A forradalom emberi és anyagi veszteségeiről

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdődött a forradalom Salgótarjánban, és hogyan csatlakozott, mikor egy árvizi mentésről Budapesten keresztül ment haza. Szól arról, hogy csak a könyvesboltok kirakata volt betörve Pesten, mert a marxista könyveket eltüntették (0:22). Beszél arról, hogy alakult ki az acélgyári sztrájk, és hogyan alakították meg a nemzetőrséget (2:12). Elmeséli, hogyan szereztek fegyvereket, és hogyan működött az őrség (3:50). Szól arról, hogy miétr csatlakozott a forradalomhoz, és mit jelentettek a munkástanácsok (7:00). Elmeséli, hogy a forradalmi események miatt a megyei vezetőség Csehszlovákiába távozott, majd visszatérve őket vádolták hazaárulással (9:30). Szól arról, hogy mi vezetett a forradalomhoz, a diktatúra mibvenlétéről, a besúgók és az ÁVO működéséről (12:40). Szól arról, hogyan adták le a fegyvereket az oroszok bejövetele után (20:12). Arról is szól, hogy nem disszidált, mert a forradalmi események újrakezdését, a MUK-ot várta (22:50). Szól a pufajkásokról és arról, hogyan tartóztatták le áprilisban (25:10), illetve a Kádár-korszak foglalkoztatáspolitikájának visszásságairól (30:10). Beszél a december 8-i mészárlás előzményeiről, arról, hogy két letartóztatott munkásvezető elengedése miatt kezdődött tüntetés (32:30). Szól arról is, hogy a pufajkásokat már korábban leszerelték (35:50). Elmeséli a sortüzet, és azt, hogy a kavarodásban nem lehetett látni, hogy az oroszok is tüzeltek-e (38:15). Végül arról szól, hogy minderre azért került sor, hogy Kádár a forradalom után a munkástanácsok hatalmát is megtörje (43:30).

Az interjúalany mesél a II. világháborúval és pápa bombázásával kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan érintette a családját a mezőgazdaság átalakítása, és milyen körülmények között dolgozott munkaszolgálatosként. Beszél az 1956-os eseményekről, majd arról, hogy a forradalom után hogyan sikerült átlépnie a határt és kijutnia Amerikába, ahol új életet kezdett. 0:24--szülők, család, mit termeltek a családi gazdaságban; 2:19--mit tanult az ipari iskolában; 3:0--emlékei a II. világháborúról, a pápai reptér bombázásáról, a zsidók deportálásáról, az oroszok bevonulásáról; 9:16--milyen volt a helyzet a háború után, hogyan történt a mezőgazdaság átalakítása, milyen körülmények voltak a munkaszolgálatban; 16:12--emlékei az 1956-os eseményekről; 18:25--hogyan, milyen körülmények között menekült el az országból; 21:30--mi történt velük a határon való átjutást követően; 24:45--hogyan jutott Illinois-ba, milyen munkákat kapott itt, hogyan tudott beilleszkedni az itteni társadalomba, hogyan tartották a kapcsolatot a disszidensek

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

00:00-00: 50 Születési körülmények. 00: 51 -01: 58 Gyerekkor. 01: 59 -02: 31 Szülei foglalkozása. 02: 32- 03: 24 Iskola. 03: 25- 03: 53 Katonaság. 03: 54- 04: 55 Az 1950-es évek. 04: 56 -08: 20 Az 1956-os forradalom. 08: 21 – 11: 20 Pesti események. 11: 21-12: 48 Dunaújváros. 12: 49-14: 00 Szocialista város. 14: 01 – 14: 56 Sztahanovista-ünnep. 14: 57 -16: 50 KISZ tagság. 16: 51 -18: 56 Szórakozás, koncert. 18: 57- 23: 48 Labdarúgás. 23: 49 -25: 45 Katonaság. 23: 48 - 26: 54 Házasság. 26: 55-27: 30 Templomba járás. 27: 31 -28: 34 Falusi búcsú. 28: 35-29: 39 Kádár-korszak. 29: 40 -30: 20 Rendszerváltoztatás. 30: 21 -30: 55 Nyugdíjas évek. 30: 56- 31: 56 ’90-es évek, párttagság kérdése. 31: 57-33: 14 Szocializmus. 33: 15- 35: 06 A régi rendszer hibái. 35: 07 -36: 09 Unokái. 36:10 : 37:47 Életének legszebb időszaka.

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, egyetemi tanulmányairól, és arról, hogy egyetemistaként hogyan élte meg az 1956-os eseményeket. 0:15--családja, születése, emlékei a II. világháborúról, a szovjet katonák viselkedéséről, hogyan akadályozta meg Grősz József Kalocsa kiürítését; 6:16--a háború utáni időszak, egyetemi tanulmányai, hogyan tudott származása ellenére továbbtanulni; 11:5--a forradalom előzményei a bölcsészkaron; 13:16--emlékei az 1956-os eseményekről, a tüntetések kezdetéről, az eseményekben való személyes részvételéről; 18:07--részvétele a megalakuló nemzetőrségben; 21:32--a november 4-e utáni események, hogyan hagyta el a Budapestet; 24:1--az egyetemi élet újraindulása januárban, hogyan sikerült megúszniuk a tisztképzésen való részvételt; 26:26--első munkahelye, a forradalmat követő megtorlások az egyetemen; 28:36-- a tanárok beszervezése a TSZ mellett való agitációs munkába; 30:2--milyen volt a hangulat az egyetemen a forradalom leverését követően

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany beszél családjáról, a lakosságcseréről és javaik államosításáról (0:20). Rátér oktatására, arra, hogy egy fogalmazásából a tanító kihúzta a "független Magyarországot", ami nagyon meglepte (2:30). Beszél arról, hogy osztályidegenként nem mehetett középiskolába (4:40), majd az 1956-os forradalom eseményeiről (6:58). Szól arról, hogyan jöttek érte nyomozók, tartóztatták le, került egy cellába több ötvenhatossal, akik a büntetéseket latolgatták (8:35). Beszél a börtönkörülményekről (13:05), majd arról, hogy azért tartóztatták le, mert röpiratokat terjesztettek november 4. után (15:00). Szól bírósági tárgyalásáról, a mezőgazdasági kényszermunkáról, valamint arról, hogy a börtönben már nem bántalmazták, csak a rendőrök a kihallgatáson (18:05). Szól decemberi szabadulásáról és további megfigyelésükről (21:25), a kihallgatási stratégiáról (24:50), valamint arról, hogy a bátyját hogyan érintették az események (26:48). Végül az államosított cséplőgépről mutat fényképet, valamint egy őróla is szóló könyvet (30:20), valamint a rendszerváltoztatás csalódásáról szól (31:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany 1942-ben született Magyarcsanádon (Csongrád megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. (02:44) Beszél az óvodáról, iskoláról. (03:58) Elsős gimnazista volt az 1956-os forradalom alatt. Elmondja, hogyan élte át az eseményeket. (05:56) November 4. után kezdődött újra az iskola. Egyik tanárt bebörtönözték. (07:10) Az interjúalany 1960-ban érettségizett. A színművészetire nem vették fel, így egészségügyi szakképzőt végzett el Budapesten. Itt ismerkedett meg későbbi férjével. (10:30) Az iskola elvégzése után a debreceni KÖJÁL-hoz került, ahol járványüggyel foglalkozott. (11:52) Beszél a rendszerváltoztatásról. Végig egy helyen dolgozott 41 évet, 62 évesen nyugdíjba ment. (14:00) Beszél házasságáról, családalapításáról, a mindennapi élet nehézségeiről. (15:36) Elmondja járványügyi munkájának részleteit. (20:20) Férje környezetvédelmi iskolát végzett, a hortobágyi TSZ-ben dolgozott 1983-ban bekövetkezett haláláig. (21:50) Beszél a család mindennapi életéről a Kádár-korszakban. (25:12) Az interjúalany nem politizált, de részt vett a szakszervezeti munkában. Titkár volt, részletesen beszél erről a munkájáról. (30:32)

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

Az interjúalany beszél arról, miként döntötték le Sztálin szobrát október 23-án (0:20). Szól arról, hogy a budapesti Központi Munkástanács élén nem fegyverrel, hanem tárgyalással igyekeztek a forradalom vívmányait megőrizni. A szovjetek szemében nagy tekintélye volt a munkástanácsnak, de Kádárék csak arra használták a tárgyalásokat, hogy időközben megerősödjenek (6:05). Szól a munkástanács jelentőségéről (9:15), és arról, hogy annyit bizonyosan elértek, hogy a tárgyalások ideje alatt 200,000 ember elhagyhatta az országot, akik közül jópárat kivégezhettek volna (13:40). Elmondja, hogyan reagált arra, mikor 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (15:00), valamint azt, hogy miként került a munkástanács élére (16:40). Szól a forradalomról, mint a társadalmi szerveződés legmagasabb szintjéről, és az ezzel járó különleges jogokról (21:00). Szól arról, hogy Kádárék taktikai tárgyalásokat folytattak, a tagok egy részét átállították, a maradékot pedig börtönbe záratták (24:20). Elmondja, milyen kérdésekről tárgyaltak, valamint elemzi Nagy Imre személyiségét is (24:20). Beszél a munkástanács megalakulsááról és letartóztatásuk körülményeiről is (30:15). Szól arról, mivel vádolták és milyen volt a börtön, valamint szól Kennedy elnök szerepéről az amnesztiarendeletben (32:28).é Szól arról, hogy a börtönévek után továbbra is megfigyelték, valamint arról, hogy 1972. október 23-án egy megrendezett balesettel megpróbálták megölni (36:30).

Az interjúalany rövid bevezetés után rátér az interjú fő témájára: az 1956-os forradalom pásztói eseményeire, amelyeket 11 éves gyerekként követett végig. Először a rendőrség épületének ostromáról mesél, majd a pártház elfoglalását idézi fel. Ezután a szovjet emlékmű ledöntésének emlékei következnek. Kitér a közigazgatás és a rendfenntartás helyi megszervezésére, és az ebben részt vevőket később ért retorziókra, majd a márc. 4.-e után Pásztón is átvonuló szovjet tankokkal való különös találkozásának történetét meséli el. 0:18--hogyan kezdődtek az 1956-os események Pásztón, hogyan értesült a budapesti eseményekről; 5:15--hogyan zajlott a rendőrség ostroma; 11:36--hogyan kezdődött Pásztón a forradalmi hangulat; 13:12--mi történt a pártbizottság épületében, hogyan verték le a vöröscsillagot; 18:50--hogyan menekültek el a helyi párttitkárok; 20:13--mi történt a helyi szovjet emlékműnél; 23:45--hogy zajlott a tanítás a forradalom napjai alatt; 27:35--milyenek voltak a forradalmat követő retorziók, megtorlások; 29:4--hogyan történt a forradalom leverése, hogyan vonultak át a városon a szovjet tankok; 38:8--a későbbi időszakban mennyire lehetett beszélni az 1956-ban történtekről; 41:18--milyen módon kutatnak a mai napig az akkori események után

Az ismert interjúalany 56-os forradalmár, állami kitüntetett, a POFOSZ alelnöke. 1956-ban a Szegedi Néptanács tagja, az események aktív résztvevője és hiteles elbeszélője, írója, számos tanulmány és könyv szerzője. Elbeszéléséből nem csak a szegedi események mozzanatait követhetjük végig, de összefüggéseiben is látjuk a történteket. Bepillantást kapunk az államvédelmi szervezetek felépítéséről és működéséről is. November 6-án letartóztatták, három évig ült börtönben. Kihallgatásának, fogva tartásának körülményeiről, a szegedi nyomda megvédéséről is beszámol. Kiderül az is, miként lehet nemzetőr úgy, hogy sosem volt a Nemzetőrség tagja. Igazi korvallomás tanúi lehetünk.

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

Az interjúalany 1925-ben született Bakonysárkányban (Komárom-Esztergom megye). Beszél gyermekkoráról, családjáról. (03:30) A család Salgótarjánba költözött, az interjúalany itt kezdte meg iskoláit. Részletesen beszél az iskolai körülményekről. (07:00) A polgári iskola után rövid ideig varrónő volt, majd elvégezte a rimaszombati apácák 2 éves kereskedelmi képzését. Mivel közeledett a II. világháború, a férfiakat behívták katonának, így az interjúalanynak is jó állása lett. (09:42) Elmondja, hogyan élte át a II. világháborút. 1944 decemberében szállták meg Rimaszombatot az oroszok. Ekkor még folytak a harcok. Részletesen beszél az ekkor uralkodó körülményekről. (19:08) AZ '50-es években Miskolcra költözött, ott sok volta az üres lakás. A Rákosi-rendszer nagyon idegen volt, nem volt hozzászokva senki a diktatúrához, rosszak voltak az életkörülmények. Az interjúalany adóellenőrként dolgozott, ekkor ismerkedett meg férjével. (24:06) 1951-ben ment férjhez, még ekkor is nagyon rosszak voltak a viszonyok. (30:10) Beszél az 1956-os miskolci eseményekről. (34:52) Beszél a család mindennapjairól a forradalom után. (36:00) A rendszerváltoztatást már külső szemlélőként élte meg. A család helyzete javult. (37:48)

0:00 családi háttér, gyermekkor, iskolák, felidézi az első konferansziéi munkáját, amely után ajánlották a televíziónak 2:25 ebben az időben tanított gyógypedagógiát fogyatékkal élőknek, mesél arról, hogy hogyan került a Magyar Televízióba 5:54 felvették bemondó-tanulónak, a rádióban kellett jelentkeznie beszédtechnika-órára, oda egy évig jártak 8:26 ezután kameragyakorlatra jártak a szabadság-hegyi stúdióba 10:13 1963. január 23.-án került először élő adásba, ő hétköznap és vasárnap délelőttönként volt bemondó, miközben Budafokon tanított 12:40 elküldik, mert nem volt protekciója, és mást vettek fel helyette, később külsősként a zenei osztályra visszavették, majd a Híradóhoz került 15:40 felidézi a híradós éveket 21:34 a tiszai árvízről szóló munkáját Nívó-díjjal jutalmazták, külsős munkatársként ő volt az első, nemsokára pedig megkapta a státuszt is, akkor búcsúzott el a budafoki iskolától, ahol tanított 24:30 forgattak Bagdadban is, felidézi a bagdadi élményeiket 36:20 hazajőve Váncsa István lehúzta a dokumentumfilmjüket 38:32 Mexikóban is forgattak, mesél a mexikói forgatás körüli kalandokról

Az interjúalany beszél édesapjáról, munkahelyéről való eltávolításáról (1:04), hosszan részletezi az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeit (6:07), beszél a szovjet intervenciót követő eseményekről, disszidálási kísérletéről, letartóztatásáról (37:00).

Bergmann Antal Vilmos sváb családban született Nagymaroson,1926-ban. A település lakóit 16-tól 45 éves korig az oroszok kényszermunkára hurcolták 1945-ben. Ukrajnában, egy szénbányában embertelen körülmények között dolgoztak a rabok, az elhurcoltak fele elpusztult. 1947-ben tér haza. Házukat elkobozták. A történtekről nem lehetett beszélni.1956-ban Pesten dolgozott. Szemtanúja az eseményeknek, de nem vesz részt a forradalomban. 00-00.50 Család bemutatása 00.50-3.50 A deportálás körülményei 3.50-16.40 A kényszermunka körülményei: a bánya, élelmezés, kapcsolat a helyi lakosokkal 16.40-20 Szabadulás.Hazaút. Szökés a debreceni internáló táborból.Otthoni fogadtatás. 20-25.30 A házukat elkobozzák. 25.30-26.50 Az 56-os forradalom 26.50-27.31 A nyugdíjig a postán dolgozott, jelenleg Kiskőrösön él egy szeretetotthonban.

0:00 1944-ben egy bombázás idején született a Kútvölgyi-kórházban, családi háttér, gyermekkor 3:00 az ötvenes éveket gyerekként élte meg, az iskola még nem volt koedukált, mesél az iskolai évekről 6:10 minden iskolai nap úgy kezdődött, hogy felsorakozott az iskola, és friss virágot kellett vinni Rákosi-szobrához, az iskolában viszont kisebbek voltak a társadalmi különbségek 8:50 az iskola alsó tagozatában nem volt sok politika, de pl. Sztálin 60. születésnapjára dolgozatot kellett írni arról, hogy születésnapi ajándékul miben fognak megváltozni, Sztálin halálakor minden házra fekete lobogót kellett kitűzni 11:35 az iskolában nem volt egyenruha, egyedül a piros nyakkendőt kellett viselni ötödiktől 13:39 a pedagógus szerepe teljesen más volt, adhatott pofont vagy körmöst 14:38 1956 megváltoztatta ezt a világot, harcok folytak, halottak napján a Kerepesi temetőben elvesztek, így keveredtek a Köztársaság térre, ahol ostrom folyt, disszidáló csoporttal is találkozott 18:12 a Moszkva téren a Fény utcai piacnál látott frissen hantolt sírokat; lövöldözést is játszottak gyerekként, ki is jött értük egy őrjárat 20:59 az iskola februárban indult, és ekkor már politizálás zajlott az iskolában, ekkor lett ellenforradalom 1956 24:13 a kommunista szombat a hatvanas évek közepétől jött be 25:22 a cenzúra abban volt megfogható, hogy az újságban csak dicsőségrovatok voltak 27:43 az ÁVH volt a korabeli politikai rendőrség, elmeséli a nagybátyja esetét; a besúgásokat a körzeti megbízottak végezték 31:44 felidézi gyermekkori csínytevéseit 33:39 a sztahanovisták voltak az „élmunkások”, akik túlteljesítették a tervet, ők a kulákok elleni csasztuskákért kaptak egy üveg Bambit 37:00 a mai fiatalok számára a családi közösség nagyon hiányzik

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, építész édesapjáról (0:43), majd oktatásáról, és arról, milyen nehéz volt értelmiségi leszármazottként felvételizni (2:35). Szól arról, hogy a Móricz Zsigmond körtéri lakásukból jól rálátott az 1956-os eseményekre . Tudta, hogy mikor kell biztonságosan átszaladni az úttesten a tank előtt, illetve arról, hogy tudta, hová kell dobni a Molotov-koktélt a tankra (4:48). Beszél arról, hogy a Kálvin téren halmokban álltak az orosz holttestek, illetve arról, hogy gyermek létére sem félt (7:28). Szól érettségijéről és felvételijéről a Kisképzőbe, és arról, hogy megkönnyebbülés volt a nyitott légkör (9:10). Szól arról, hogy a Képzőművészeti Főiskolára másodszorra vették fel, de közben megtanult neonreklámokat készíteni. A főiskolán olyan tanárok tanították, mint Barcsay Jenő vagy Bernáth Aurél (13:30). Szól arról, hogy a felsőbb évesek rögtön beavatták őket, mi történt ott 1956-ban: 4 diákot agyonlőttek a szovjetek (16:35). Szól arról, hogy nem nagyon bontakoztathatták ki modern művészeti irányú elképzeléseiket. Lehetősége volt Párizsba látogatni, majd Belgrádban akart tanulni, de nem engedték el, mert ott "káros nyugati hatások érhetik" (19:00). Végzés után szabadúszó volt, de 1974-ben betiltották a Műcsarnokban rendezett kiállítását annak politikai felhangjai miatt (22:05). Részletesen elmondja, hogyan tiltották be, és kik védelmezték a kiállítását (25:10). Végül sikerült útlevelet szereznie, Svédországba mennie, és ott beiratkoznia a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. A svéd hatóságok 6 hónapot biztosítottak arra, hogy megtanuljon svédül (29:10). Szól hazaköltözéséről, és arról, hogyan lett tanár a Kisképzőben (34:50). Igazgató lett, de ellenezte a Képzőművészeti Főiskola rektorának új oktatási programját (38:08).

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, iskoláiról (0:00), majd középiskolájáról (5:00). Szól arról, hogy édesapja tizenkétszer sebesült meg az I. világháborúban, vitézi földjét csak a többiek után volt hajlandó átvenni. Így 1944 végén kapta meg, de egy fél évvel később vissza is adta (7:12). Szól a román megszállásról, mikor tiszteket szállásoltak el a házukban (8:53). Beszél az Ébredés mozgalomról, amiben megújult az ő hite is (12:35). Elmeséli, hogyan kezdett érdeklődni a zene iránt, hogyan végzett teológiát és konzervatóriumot (14:50). Szól arról, hogy micsoda összetartás volt 1956-ban, és arról, hogy ő is eldöntötte, felmegy a fővárosba harcolni, ám akkor már a szovjet csapatok miatt nem lehetett (19:00). Beszámol arról, hogyan vertek agyon egy ávóst a bányászok Miskolc utcáin (24:00). Beszél az ÁVO működéséről, például arról, hogyan vertek meg egy papot, aki az önkéntes szövetkezetek létrehozására buzdított (25:20). Visszatér az Ébredés mozgalomra, angol-amerikai gyökereire és magyarországi jelentőségére (27:15). Végül arról szól, hogyan lett segédlelkész Miskolctapolcán, hogyan próbálta szervezni a közösségi életet, és miként helyezte át az Állami Egyházügyi Hivatal embere (31:52).

Az interjúalany beszél élményeiről, az orosz katonák fosztogatásaitól, arról, hogy megpróbálták megerőszakolni a cselédjüket, de édesanyja ezt megakadályozta (0:30). Szól arról, hogy a falu háromszor cserélt gazdát a németek és oroszok között, és hogy milyen csatákat vívtak (6:20). Beszél arról, hogy egy orosz katona később megkergette, mikor ülést akart szerezni egy használaton kívüli buszból, de végül csak egy pofont kapott (9:25). Elmeséli, hogy ipari tanuló lett a Lang gyárban, és arról, hogy már nagyon korán antikommunista lett. Égyik éjszaka Rákosi-ellenes szlogenekkel írkálta tele a falut (12:10). Ez nagy felháborodást és rendőrségi vizsgálatot vont maga után, de el tudták terelni a rendőrök figyelmét (19:10). Szól arról, hogy miként került bele az 1956-os tüntetésekbe, miként hitte először azt, hogy filmforgatás van, és hogyan jutott el a Kossuth térre (22:06). Nagy Imréről először azt hitte, színész, ezért felkiabált neki, hogy rángassa meg a bajszát, és ő meg is tette (28:05). A rádióhoz ment, ahol látta, hogy a mentőautókban ávósok vannak (29:50). Egyszer egy csapat ávós vette őket körbe fegyverrel, de ő megfogta a fegyverüket és olyan meggyőző erővel beszélt, hogy az ávósok letették a fegyvert (33:00). Szól arról, hogyan látta a Sztálin szobrot ledönteni és részeit meggyújtani (36:50). Elmeséli, hogyan találta el egy sorozat majdnem, mikor egy padra leült enni, illetve azt, hogyan beszélt le embereket arról, hogy elvegyenek ezt-azt a Szabad Nép székházából (39:00). Végül elmeséli, hogyan jelentett be sztrájkot a gyárban, hogyan hagyták azt el a munkások, illetve hogy miként menekült meg egy második sorozattól (45:00).

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy a front kellős közepén született 1944-ben (0:48). Szól oktatásáról és családjáról (2:00), majd rátér arra, hogyan határozta meg a családi nevelés és a sport a későbbi előmenetelét (4:28). Beszél édesapjáról, Szikszóra költözéséről (6:51). Szól oktatásáról és a sport szerepéről (10:35), majd orvosi hivatástudatának kialakulásáról, a versenyszerű sportról, annak társdalami támogatottságáról az 1950-es években (15:55). Szól arról, hogy a szocialista gazdaság mellett is minden nyáron dolgozva kellett fenntartania magát (20:52). Beszél Trianon hatásáról, a szomszédos országokban élő magyarság kisebbségi helyzetéről (24:30). Beszél Kiskunmajsa szociális és gazdasági helyzetének fejlődéséről, a tanyavilág háttérbe szorulásáról, valamint a cigányság egészségügyi és társadalmi helyzetéről (27:30). Szól az 1970-es, 80-as évek gyakori betegségeiről, és arról, mennyire másak napjaink problémái (29:30). Szól hitéletéről és a vallás fontosságáról (29:30), majd politikusi hivatásáról és a rendszerváltoztatásról (36:30). Végül elmeséli, hogy egyszer egy súlyos balesetet szenvedett orosz katonát kellett volna ellátnia, de az orosz bürokrácia nem hagyta, hogy magyar orvos lássa el a sebesültet (39:17).

0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

Az interjúalany beszél a családjáról (1:54), édesapja és nagyapja, valamint saját első és második világháborús emlékeiről, menekülésükről a szovjetek elől, a férfiak internálásáról (3:19). Kitér arra, hogy édesapját 18 hónap után engedték el, és ezután semmilyen magasabb pozíciót nem tölthetett be (11:29). Mesél a vallásgyakorlás nehézségeiről, a papok meghurcolásáról (14:27), tanulmányairól (18:37), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról, valamint annak leveréséről (23:05). Beszámol a forradalom leverése utáni dányi megtorlásról (46:10), a lakiteleki találkozóról, az MDF-be való belépéséről (47:23), az 1990-es választásokról (50:30), az MDF-SZDSZ paktumról (52:01), államtitkári kinevezéséről (55:00), értékrendjéről (55:35).

A divattervező anya és a vezető beosztású apa Erdélybe kerül a második bécsi döntést követően. Az apa katona lesz, a család Nagyváradon marad. Amikor újra lezárják a határokat, a család szétszakad. Egy hír a zárt határon keresztül eljut a családfőhöz, eszerint az asszonyt és két gyerekét megölték. A holttá nyilvánítást az apa kérelmezi, megkapja, és újranősül. Évekkel később a család Erdélyben maradt tagjai előkerülnek, válás, az apa a második kapcsolatában marad. Az első feleség összeomlik, így a gyerekek az új családban nevelkednek Miskolcon. A család hétköznapjai az ötvenes évektől. Az iskolai évek elbeszélése után részletes beszámolót hallgathatunk meg az ötvenhatos forradalom miskolci eseményeiről. Drámai beszámoló a szovjet tankok bejöveteléről, és egy fiatal lány élményeiről, akinek osztálytársát, barátnőjét, padtársát - megölték, (Mislei Emesének hívták, a mai napig emléktábla hirdeti egy miskolci ház falán) és még a temetésére is csak egyenként mehettek el. Testvére a gyárban a munkástanács tagja volt, akit a forradalom után úgy mentett meg az apja, hogy azonnal budapesti rokonokhoz küldte. 0:00 Nagyváradon született, ami akkor Magyarország része volt, édesapja a Corvin szőnyegházának volt a vezetője, édesanyja pedig divattervező volt, az édesapa az erdélyi szőnyegház vezetőjeként kap állást, ezért Nagyváradra költöznek 1:47 édesapját elvitték katonának 3:12 az orsolyásokhoz járt óvodába, de tőlük 1946-ban elvették az intézményt, és onnantól kezdve magyarul nem szólalhattak meg 3:55 édesapjáról semmit nem tudtak, de nem tudtak a családról sem, édesanyja varrt, és eladogatott egyes dolgokat; édesapja amerikai hadifogságba esett, és úgy értesítették, hogy a felesége és két gyermeke meghalt egy bombázásban, és ezért újranősült 7:33 egy baráti család értesíti a nagyszülőket, 1948-ban haza tudtak jönni, édesapja azonban a második feleségével akart leélni, mert a gyermeke betegebb volt, ezért édesanyja idegileg tönkrement, édesapjához kerültek 12:51 az ötvenes években jól éltek, anyagi gondjaik nem voltak 14:51 felidézi az iskolai éveit 17:01 az ötvenes évek elején édesapját a múltja miatt kiebrudalják a munkahelyéről, ezért a cementgyárnál helyezkedett el, nevelőanyja is dolgozni kényszerült, jegyrendszert vezettek be, a viszonylagos jólét után nélkülözniük kellett 20:36 volt rádiójuk, hallgatták a Szabad Európa Rádiót 21:49 otthon nem mertek beszélni a politikáról 22:50 sokat sportoltak gyerekként: úszott, vívott 25:10 1956-ban kezdte a középiskolát, 1956. október 22.-én az edzésen már azt beszélték, hogy készülnek a pestiekkel lázadásra, másnap már délben hazaküldik őket az iskolából 28:33 1956 novemberében lőtték le a legjobb barátnőjét, Mislei Emesét; mikor mentek haza az iskolából, az orosz katonák utánuk eresztettek egy sorozatot 30:47 a barátnőjét tejért küldte le az édesanyja, a temetésére csak egyesével lehetett elmenni 32:41 bátyja a Lenin Kohászati Műveknél helyezkedett el, ott volt a vörös csillag leverésénél, ezért kerestették ők, így apja Budapestre küldi 35:39 amikor visszajöttek az orosz tankok Miskolcra, éppen az édesanyjukat látogatták meg, a leengedett ágyúcsővel a tankok megfélemlítették az embereket, akik egymást taposták el

Rövid bemutatkozás után elmeséli, hogy az első iskolai osztályokat Belgiumba végezte(0:16), s ennek kapcsán kitér családja anyagi lehetőségeire(2:30). Ezután a 2. világháború emlékeit, főleg a légiriadókat idézi fel(4:45), majd arra emlékezik, hogyan menekítettek 80 fiatal leventét az orosz hadsereg elől(6:30). Beszél férje fogságba eséséről és a Szovjetunióba hurcolásáról(12:20). A következő részben munkahelyéről, a munkahelyi hangulatról szól(19:30), majd az 1956-os forradalom eseményeire tér át(21:16). A forradalom utáni megtorlások kapcsán visszakanyarodik a nyilasokhoz és a zsidók deportálásához(27:50). Felidézi, hogy jegyző férje hogyan tért ki a zsidók összegyűjtésére vonatkozó utasítás elől(30:16), majd újra az orosz katonákkal kapcsolatos emlékek kerülnek elő(37:20). Végül a polgári származásúakat ért hátrányos megkülönböztetéseket férje munkába állásának nehézségein keresztül illusztrálja(40:08).

A református lelkipásztor interjúalany 1932-ben született Adásztevelen (Veszprém megye). Beszél családjáról, két lánytestvére született, szülei, testvérei és ő maga is pápai református diákok voltak. 1957-ben házasodott, 2 gyermeke van. (03:06) Az interjúalany Adásztevelen kezdte elemi iskoláját, majd Pápán folytatta. (04:24) Beszél arról, milyenek voltak a család életkörülményei a '30-as, '40-es években. Apja volt a falu lelkésze, szerény körülmények között éltek. A járandóság elsősorban nem pénzbeli volt. (06:20) A II. világháborúból nem sokat látott. Az orosz megszállás idején egy lelkészcsalád lakott náluk, akiknek az otthonát elpusztította a front. A szomszéd falu lelkészét a szovjet katonák lelőtték. (10:14) 1945 után annyiban változtak az életkörülmények, hogy nem tudták már kiegészíteni a lelkészi járandóságokat. (11:30) Beszél a Pápai Kollégiumban töltött éveiről, tanárairól, az oktatásról. (17:46) Elmondja, hogy miért az egyházi hivatást választotta. Megemlíti az iskolában folyó kulturális életet. Azért döntött a pápai teológia mellett, mert itt egyszerre gyakorolhatta a lelki életet és folytathatta a kulturális tevékenységeket is. (21:52) Beszél arról, hogyan tiltakoztak 1951-ben a debreceni és a pápai teológia bezárása ellen. El akarták érni az egyházkerületi ülés összehívását, amely megmenthette volna az iskolát. (29:32) Az ÁEH attól félt, hogy a tiltakozók külföldre akarnak szökni. Visszarendelték a tiltakozókat azzal az ígérettel, hogy nem lesz semmilyen retorzió, azonban később mindenkit megróttak, egyeseket börtönbe zártak. (32:14) 1956-ban szombathelyi segédlelkész volt, a forradalom alatt részt vett az utcai felvonulásokban. A forradalom leverése után a vezetőket elkapták és kínzásokkal próbálták őket rávenni terhelő vallomások tételére, de erre nem voltak hajlandók. Az interjúalany átvészelte a megtorlásokat. (39:14) Elmondja milyen volt a Kádár-rendszer kapcsolata a református egyházzal. 1957 és 1977 között Kőszegen volt lelkész. Nagyon nehéz időszak volt ez mind anyagilag, mind a pasztoráció terén, hívei közül sokakat meghurcoltak vallásosságuk miatt. (42:20) A rendszerváltoztatást módszerváltásnak nevezi. Beszél az egyházi iskolák visszaszerzéséről. (45:16) A mai fiatalságnak azt üzeni, hogy tanuljanak nyelveket és legyenek büszkék iskoláikra. (46:00)