A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany elmondja, hogy polgári körülmények közöt élő, értelmiségi zsidó családjában milyen neveltetést kapott a II. világháború előtt, és mennyire tartotta a zsidó vallást, illetve annak szokásait. Szól férjéről, aki Raul Wallenberg sofőrje volt a II. világháború idején, és elmondja, hogy ennek az ismeretségének köszönhetően hogyan sikerült megúsznia a Németországba történő deportálást. Mesél Kádár Jánossal kapcsolatos élményeiről is, akivel személyesen is találkozott, mivel munkája következtében több neki rendezett is részt vett. 0:20--születés, család, iskolái; 3:33--mennyire tartják a zsidó vallást; 5.38--kapcsolata Raul Wallenberggel, a svéd diplomata zsidómentő tevékenysége; 7:45--hogyan tudta elkerülni azt, hogy Németországba deportálják, hogyan éli meg a szovjetek bevonulását; 11:24--második házassága, a zsidó vallás szerepe az életében; 14:38--viszonya a cionizmushoz, milyen problémái adódtak a származásából az élete során, hogyan jutott el Kádár János vadászataira; 18:10--milyen neveltetésben részesült

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, egyetemi tanulmányairól, és arról, hogy egyetemistaként hogyan élte meg az 1956-os eseményeket. 0:15--családja, születése, emlékei a II. világháborúról, a szovjet katonák viselkedéséről, hogyan akadályozta meg Grősz József Kalocsa kiürítését; 6:16--a háború utáni időszak, egyetemi tanulmányai, hogyan tudott származása ellenére továbbtanulni; 11:5--a forradalom előzményei a bölcsészkaron; 13:16--emlékei az 1956-os eseményekről, a tüntetések kezdetéről, az eseményekben való személyes részvételéről; 18:07--részvétele a megalakuló nemzetőrségben; 21:32--a november 4-e utáni események, hogyan hagyta el a Budapestet; 24:1--az egyetemi élet újraindulása januárban, hogyan sikerült megúszniuk a tisztképzésen való részvételt; 26:26--első munkahelye, a forradalmat követő megtorlások az egyetemen; 28:36-- a tanárok beszervezése a TSZ mellett való agitációs munkába; 30:2--milyen volt a hangulat az egyetemen a forradalom leverését követően

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Bakos Ildikó meséli el életét.

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

00:12:26 Életének kezdeti nehézségei zsidósága miatt, lakhelyváltozások. 12:27-14:11 Édesanyjának szerelmi élete. 14:12-20:29 Kötődése Magyarországhoz a férjén keresztül, élményei tapasztalatai a kommunista Magyarországról. 20:30-23:35 Második látogatás Magyarországra, lakodalom Magyarországon. 23:36-26.29 Jugoszláv nyaralás, családlátogatás nehézségei a határon való átvizsgálás a neve miatt. 26:30-27:38 Nevének eredete. 27:39-40:02 Munka Angliában, a magyar étterem története. 42:03-44:41 Balatoni élmények, élelmiszerhiány. 44:42-49:14 Összegzés a származásáról és a történelemről. 49:15-53:01 Első benyomások, Magyarországról, a falusi életről.

Az interjúalany beszél arról, miként döntötték le Sztálin szobrát október 23-án (0:20). Szól arról, hogy a budapesti Központi Munkástanács élén nem fegyverrel, hanem tárgyalással igyekeztek a forradalom vívmányait megőrizni. A szovjetek szemében nagy tekintélye volt a munkástanácsnak, de Kádárék csak arra használták a tárgyalásokat, hogy időközben megerősödjenek (6:05). Szól a munkástanács jelentőségéről (9:15), és arról, hogy annyit bizonyosan elértek, hogy a tárgyalások ideje alatt 200,000 ember elhagyhatta az országot, akik közül jópárat kivégezhettek volna (13:40). Elmondja, hogyan reagált arra, mikor 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (15:00), valamint azt, hogy miként került a munkástanács élére (16:40). Szól a forradalomról, mint a társadalmi szerveződés legmagasabb szintjéről, és az ezzel járó különleges jogokról (21:00). Szól arról, hogy Kádárék taktikai tárgyalásokat folytattak, a tagok egy részét átállították, a maradékot pedig börtönbe záratták (24:20). Elmondja, milyen kérdésekről tárgyaltak, valamint elemzi Nagy Imre személyiségét is (24:20). Beszél a munkástanács megalakulsááról és letartóztatásuk körülményeiről is (30:15). Szól arról, mivel vádolták és milyen volt a börtön, valamint szól Kennedy elnök szerepéről az amnesztiarendeletben (32:28).é Szól arról, hogy a börtönévek után továbbra is megfigyelték, valamint arról, hogy 1972. október 23-án egy megrendezett balesettel megpróbálták megölni (36:30).

Az ismert interjúalany 56-os forradalmár, állami kitüntetett, a POFOSZ alelnöke. 1956-ban a Szegedi Néptanács tagja, az események aktív résztvevője és hiteles elbeszélője, írója, számos tanulmány és könyv szerzője. Elbeszéléséből nem csak a szegedi események mozzanatait követhetjük végig, de összefüggéseiben is látjuk a történteket. Bepillantást kapunk az államvédelmi szervezetek felépítéséről és működéséről is. November 6-án letartóztatták, három évig ült börtönben. Kihallgatásának, fogva tartásának körülményeiről, a szegedi nyomda megvédéséről is beszámol. Kiderül az is, miként lehet nemzetőr úgy, hogy sosem volt a Nemzetőrség tagja. Igazi korvallomás tanúi lehetünk.

Hagyomány és hatalom küzdelme A református lelkészcsaládból származó, kis faluban felnövő interjúalany a késő Kádár-korszakbeli iskolaélet apró életképeit idézi fel az úttörőmozgalomban való korlátozott részvételtől a még tapasztalható - akkor már nem túl hatékony – helybeli, vallásellenes agitációig, lelkész édesapja és a helybeli iskola vezetésének kisebb konfliktusáig. Fiatal felnőtt koráról szólva említést tesz a Hit Gyülekezetének korai időszakáról is, ahová tudatos hitbeli döntés után csatlakozott. 0:00 a vallásos neveltetés erős volt, de az iskola ehhez képest kontrasztot jelentett, de az úttörőmozgalomban nem juthatott előrébb 6:26 felidézi a református istentiszteleteket, az iskolai ünnepségeket direkt vasárnap tízre szervezték 13:15 beszél a megtéréséről, és a Hit Gyülekezete korai éveiről, a szülőket az iskola bekérette

Az interjúalany beszél származásáról, oktatásáról, az úttörőmozgalomról és a táborokról (0:35). Szól középiskolai oktatásáról, a KISz-tagságról (3:50). A Szegedi Egyetem filozófia szakról lebeszélték annak marxista jellege miatt, ezért matematika-fizika szakra ment, de előtte katonai szolgálatát töltötte, 35 nap zárkával (6:00). Szól a szovjet hadseregről, és arról, hogy közös hadgyakorlatokon mindig "osztrák hegyivadászok" ellen harcoltak, valamint az ottani fegyelemről (11:50). Szól egyetemista éveiről, az erdélyi írókkal, a bokorközösséggel, valamint a későbbi SZDSZ köreivel való megismerkedéséről (15:00). Szól arról, hogy egyetem alatt még nem folytatott politikai tevékenységet, de a rendszerváltoztatás környékén elment a naggyűlésekre (20:40). Szól 1989. március 15-éről, mikor Szegeden Raffay Ernő, Király Zoltán és Tamás Gáspár Miklós három helyen tartott megemlékezést, ő a legutóbbira ment el, majd ő olvasta fel a 12 pontot (25:50). Szól arról, hogy a Radnóti Gimnáziumban mennyire tolerálták fiatal tanáruk közeledését az ellenzékhez, valamint arról, hogy besúgók voltak a tanári karban is (32:00). Szól arról, hogy az első választások előtt belépett a FIDESZ-be, és önkormányzati képviselő lett. Itt gyorsan kiábrándult a hivatásos politikából, a FIDESZ pedig "elment a feje fölül" (36:15). Szól arról, miként csalódott a politikában és miért nem tér vissza (41:00). Végül szól az idegennyelvek oktatásáról a Kádár-korszakban, a külföldi utak lehetőségéről, és arról, hogy hányan éltek Amerikában rokonai közül disszidensként (46:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, építész édesapjáról (0:43), majd oktatásáról, és arról, milyen nehéz volt értelmiségi leszármazottként felvételizni (2:35). Szól arról, hogy a Móricz Zsigmond körtéri lakásukból jól rálátott az 1956-os eseményekre . Tudta, hogy mikor kell biztonságosan átszaladni az úttesten a tank előtt, illetve arról, hogy tudta, hová kell dobni a Molotov-koktélt a tankra (4:48). Beszél arról, hogy a Kálvin téren halmokban álltak az orosz holttestek, illetve arról, hogy gyermek létére sem félt (7:28). Szól érettségijéről és felvételijéről a Kisképzőbe, és arról, hogy megkönnyebbülés volt a nyitott légkör (9:10). Szól arról, hogy a Képzőművészeti Főiskolára másodszorra vették fel, de közben megtanult neonreklámokat készíteni. A főiskolán olyan tanárok tanították, mint Barcsay Jenő vagy Bernáth Aurél (13:30). Szól arról, hogy a felsőbb évesek rögtön beavatták őket, mi történt ott 1956-ban: 4 diákot agyonlőttek a szovjetek (16:35). Szól arról, hogy nem nagyon bontakoztathatták ki modern művészeti irányú elképzeléseiket. Lehetősége volt Párizsba látogatni, majd Belgrádban akart tanulni, de nem engedték el, mert ott "káros nyugati hatások érhetik" (19:00). Végzés után szabadúszó volt, de 1974-ben betiltották a Műcsarnokban rendezett kiállítását annak politikai felhangjai miatt (22:05). Részletesen elmondja, hogyan tiltották be, és kik védelmezték a kiállítását (25:10). Végül sikerült útlevelet szereznie, Svédországba mennie, és ott beiratkoznia a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. A svéd hatóságok 6 hónapot biztosítottak arra, hogy megtanuljon svédül (29:10). Szól hazaköltözéséről, és arról, hogyan lett tanár a Kisképzőben (34:50). Igazgató lett, de ellenezte a Képzőművészeti Főiskola rektorának új oktatási programját (38:08).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. (01:00) Elmondja iskolás éveit, munkáit, családalapítását. (03:36) Beszámol az 1956-os eseményekről. A forradalom kitörésekor kórházban volt második gyermekének születése miatt, itt jutott hírekhez. Reménykedett a pozitív változásokban. (10:18) Elmondja a tétszentkúti TSZ 1959-es alapítását, a szövetkezet működését, az ott végzett munkáját. (12:14) Beszámol a helyi közlekedés nehézségeiről. (15:32) Beszél a Kádár-korszak falusi mindennapjairól. (20:32) Az interjúalany véleménye szerint a rendszerváltoztatás nem hozott igazi változást. Összehasonlítja a Kádár-korszakot a rendszerváltoztatás utáni évekkel. (28:54)

00:30 - család, gyerekkor, szülők foglalkozása; 05:55 - milyen emlékei vannak iskolás éveiről, melyeket Battonyán és Makón töltött (Battonya, Makó); 07:27 - főiskolás évei, a sport szerepe életében; 14:05 - milyen munkahelyei voltak eddig; 18:30 - milyen lehetőségei voltak a szórakozásra, üdülésre; 20:50 - milyenek voltak a korabeli építőtáborok; 21:30 - milyen elvárásokkal kellett megküzdenie az előző rendszerben betöltött vezető pozíciójában; 23:15 - hogyan működött a Múzeum baráti kör; 23:45 - milyen emlékei vannak az 1956-os forradalomról; 30:00 - hogyan hatott életére a rendszerváltoztatás;

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:04 a II. világháború idején elmentek otthonról, de végül a Kálozon vészelték át a frontot, 1945 elején a front visszatért, aztán Pápán várta be a szovjet hadsereget 5:30 felidézi az iskolai éveket, először katona akart lenni, de egy rokonuk hősi halott lett a Délvidéken, ezért inkább a vasutat választotta 8:22 moziba Fehérvárra jártak 8:55 a vasútnál szakszervezeti titkár is volt, felidézi a szakszervezeti feladatait 13:28 mesél a középiskola megalapításáról 18:40 nyugdíjas éveiben méhészkedéssel is foglalkozott

00:00-00:45 Bemutatkozás, család. 00:46-03:45 Horthy-korszak, nyilasok, Hitler, németek. 03:46-07:44 Iskola Kustánszegen, továbbtanulás, munka, mezőgazdaság. 07:45-12:31 Orosz bevonulás, II. Világháború. 12:32-23:18 Kommunista párt, szeminárium, TSZ, munka körülmények, fizetés. 23:19-24:10 Falusi élet, május elseje. 24:11-36:20 1956 Kustánszegen, katonaság, építkezés. 36:21-37:20 Rákosi Mátyás. 37:21-43:50 Mozizás. 43:51-47:57 Kádár-korszak, feketevágás, falusi élet.

00:00 - Bemutatkozás, család 00:40 - II. világháború időszaka 04:26 - '45-'48 időszaka 06:49 - Az ötvenes évek, oktatás, iskolázás 07:09 - Tanulmányok 07:50 - Pályakezdés, úttörő mozgalom 10:50 - Vallásos élet, vallás tiltása 13:18 - Szakfelügyeleti rendszer 18:41 - Az iskola szerepe a falu életében 21:59 - A rendszerváltoztatás időszaka

00:15 - Nagyszülők, szülők 03:10 - Szovjet megszállás (Eger) 04:25 - Az apa osztályidegen 08:00 - '56, házkutatás 12:43 - Gimnázium, úttörő, KISZ, ünnepségek 17:22 - Egyetem 18:50 - Családi változások, munka 22:30 - Kádár-korszak, vallás, szórakozás 27:10 - Rendszerváltoztatás 29:36 - Utazás 31:35 - Történelem tanítás a Kádár-korszakban 33:23 - Életmód a rendszerváltoztatás előtt

00:00 A család bemutatása 01:55 Tanulmányok 04:45 Továbbtanulási kudarcok az osztályidegenség miatt 12:40 Hogyan kerültem a Magyar Rádióhoz? 18:36 Tevékenység a Rádiónál, megfigyelés 23:30 A Népstadion avatása 24:40 1956 eseményei Sárváron 27:55 Megfigyelésről 1982 29:35 1956 eseményei 36:50 Üldöztetések 1956 után 45:30 Pedagógiai és sport sikerek, a Kádár-kor hétköznapjai

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:28 14 éves kora óta nem élt a szüleivel, mert Budapesten tanult,majd a Zeneakadémia kollégiumában lakott 2:20 a szülei hívők voltak, ő pedig ötödik gyermekként jött világra 5:18 beszél a fiatalkori megtéréséről 9:30 a szülei hitéletéről beszél, amely még a rendszerváltoztatás előtti időszakra esett, mindketten vidéken voltak tanárok 19:42 számára az elmúlt rendszerben már komoly hátrányt nem jelentett a hívő mivolta 20:34 mesél édesapja erdélyi szolgálatáról és az ottani tapasztalatairól 25:02 a szülők és a saját hitéleti bizonyságairól beszél

A riportalany beszél Diósgyőrben töltött gyermekkoráról, a zene iránt kialakuló érdeklődéséről (5:40). A gimnázium után a Zeneakadémiára került (7:54-ig). Zalaegerszeg kapott zenetanári munkát 1954-ben, ahonnan a helyi politikával való szembekerülése miatt 1956-ban tért vissza a fővárosba (11:10). A Magyar Rádió Zeneiskolájában kezdett tanítani, majd Antal György, a pécsi konzervatórium igazgatója Pécsre hívta oktatni (12:10-ig). Beszél a helyi zenei életről az 1950-es évek végén (18:10). Felidézi a gyermekkori életkörülményeit (21:50-ig). A II. világháború végén a családot Sopronig menekítették, hazatérve az édesapját internálták (26:40-ig). Az 1956-os forradalom kitörését a Magyar Rádióban élte meg. Szól a forradalom napjai alatt átélt élményeiről (30:46-ig). Beszél az 1960-as évek pécsi kulturális életéről (32:26-ig). 1973-ban az Országos Filharmónia szólistája lett, lehetőséget kapott arra, hogy külföldön is fellépjen (39:35-ig). Végezetül elmondja, hogy jelenleg is aktív egyetemi zongoratanár.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

Az interjúalany beszél II.világháborús emlékeiről (0:22), édesapja és húga betegségéről (16:03), édesapja nyugdíjának elvételéről és bátyja többéves börtönbüntetéséről (18:58), a zsidók deportálásáról (20:35), gyerekei hittantanulásának megakadályozásáról (23:40), a háború utáni „cipőproblémákról” (24:40), a Kádár-korszakról, felvonulásokról , szocialista ünnepségekről (26:28), arról, hogy férjét érték hátrányok pártba való belépésének elmaradása miatt (29:46), az egészségügy helyzetéről a Kádár-korszakban (31:03), a korszak szórakozási lehetőségeiről (32:07), a tartós fogyasztási cikkek megjelenéséről a családban (33:23).

00:00 A cslád bemutatása 06:00 Tanulmányok, tanárairól, Fejes Sándorról, Busznyai Árpádról, hogyan választotta a tanári pályát 11:36 A második világháború eseményeiről, hatásairól, pl. arról, hogy egy német tank a menekülés közben szándékosan árokba lökte a családot szállító lovaskocsit 16:54 Az orosz megszállás személyes következményeiről 18:10 A 45-ös fordulat hatásairól, arról, hogy édesanyja nyilvánosan lemondott a földekről 19:10 A Rákosi-rendszer mindennapjairól, beszolgáltatásról, az elnyomásról, az iparnak a mezőgazdasági kihágások miatt elítéltek kényszermunkájából való felépítéséről 23:26 A vallásosság üldözéséről, pl. arról, amikor valaki figyelmeztette, ne a Kálvin térre, hanem egy eldugott helyre járjon templomba 26:46 Az 56-os forradalom élményeiről 30:25 A puha diktatúráról 31:16 a megfigyelésről, arról, hogy meglepetésre kapott útlevelet, és kiment Bécsbe, hogy könyvet írjon Várpalota történetéről az ottani források alapján 37:52 A rendszerváltoztatás koráról, a képviselőválasztásról, melyen 2. helyezést ért el 41:42 Közéleti szerepléseiről, a Páneurópai Unióról

00:00 Család bemutatása 03:40 a második világháborúról 05:30 A Pápai Református Kollégiumról 10:30 a pápai teológia 1951. évi lázadása 17:00 ismeretek szerzése a Pápai Református Kollégiumban 19:00 Barth Károly teológiájáról 19:40 egyházpolitikai karrier kezdete, a Konventnél végzett munkáról 28:29 Az 1956-os forradalomról 29:32 A Konvent külügyi osztályvezetőjeként végzett tevékenységéről, külföldi kapcsolatokról, az új bibliafordításról 43:05 A püspöki tevékenységéről