0:00 felidézi második világháborús emlékeit, bátyját elvitték, mint leventét 3:06 a falujukban nem voltak komoly harcok, mert a németek elvonultak, az oroszok pedig csak bejöttek; náluk is elszállásoltak egy századost meg a feleségét, 6:00 nem minden falu úszta meg olyan simán, mint ők 8:17 elmeséli a bátyja sorsát, akit mint leventét vittek ki Németországra, a háború után szerencsésen hazatért 9:23 mesél a kékcédulás választásokról, be is mutat egy ilyen „kékcédulát”, nagybátyja rendőrfőnök volt, le is tartóztatott egy ilyen csoportot, de a minisztérium utasítására el kellett engedni őket 11:28 létrehozták az ÁVO-t, őt 1955 októberében tartóztatják le Hegyeshalomnál 16:32 1955 júliusában szabadult, és vagonrakodóként dolgozott, ott érte az 1956-os forradalom híre 18:24 leverték a vörös csillagot 20:12 mesél a börtönben töltött időről, és azt követő időszakról 27:03 felidézi a termelőszövetkezet megalakulását és működését 30:19 a korabeli élelmezést általában a háznál tartott állatokból oldották meg 32:15 a kisgazdapártban politizált 1945 után

Az interjúalany 1937-ben született Budapesten, gyermekkorát tönkretette a háború. Beszél a családjáról. Apai nagyszülei egyszerű emberek voltak, anyai nagyanyja első világháborús hadiözvegy volt. Az interjúalany munkás származású, mégis retorziók érték később a kommunista diktatúra alatt. Szülei egy kis üzletet vettek Pesten. A bolt annyira elvette idejüket, hogy elsősorban a nagyszülei nevelték. (03:18) 1943-ban kezdte el az iskolát, egy német származású tanárnő foglalkozott vele délutánonként is. Az iskolában azt is megtanulták, hogy mit kell tenni légiriadó alatt, testnevelés órán azt gyakorolták hogyan futhatnak gyorsan haza. Visszaemlékszik egy korai bombázásra, a sztálin-gyertyák fényére. (06:42) Egy zsidó ismerősének feleségét elhurcolták a nyilasok. A házuk alatt egy német légvédelmi üteg volt, az ott szolgáló katonák ellátták a családot élelemmel, katonai kíséretet biztosítottak nekik az elsötétített városban. (08:14) Elmondja, hogy élték át 1944 Karácsonyát. Bombázták Budapestet, így egész éjjel a pincében voltak. Másnap reggel kezdték el a közelben lévő Ganz Gyárat bombázni, részletesen beszél ennek körülményeiről. Az első hullám után magyar katonák segítségével a Vár alatti alagútrendszerbe mentek, itt töltöttek 8 hetet. (12:28) Édesapja nem kapott katonai kiképzést, így egészségügyisnek hívták be. Amikor az ellátóhelyet elfoglalták az oroszok, az egészségügyiseket is elvitték és kivégezték, az interjúalany apja csak úgy maradt életben, hogy sikerült elbújnia. A 8 eltöltött hét az óvóhelyen nagyon megviselte az interjúalanyt. (17:04) Visszatér a Ganz Gyár bombázására: a környéken több ház kigyulladt, mivel nem voltak elővigyázatosak és nem szedték le a függönyöket. (17:50) Az orosz megszállóktól nagyon féltek. A Vörös Hadsereg 10 nap szabadrablást engedélyezett, ez nagyon megviselte a lakosságot, a harcok után megmaradt értékiket is mind elvitték. A korábbi német kórház sebesültjeit kiéheztették vagy kivégezték, azután oda rendezték be az orosz kórházat. Az interjúalany családjának szerencséje volt, mivel a nagymama főzött néhány katonának, akik ezért védelmezték őket. Megpróbáltak a lakosok nagyobb csoportokban maradni. A család üzletét az ostrom és az oroszok tönkretették. (25:04) 1945 tavaszán újra elindult az iskolában a tanítás. A harcok miatt a rokonság jó része elveszítette otthonát, így sokan költöztek össze. Elmondja az akkori mindennapi életet, öccse születését. Mivel sokáig nem volt iskola, az oktatás több esetben az interjúalany családjának lakásán folyt. Miután már volt iskolaépület, fát kellett vinni a fűtéshez. (29:32) A körülményeket nem ismeri, de 1947-ben kimehetett 3 hónapra Svájcba. Kedvesek voltak a svájciak, de nagy volt a honvágya. (32:52) Kisgyermekként nem volt tisztában a politikával, így csak a katonák viselkedése alapján osztályozott: a németek jók, az oroszok rosszak. Máig visszatérő rémálma van Budapest ostromáról. (32:46)

Az interjúalany beszél édesapja I. világháborús szolgálatáról, Przemysl-nél való hősi haláláról (0:00), majd oktatásáról, a salgótarjáni üveggyárba való felvételéről (1:45), és arról, hogyan lett ő az amerikai Owens gép kezelője (5:30). Szól az 1919-es cseh megszállásról, arról, hogy cseh származásúként tudott velük beszélni (8:18), valamint a Horthy-korszak politikai és társadalmi rendszeréről, a világválságról, és arról, hogyan kerekedtek fel munkát keresni (10:40). Útközben csendőrökbe botlottak, s mikor salgótarjáni származásukat megtudta, rögtön kommunizmussal válaszoltak (13:38). Szól a korszak fizetéseiről, megélhetéséről (16:25), valamint a harmincas évek szórakozási lehetőségeiről, kaszinóról, lányokról (18:35). Beszél katonai szolgálatáról (21:40), magánipara megindításáról (23:30), majd a II. világháborúról (26:25). Szól a kárpátaljai bevonulásról, és arról, hogyan fogadták őket (30:35), majd az élelmezésről és a hidegről az ukrán fronton (38:00). Szól arról, hogy ezután Újvidékre küldték 1944-ben (44:00), majd arról, hogy még Ukrajnában hogyan találkozott bújtatott zsidókkal, illetve hogyan került hadifogságba (35:40).