már nem hajóval, hanem vonattal mentek. Máramarosszigeten már várták a szülei (41:15). Végül arról szól, hogy az oroszokat kritikátlanul utánzó Rákosi-rendszer rossz volt, a Kádár-korszak viszont jó volt az országnak (48:50). Meggyőzően beszél arról is, hogy hitét, jókedvét mindvégig megőrizte és reménységét egy pillanatra sem veszítette el.

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

Az interjúalany 1942-ben született Nyíregyházán. 1956-ban édesanyjával együtt disszidált, apja korábban egy szovjet munkatáborban halt meg. (00:52) 1955-től naplót vezetett, feljegyezte a forradalom eseményeit is. (03:20) Elmondja, hogy ő egyáltalán nem akarta elhagyni Magyarországot. Felolvas egy iskolatársaitól kapott levélből. (06:22) Felolvassa naplófeljegyzéseit a forradalom idejéből, kiegészíti ezeket emlékeivel. (17:08) 1956. november 22-én hagyták el Magyarországot Ausztria felé. Hetekig tornateremben szállásolták el őket. Elmondja, hogyan jutottak ki Kanadába, hogyan telepedtek le. (26:56) Folyamatosan tartották a kapcsolatot a Magyarországon maradt rokonokkal. A kanadaiak gond nélkül befogadták őket. Beszél munkáikról. (30:30) Elmondja, milyen volt a betelepült emigránsok élete, milyen tanulási, megélhetési lehetőségeik voltak. (34:10) Beszél a rétegekre oszlott kanadai magyar közösségről. (37:36) Elmondja, miért döntött a hazatérés mellett. Mindig is honvágya volt. Édesanyja 1959-ben (amnesztiarendelet miatt) hazajött, az interjúalany férje miatt akkor még kint maradt. Anyja később visszatért, az interjúalany elhagyta férjét. 1974-ben 9 hétig Magyarországon volt, de nem tudta megszokni Kádár-korszak tiltásait. Ekkor még visszatért Kanadába. 1999-ben telepedett haza. (45:10) Beszél a rendszerváltoztatás utáni évekről, úgy érezte, hogy Magyarország szabadabb mint Kanada. (48:44)

0:00 családi háttér, gyermekkor, iskolák, felidézi az első konferansziéi munkáját, amely után ajánlották a televíziónak 2:25 ebben az időben tanított gyógypedagógiát fogyatékkal élőknek, mesél arról, hogy hogyan került a Magyar Televízióba 5:54 felvették bemondó-tanulónak, a rádióban kellett jelentkeznie beszédtechnika-órára, oda egy évig jártak 8:26 ezután kameragyakorlatra jártak a szabadság-hegyi stúdióba 10:13 1963. január 23.-án került először élő adásba, ő hétköznap és vasárnap délelőttönként volt bemondó, miközben Budafokon tanított 12:40 elküldik, mert nem volt protekciója, és mást vettek fel helyette, később külsősként a zenei osztályra visszavették, majd a Híradóhoz került 15:40 felidézi a híradós éveket 21:34 a tiszai árvízről szóló munkáját Nívó-díjjal jutalmazták, külsős munkatársként ő volt az első, nemsokára pedig megkapta a státuszt is, akkor búcsúzott el a budafoki iskolától, ahol tanított 24:30 forgattak Bagdadban is, felidézi a bagdadi élményeiket 36:20 hazajőve Váncsa István lehúzta a dokumentumfilmjüket 38:32 Mexikóban is forgattak, mesél a mexikói forgatás körüli kalandokról

Az interjúalany 1937-ben született Besenyszögön (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Sokat költöztek. Apjának nem kellett bevonulnia a világháború alatt, így végig kényelmes életet éltek. (02:22) A család a háború alatt Kaposvárra került, az apát ide helyezték állatorvosnak. Egy zsidó család házát kapták, nem tudták, hogy a mi történt a korábbi tulajdonosokkal. (04:50) Beszél a bombázásokról. (07:22) 1946-ban szülei elváltak. Iskoláit Kisújszálláson kezdte, majd Sajószentpéteren folytatta, ahol anyja állást kapott. Éheztek. (10:50) Az interjúalany munkát vállalt: biciklivel járta körbe a környező falvakat, újságpénzt szedett be. (12:04) 1956 szeptemberében kezdte meg tanulmányait az Állatorvosi Egyetemen. Itt élte át az 1956-os eseményeket, beválasztották a forradalmi bizottságba. Részt vett a tüntetéseken, a Sztálin-szobor ledöntésénél is jelen volt. Sírva énekelte a Himnuszt a tömeggel. (17:36) Az első napokban a forradalmároknak főzött az egyetemen. (19:56) Két öccse disszidálni akart, de lebeszélték őket. (22:10) Az egyetemen ismerte meg későbbi férjét. Az egyetem elvégzése után Debrecenben telepedtek le. (23:52)